Nem szabad elfedeznünk a fogyasztói társadalom jótékony hatásairól a mai globalizált világban, ahol a technika, mint egy jól beprogramozott koordinátor irányítja az életünket, mind eddig nem megpróbálva átvenni a teljes hatalmat felettünk. Fejlődött az orvostudomány, az iparágak multinacionális hátterű szuper vállalatokká virágoztak, megteremtve a minél minőségibb szolgáltatásokat, termékeket nekünk, de ezzel akaratlanul is szélesítettük az osztályok közötti hatalmas űrt. Ám ez nem minden.
Státusz, márka és presztízs, csak néhány szó, ami sokunk életét nem csak befolyásolja, hanem egyenesen irányítja, függünk tőle, élet halál kérdésévé tesszük, minél gyorsabban szerezzük meg, mert egy látszat tiszteletet és elismerést várunk el egy sokszor élettelen tárgytól azért, hogy az alapján ítéljenek meg bennünket, a fogyasztói társadalomban, mert a látszat igen fontos a mai ranglétrán, nem számítva emberi mivoltunkat.
A helyzet csak akkor válik igen tragikomikussá, amikor már annyira lemegyünk kutyába ezekért a javakért, hogy megfeledkezünk arról, hogy a civilizált társadalomban a teremtés a koronájaként vadállatokat is megszégyenítő ösztönlényként viselkedünk félrehajítva minden emberi méltóságot és emberi morált, nem beszélve az etikus civilizált vásárlási magatartásról.
A legújabb divat hiszti is erre a következtetésre enged követeztetni. Tökéletesen érthető, ha valaki olcsóbban szeretne hozzájutni egy kívánt ruhadarabhoz, vagy éppen műszaki cikkhez kiváltképpen, ha még az ünnepek is közlednek. Ez mind igen csak fontos és befolyásoló tényező.
Ellenben csak azért, hogy megőrizzük presztízsünket ebben a világban és levadásszunk egy újonnan bemutatott kollekció darabjait, amit eszméletlen zűrzavar és majdhogynem hadi állapotok útján tegyünk magunkévá, ami történetesen még méretben sem stimmel, azért nem túl megnyugtató. Felfokozott idegállapotban pedig remélve hogy a sokszor irracionálisan magas áron beszerzett „kincset” másnap már tovább értékesítsük az internetes vásárlói portálokon.
Ilyenkor drága olvasóim, felmerül bennem pár kérdés mindamellett, hogy a síró és röhögő görcs, váltakozó ideg állapotában fetrengve ítéljem meg a mai fogyasztói társadalmat, és annak banális szokásait.
Valóban olyan fontos lehet egy márkás ruhadarab megkaparintása egy másik potenciális vevő orrba vágása árán? Csak azért, hogy a sznob baráti üzleti közösségünk biccentsen egyet az itala fölött ránk? Mindamellett üdítő látni a hasonlóságot a módszerek között, ahogyan az állatkertben is kitör a balhé egy csimpánz csapat között a zsákmányért.
Meddig van a határ, amíg a divat, mint egy drog, függésben tarja a mai fogyasztói társadalmat? Ahol, ha elszabadul a pokol, egymást tapossa két felső tízezerhez tartozó egyén akár a „prolik”egy végső kiárusításnál? Ebből következtetve pedig érdemes-e különbséget tenni az osztályharcok szereplői között, akik közül egyáltalán nem biztos, hogy a vagyonosabb személy rendelkezik egyáltalán valamiféle társadalmi morállal.
Mi tagadás nézve a kamerák képkockáit, egy dologban abszolút biztosak lehetünk, mindig lesznek életbevágó esetek, csak reméljük, hogy egy márkás cipő vásárlásakor nem lehet úgy feldobni a talpunkat, mint egy szívinfarktus által.
