Kultúra/Kiállítás

A test színháza – Book of the Dead

2013. 04. 02. • Szerző: littledevil
A test színháza – Book of the Dead

A Malomudvar Színházi Műhely egy azon helyek közül Budapesten, ahol több kisebb színi társulat lép fel kísérleti jellegű produkciókkal. A Book of the Dead című fizikai színházi előadás a Tibeti Halottaskönyv inspirációjára jött létre.

A drámai színházból „kinőtt” fizikai színház irányzat több évtizedes nemzetközi múlttal rendelkezik. Lassan 5 éve, hogy a Színház és Filmművészeti Egyetemen fizikai színházi koreográfus-rendező szakképzés folyik, szóval, még ha recseg is a színházigazgatók széke alatt mostanában a parketta, azért együtt haladunk az európai kortárs kulturális törekvésekkel.
            Olyan világban élünk, ahol a társadalmi fogyasztói szokásoknak köszönhetően a szavak, kijelentések, üzenetek nagy része elhasználódott, unalmas közhellyé változott.  Fizikai testünk ugyanebben a társadalmi közegben árucikké, elérhető élvezetek otthonává vált. Mégis, levetkőzve a verbalitás korlátait, van rá esély, hogy a test szavak nélkül egy őszintébb, mélyebben értelmezhetőbb üzenetet képes átadni. A fizikai színházi előadások időnként a test korlátait feszegetve, visszatérve az ősi kultúrák gyökereihez nagy részben elhagyva a nyelv „többértelműségét” vagy éppen kiüresedettségét, gesztusokkal, mozdulatokkal, természetes hangokkal – nyögés, kiáltás, sírás, nevetés, dünnyögés – hatnak a nézőre és kétségtelen, a hatás gyakran zsigerekig hatoló.
                        A Book of the Dead bennem vegyes benyomásokat ébresztett. Formanek Csaba és Illyés Lénárd színészi játéka kifejező volt, a darab egyes pontjain sokkoló, úgy gondolom, ha a lényegi üzenetét a Book of the Dead-nek nem sikerült maradéktalanul magamévá tenni, az inkább a dramaturgián és a rendezésen múlt és megkockáztatom, rajtam, a néző személyén.
            A három történetre tagolt darab első részében egy katona és idős asszony kapcsolatával szembesülünk. A megsérült katonát rövid ideig az idős asszony ápolja, majd fordul a kocka és már az öregasszony szorul támogatásra, egészen addig, amíg a katona át nem segíti a túlvilágra. Könyörületből? Erre nem kaptam választ.
Az ajánlóban is emlegetett groteszk humor újra és újra felcsillan, az ismétlődő motívumok (például a kavicsok) szépen keretezik a történetet, amiben az öregség, a kiszolgáltatottság, a halál, az egymásrautaltság, az egymás iránti alázat és a váratlan tébolyultság pillanatai villannak fel.
Számomra szívbemarkoló volt a jelenet, ahogy a katona az öregasszonyt mosdatja, eszembe jutatta a változás körforgását, életünk elején és végén hogyan szorulunk gondoskodásra.
            A második történet egy fiatal anya és egy öregember találkozását meséli el. Az anyuka kisbabájával menedéket keres és végül az öregúr befogadja őt. A darab ezen pontján vesztettem el a fonalat, talán a saját idegenkedésem okozta ezt. Voltak remekbeszabottan eltalált komikus szituációk – egyet kiragadnék, az öregúr kezében elkezd ordítani a kisbaba és kétségbeesetten eltartja magától, aztán leteszi a földre és tanácstalanul néz, mit csináljak ezzel a kis üvöltő vakarékkal?
Mégis, valószínűleg a dramaturgiából következően az anya karaktere számomra torz, szélsőséges volt – ami bizonyára itt is a groteszk humor forrását szolgálta. Vajon ha egy nő játszotta volna a szerepet, vagy női rendező alakította volna a karakter jellegét, nagyobb eséllyel sikerül azonosulnom az altatókat szorgalmasan dúdoló anyával?            
            A Book of the Dead harmadik története két szerzetes utazása a köztes lét ösvényén. A darab legkiegyensúlyozottabb része, amiben a természet egyszerű szépsége, a barátság, a buddhizmus békés világszemlélete egyaránt visszaköszön ránk. Itt a darab ritmusa kevésbé zaklatott, árnyaltabbak a testek mozdulatai, a megidézett hangok és fények. A darab egyik legszebb pillanata: szerzetesünk derűs békével üldögél a kis papíresernyője alatt és barátja egy nagy bambusztálból rizsszemekkel „öntözi őt”. Néhány percre elfelejtettem, hogy egy nézőtéren vagyok és átéltem velük a nyári záporok utánozhatatlan frissességét, ahogy az esőcseppek táncolnak az esernyőmön,  a járdán; és gyalogolok hazafelé a hegyen, tudom, egy nap majd meghalok, de minden rendben van, mert én és a természet egyek vagyunk.
            Érdekességként említeném meg a darabban újra és újra felbukkanó katona karaktert, amely egységes szekvenciává fűzte össze a három történetet. Az én szememben a férfi szenvedését jelenítette meg, aki háborúzni, ölni kényszerül, menekülnie kell üldözői és saját félelmei (halála?) elől.
 
            A Book of the Dead utazás élet és halál között, át a félelem földjén, egyszerre megdöbbentő és mulatságos kaland. A darabot vállalkozó kedvű, merészebb színházba járóknak ajánlom, akiket nem zavar, hogy a prózai színházban megszokott  formai és technikai elemektől eltérő, más szellemi koncepciókra épülő alkotással találkoznak.
 
 
Szereplők - alkotók:
Formanek Csaba
Ilyés Lénárd
Pignitzky Ádám (látvány-fény)
 
 
 


Szerző:
littledevil
Budapest

1974
Követem
Sellőlány és a Prémium Családi Fesztivál harmadik napja
Sellőlány kalandjai a Vizibirodalomban – második nap
Sellőlány kalandjai a Vízi birodalomban – Aquaworld második családi Sunshine fesztivál
Szellemek a fák között – A háború sámánja
Drive – Deluxe Arkangyal Los Angelesben
A Hang az Orfeumban - Whitney Houston Tribute
Farkas a vízen - A vitorlázó - Filmajánló
Úton a fehér lepedő felé - Átutazók - Vígszínház programajánló
Fogyassz zenét kicsit másképp - Hólyagcirkusz társulat/ Zenekatasztrófa
I was so excited, Señor Almodovar - Szeretők, utazók
A test színháza – Book of the Dead
Régi színház, új mosdók, Mozart és Don Juan halhatatlan - Erkel Színház ma
2013 – Új üstökösök a horizonton
Szubjektív statisztikai kórkép - Szociális érzékenység és emberi jogi témák
A kisfiú meg az oroszlánok
A demokrácia diszkrét bája - Karinthy Színház: Egyenlőség
LAPD – a zsarunak élnie kell
XY – Emberi méltóság és a MOME generáció
Vári Éva - Edith Piaf estje
A Koreai Kulturális Központ
Az igazgató úr irodatitkai
Savages - gyönyörű barbárok és a WARgasm, filmajánló
Magic Mike – Felül valami (történik)
Francia szubjektív – Budapest 90 Philippe Gras
Tegnap éjjel - Moziajánló
Csak a szél - kritika

« Előző cikk
Következő cikk »
Sári Bíró - Pólus Színház Sári Bíró - Pólus Színház
Aki szívesen élvezné egy önfeledt vígjáték nyújtotta élményeket és szeretné megalapozni a hétvége jó hangulatát, azokat ...
Széthajtható gyermekkönyv és a mérhetetlenségSzéthajtható gyermekkönyv és a mérhetetlenség
A zaj fülsüketítő: mintha súlyos széket húznának, és a hangok mintha ezeregy súlyos szék súrlódását idéznék meg. Hiába tiltakozol, ...

Legnépszerűbb cikkek »
Rémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?
Horrorszínház BudapestRémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?Horrorszínház
Hölgyeim és Uraim! Minden kedves vendégét túláradó borzongással várja Európa legsokkolóbb rémületgyára, a budapesti horrorszínház! ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: