Komment

Akikről nem beszélünk

2013. 12. 26. • Szerző: Gawain312
Akikről nem beszélünk

Alig pár nappal vagyunk túl a leghosszabb éjszakán, ám a téli napforduló csak a kezdete az igazán hideg évszaknak. A hajléktalanok előtt álló megpróbáltatás, bár őket érinti mindez leginkább, csupán a jéghegy csúcsa.

Tavaly harmincezerre becsülték, az utcán rekedtek számát, és minthogy kitörni jelenlegi sajnálatos állapotukból, melyet immár büntetnek is, nincs esély, ezeknek az embereknek - s velük, ha van nekik - hozzátartozóiknak olyan próba elé kell állniuk, amire senki nincs felkészülve.

A törvény, mely elvileg az azokra vonatkozókat hivatott védeni, eleddig sem tudott megoldással szolgálni azok számára, akik akár önhibájukból, akár szerencsétlen körülmények okán vesztették el korunk legnagyobb kincsét, az erődöt ami mögött legalább viszonylagos védelmet élvezhet az ember, mára mint nem kívánt személyeket kezeli kevésbé szerencsés honfitársainkat. Megunt, kényszerű “látványelemek” módjára tiltja ki őket jobb híján választott menedékükről, kevésbé szeles terekről, aluljárókból. Távol álljon tőlünk a kormány bírálatának szándéka, ezek pusztán a tények, melyek közel sem érnek véget itt.

Azoknak is  egyre növekszik a száma, akik bár bírnak lakással, házzal, ám ez az állapot számukra egyre inkább végéhez közeleg. Számláikat fizetni nem tudják, fűtésre nem telik. E tekintetben tüzelőfát, adományozni, gyűjtést szervezni, így reklámozva nagylelkűséget, csak időhúzás, talán egy évre elodázni az elkerülhetetlent, de ez valóban megoldás lenne? Aligha. A hideg pedig csak egy a sok megpróbáltatás közül. A minden feltételezhető jószándék ellenére is használhatatlan munkatörvénykönyv, az megokolhatatlanul magas járulékok, a nyűggé vált közteherviselés. Megoldások helyett problémákat kreáltak azokat ünnepelve (vagy inkább ünnepeltetve) megoldásokként. Mindez azonban a szenvedők szemszögéből lényegtelen.

A hajléktalanok, amint utcára kerülnek, azzal együtt kiesnek a társadalom pixiséből. Mi marad számukra? Hogy keresnek közösséget, mi veszi rá őket íratlan szabályok felállítására, egymás társaságának keresésére? Ez utóbbi ismerve a hajléktalanléttől, annak definiciójáról alkotott sztereotípiákat, a kéregetők begyakorolt sablonos szövegeit (melyek néha igen új elemekkel frissülnek), logikusan felmerülő kérdés. Laza társadalmi láncolatot építenek fel, tájékozódnak. Ennek függvényében felmerül a kérdés, vajon tényleg jobbak vagyunk náluk?

Nem egy eset tanúsítja, hogy nem csak a hajléktalanok közt fordul elő az agresszió, az alkoholizmus, drogfüggőség. A társadalom ezekről a példákról kevésbé vesz tudomást, a hajléktalan közösségek egy-egy vezető vénával bíró tagjának tevékenységéről pedig egyáltalán nem.

A tény azonban nem változik a rövid tél is végtelenül hosszú fűtött menedék nélkül. A hajléktalan szállók pedig nem jelentenek megoldást nyilvánvaló korlátaik okán.

Hogy a hozzátartozók miként élhetik meg mindezt, csak találgatni lehet. Ezt rajtuk kívül nem tudhatja más. Amit biztosan elmondhatunk, hogy ez a legnagyobb félelme azoknak, akiknek bár képességeik, tudásuk (és döntéseik) jobb életre adnak lehetőséget, nem találnak megélhetést. Az erre adott reakció, mely továbbtanulásra buzdít, csak még inkább elkeserítő. Időhúzás, nem megoldás. A közmunka programja, bár megélhetést jelent, mégis egy lakás fenntartásához három közmunkás állandó fizetése elengedhetetlen. És ekkor még csak, a rezsi és legfeljebb az albérlet árát rendezték. Az élelem, a ruházat - mert ugye a közmunkásoknak nem minden esetben jut kötelezően előírt munkavédelmi ruha -, ez legkevesebb négy közmunkás keresetét jelenti. Négy emberét, akik legjobb esetben is két pár, két külön család lehet. És a bizarr apropó, ennek a két családnak még gyereket vállalni sincs “kapacitásuk”.

Az Amnesty International nemrégiben megrendezett Blog Action Day programján a magyar csoport a szegénységgel foglalkozott. December 10-e pedig az emberi jog világnapja. Bár többet tehetnénk, minthogy megemlékezünk, minthogy nem fordítjuk el a fejünket.


 


Szerző:
Gawain312
Gawain312
Budapest
Férfi
1985
Követem
A wild guess
A történetmondás jövője
Öt hangon - Pentatonix
Francia csavar - Az elismert Alföldi
Akikről nem beszélünk
Árulkodó kereső
The Piano Guys - A világ 7 csodája
Nyelv és diploma
Ponci a hős
Bábel-effektus
A gyilkosság illúziója - könyvajánló
Ayreon – The Human Equation
Villámcsapás – filmajánló
Hawking – Zseni a vásznon
Különleges alkalom
Neverwinter Online
Egyenjogúság? Kérdés?
A jó kalmár a világ jótevője - Kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Múzeumban
Idegenek a városban
Nyugtalanító kétség
A divat új Püthiája?
The Piano Guys
Hiányos adatok
A nézettségi hadjárat áldozatai
A munka hálója
Crescendo
Hogyan lettem hiánycikk?
Parti Nagy Lajos – Fülkefor és vidéke - Belvárosi Színház
Logikai bukfenc
Tanulás és öröm
A végéről kezdve – Bródy János – Az Illés szekerén
Ámítástechnika mesterfokon
A diákokat lelövik, ugye?
Célok és módszerek – Soron kívül
Célok és módszerek – Második rész
Tabuk nélkül
Collateral – A halál záloga
Duncan Shelley – Az igazság napja
Órák - filmajánló
Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez
Gondolatok az Útravalóhoz Müller Péter „Az élet művészete” című előadása alapján
Bohumil Vurm: Európa titkos története
Démoszthenész másképpen - A király beszéde
Müller Péter: Útravaló - Könyvajánló
Munka és magánélet
A legdrágább kincs
A nevem Khan - Film ajánló
Churchill nyomában - könyvajánló

« Előző cikk
Következő cikk »
Marakodás szakmán belül és kívülMarakodás szakmán belül és kívül
Az internet adta lehetőségnek köszönhetően egyre több csoport szakmai, zárt és nyitott kör alakul a mai közösségi oldalakon. ...
Biztonság, hol vagy te?Biztonság, hol vagy te?
Olyan hatalmas ez a világ és veszélyes, de valahol mégis ott a helyünk benne, valakikhez tartozunk. ...

Legnépszerűbb cikkek »
Panaszlevél a hotelnekPanaszlevél a hotelnek
Köszönöm, hogy ellátogathattam Hotelükbe! Élményekkel teli éjszakámért cserébe fogadják szeretettel építő kritikámat: ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: