Könyv

Andrew Matthews: Nevelj boldog tinédzsert! - könyvajánló a nemzetközi bestsellerhez

2013. 05. 27. • Szerző: Suhy
Andrew Matthews: Nevelj boldog tinédzsert! - könyvajánló a nemzetközi bestsellerhez

Szexuális zaklatás. Lelki terror. Csúfolódás és kiközösítés. Felvágott erek. Mindannyian átéltünk, vagy végignéztünk iskolai zaklatást, esetleg mi magunk is elkövetői voltunk. Jobb esetben ennek semmi hatása nem lett felnőttkorunkra, és mi teljes életet élő, elégedett emberekké váltunk. Mivel azonban MINDIG az előző generáció felelős az elkövetkezőért, így óvnunk kell a gyermekeinket szülőként, tanárként, vagy akár szomszédként. Abban a világban élünk, amelyet megteremtünk magunknak, így jobban oda kell figyelnünk egymásra. Ehhez ad némi útmutatót és egy kezdőrúgást a könyv.

 

Matthews könyvét egy ütős történettel nyitja. Egy jóképű és populáris iskolásfiú egyik éjjel elmegy otthonról, majd egy hídról levetve magát öngyilkos lesz. A szülők értetlenül állnak a történtek előtt, míg a nyomozás folyamán a szálak visszavezetnek egy közösségi hálóig, ahol fenyegető és zaklató üzeneteket találnak a fiuknak címezve. A bűnöseket a rendőrség előállítja, viszont a fiú halott. A szülők mérhetetlen fájdalmukban és dühükben már nem tehetnek mást, mint hogy elmélkednek, hogyan kellett volna segíteni a fiuknak, mielőtt az események végzetes fordulatot vettek. Ez a történet mondhatni körül is öleli a könyvet: a gyerek némán szenved, mert szégyelli magát, vagy nem bízik meg a szüleiben, esetleg úgy látja: nincs kiút és senki nem segíthet neki. A szülők nem tudnak róla, hogy valami gond van az iskolában, vagy nem kérdeznek, vagy hiába kérdeznek, hazudnak nekik. Minden 10. tanárból csak kettő avatkozik bele a „gyermeki csínytevésekbe”, mondván a gyerekeknek erősödniük kell.
 
Ismerjük a közmondást: ami nem öl meg, az megerősít. Igen ám, csakhogy ezeknek a gyerekeknek még nincs annyi élettapasztalatuk, hogy felnőtt fejjel mérlegeljenek: hogyan lehet megoldást találni a problémákra, mivel kell foglalkozni, mit kell elengedni a fülünk mellett, és mikor kell okvetlenül segítséget kérnünk másoktól. Sokszor nekünk felnőttnek is meggyűlik a bajunk egyes élethelyzetekkel, hát akkor elképzelhetjük, mit él át egy gyerek, ha olyan problémával állítja szembe az élet, amelyre nem találja a megoldást, és segítsége sincs. Ezen felül sokszor felnőttek használják ki a gyerekek naivságát és ártatlanságát, mint pl. a szexuális zaklatásoknál. Ilyenkor nagyon nehéz szülőként, tanárként valós információkhoz jutnunk, hacsak nincsenek bizonyítható jelek, hiszen az „ellenfelünk” szintén egy felnőtt ember. Ezért ad szinte minden oldalon ötleteket a könyv, hogyan tudunk segíteni a bajba jutott gyermekeken, tiniken úgy, hogy megoldódjon a helyzet, mielőtt még rosszabbá fajulna el.
 
Mivel ilyen történetek olvasása után minden jóérzetű embernek megemelkedik a vérnyomása, a szerző ellentétpárokat ad az igaztörténetekhez, megakadályozván hogy kirohanjunk az utcára megtorlásra éhesen. Pompásan bemutatja a másik oldalát is az eseményeknek az által, hogy elmeséli egy kiközösített fiú esetét. Ez a gyerek mérhetetlenül magányos és szomorú, kövér és mások által lenézett, így frusztrációját úgy vezeti le, hogy kisebb gyermekeket klípol el. Ezután leírja néhány kamasz esetét, akik unalmukból és talán felsőbbrendűségi komplexusukból eredendően felgyújtanak egy idősebb férfit, aki súlyos és maradandó sebekkel kórházba kerül. Leírja néhány szülő esetét is, akik csemetéjéről kiderül, hogy kis zsarnokok és más gyerekeket terrorizálnak, habár otthon kifogástalanul viselkednek és rendezett családi körülmények között élnek. Az író utal arra, hogy mindig és minden élethelyzetben oda kell figyelnünk arra, hogy mi történik a családunkban/környezetünkben, és self-help könyvként is szolgál úgy tiniknek, mint önértékelési gondokkal küszködő felnőtteknek.
 
Biztosan lesznek, akik a cikk elolvasása után megvonják a vállukat – ez nem az én gondom, engem nem érint az, hogy mi történik az utcán, a játszótéren, vagy az iskolában. Ezektől az emberektől megkérdezném, hallottak-e fegyveres támadásokról, amelyek az iskolákban időről időre előfordulnak? Elmondanám, hogy ezek nem megtörténnek, hanem valakik kitalálják, tervet forralnak és megszervezik őket. Gyerekek és tanárok halnak meg emiatt. A támadók pedig olyan diákok, akiket vagy az iskolában, vagy otthon zaklattak, és amikor már elegük lett, megtorolták támadóikat, és mellesleg kioltottak még néhány tucatnyi ártatlan életet. Ahogy ez előfordulhat az iskolában, úgy elő fog fordulni bárhol máshol is. Az egyetlen ellenszere ezeknek a támadásoknak a törődés, figyelem és legfőképpen a szeretet. Viszont amíg a gyermekeket erre kell nevelnünk, beláthatjuk, hogy a felnőtt társadalomnak is szüksége lenne néhány leckére e három „tárgyból”. Olvassuk el a könyvet.
 

 

 


Szerző:
Suhy
Budapest

1986
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Duncan Shelley: A félelem íze - KönyvkritikaDuncan Shelley: A félelem íze - Könyvkritika
Amikor a kortárs magyar szórakoztató irodalomról beszélünk egy társaságban, sokan csak lenéző legyintéssel jelzik kiábrándultságukat ...
Bódi Péter: Szétírt falak - könyvajánlóBódi Péter: Szétírt falak - könyvajánló
Mi is az írás? A Kr.e. 3500 tájáról induló cselekvés, kifejezésmód. Írni bárki tud, csak kérdés, hogy mit, és hogyan. ...

Legnépszerűbb cikkek »
Csók - egyperces novellaCsók - egyperces novella
Egymás szemébe néztek. Lezuhantak az esőcseppek, olyan lassan, mintha lassítva lenne az egész élet. És lassítva is volt ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: