Film

Anna Karenina - Könyv a Színházban, Színház a Filmen

2013. 01. 10. • Szerző: szalambo
Anna Karenina - Könyv a Színházban, Színház a Filmen

Magyarországon januárban kerül mozikba az Anna Karenina legújabb filmváltozata, immáron a harmincadik. Lehet még újat mondani a témáról?

 

Orosz barátaim körében végzett felmérés szerint csak 20% szereti az Anna Kareninát, a maradék nyolcvan, vagy vonogatja a vállát, vagy kategorikusan nemet mond. Bár statisztikám közel sem mondható reprezentatívnak, arra azért jó, hogy megnyugtasson, nem vagyok egyedül az ellenszenvvel. Indoklás persze nem nagyon van, hacsak részemről az nem, hogy már a könyv elolvasása kínlódás volt. Mindez pedig köszönhető annak, hogy a több mint ezer oldalas műből körülbelül kétszáz szól konkrétan a címszereplő házasságtörő nőről, a többi leginkább Levinről és filozófiájáról.
A nagy orosz író nagyra becsült regényét sokan vitték már filmre, a híres nőalakot már sokan játszották el. Joe Wright legújabb feldolgozásában Keira Knightley, aki számomra a Doktor Zsivágóban már bizonyított. Ennek ellenére és a könyvből eredő negatív élmény miatt, értitek ugye, némi szkepszissel ültem be a moziba.   
Az újdonság hamar kiderül, a film egésze egy színházban zajlik. Tényleg. Az is amikor, meglátják egymást, amikor táncolnak, a lóverseny is és az is, amikor a házasságtörő Anna először megy újra társaságba. Ennek az epizódnak a képmutató társadalmi konvenciós drámaiságát különösen kihozza ez a megoldás. Olyannyira, hogy már szinte banálisnak is tűnik és jön az ismert érzés: hát ez nekem is eszembe juthatott volna. A színházi miliőbe helyezés sok finom utalást is megenged. Például, amikor Anna izgatott szívverése egybeolvad a legyező susogásával, vagy, ahogy a pár másodperces pecsételős jelenet bravúrosan kifigurázza a merev orosz bürokráciát.
Ami a színészeket illeti: Keira Knightley-nak sokszor el tudtam hinni, hogy ő Anna Karenina. Az Aaron Taylor-Johnson féle Vronszkijba nem tudtam halálosan beleszeretni, egyedül akkor szántam meg, amikor a végén Anna féltékenységével gyötri. Karenin, a szakáll miatt alig felismerhető, Jude Law számomra helyenként vagy nagyon lenyűgöző volt, vagy semmilyen.
A Lenta orosz hírportálon megjelent egyik kritika szerint a film leegyszerűsíti a történetet. Ez kétségtelen, aki a „kötelezők röviden” dolgot ezzel a filmmel szeretné megoldani, az rosszul jár. Aki nem olvasta a könyvet, annak például nem feltétlenül érthető a halványan ábrázolt Levin szál, ami ugye az eredetiben több száz oldal. Tolsztoj pszichológiai realista ezer oldalával nem érdemes összehasonlítani egy 130 perces filmet, ami viszont a rendező színházi koncepciója miatt határozottan érdekes.
 

 

Anna Karenina – (színes, feliratos, angol-francia filmdráma, 2012) Rendezte: Joe Wright     

Ha imádod a filmeket, és elsőként szeretnél további filmajánlóinkról értesülni, lájkold Facebook oldalunkat:

Szerző:
szalambo
Budaörs

1983
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Dredd 3D – a legmenőbb disztópikus szuperhősDredd 3D – a legmenőbb disztópikus szuperhős
1997-ben történt, hogy elnézően mosolyogtunk a kissé bugyuta, ám legalább humorral spékelt Dredd bíró jövőbeli kalandjain. ...
Collateral – A halál zálogaCollateral – A halál záloga
Michael Mann munkásságát producerként a kilencvenes években ismertem meg az akkor már tíz éves Miami Vice sorozat révén. ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: