Kultúra/Kiállítás

Auguste Rodin kiállítása a Szépművészeti múzeumban

2012. 12. 09. • Szerző: Piros
Auguste Rodin kiállítása a Szépművészeti múzeumban

Sz mint Szépművészeti múzeum – végre a betű nemes használatában Mácsai István (Mácsai Pál édesapja – a szerk.) festményében! Sz mint szín, sz mint szép, sz mint szív, és sz mint szeretem. Sz mint a szirének kizárólag a görög mitológiában megrekedt gyilokban ragadt tengeri nimfák. Sz mint szó, sz mint keresztény szabad akarat. Sz mint számomra egy Isten van, és sz mint színes pillanat nélkül nincs örök szobor. Sz mint sziporkázó szikra. Emberek figyelem! Az egerek úgyse értik, érzik – ezt se.

 

Szóval a Szépművészeti múzeumban jártam 2012. 12. 05-én, Auguste Rodin kiállításának a megnyitóján. Igen, a párizsi a párizsi világkiállítás 1900-ban, ahol Térey Gábor – az országos képtár igazgatóőre - figyelt fel Rodin alkotásaira. A kiállításhoz társuló forráskiadvány elsőként közli Térey és Rodin levelezését Az Érckor, Alexandre Falguiére portréja és Az örök tavasz márvány faragásának megrendelését illetően. Rodin 1880-ban kezdte el A Pokol kapuját és sosem fejezte be. Hogy is tehette volna? Sötétségben a pokol választása Robert Burns angol-skót költő Az egérhez intézett sorai tükrében:
 
Egér, bizony nem állsz magad!
Hány szép reménység megszakad,
egér meg ember hasztalan
tervezgeti;
öröm helyett csak gyász marad,
csak kín neki.
 
Emberek, mi olyan meglepő abban, hogy győzedelmeskedik a megváltás, és megnyílik a mennyország kapuja? Kapu a Szirének, Az örök tavasz és A csók felé. Vár a kikelet, csakis a friss kikelet…
Haragszom, mérhetetlenül haragszom, ha a görög mitológiát egy lapra teszik a kereszténységgel, ha keverik a szezont a fazonnal, ha istenek és szirének végzetéről beszélnek. Nos, még ha Szirének is lennének a nők, akkor is érdemes Andersen történetében a kis hableány nagyszívűségét, önfeláldozását, és méltán megérdemelt halhatatlan lelkét is szemügyre venni. De most térjünk vissza Rodinhez. A Sziréneknek emberi, kimunkált, megformált lábuk van, tehát nőkkel állunk szemben! „Whatever is rejected from the self, appears in the world as an event… (Akármit is nyomunk el magunkban, a világban megtestesül előttünk eseményként. – a szerk.) A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.” - mondja Carl Jung. Igen, a belső hiány, a félelem és a vágy láttatja sziréneknek a nőket! Igen, a nőket romba dönteni vágyó férfiak és asszonyok látnak akarva sziréneket! A bronz szobor három gyönyörű nő dinamikus testét hullámozza. A név nem kötelez, csak címkéz. Múzsák és szirének projekciója helyett NŐK élnek önmaguk teljességében. „Mindenfajta projekció elhomályosítja az embertársainkról alkotott képet, eltorzítja az objektivitást és ez által megfoszt bennünket a valódi kapcsolatok minden lehetőségétől… Az ember nem azáltal világosodik meg, hogy a fény alakjait képzeli maga elé, hanem azáltal, hogy tudatosítja a sötétséget.” (Carl Jung – a szerk.) Bátorkodom azt állítani, hogy a görögök is csak személyiségvonásokat ábrázoltak istenek, szirének, múzsák képében – ugyanis minden ember egyszerre mindhárom, összetett jellemrendszer.
Dühös vagyok, nagyon dühös vagyok, ha emberek istennek tüntetik fel magukat. Istenek és szirének helyett léteznek az emberek és Isten. Az ember embertől fogant, embertől született és emberré lett a maga földi, poros sötétségével és isteni fényszikrájával. „Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk… Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha… Az elviselhetetlennek tűnő konfliktus azt bizonyítja, hogy Ön helyesen él.” (Carl Jung – a szerk.) Érzem, hogy a helyes igaz. Az emberi születés nem szégyen, hanem nélkülözhetetlen csoda! A tavasz örök! Újjászületés, köszöntelek mindennapjaimban!
Hogy mi a különbség Az örök tavasz és A csók között? A fehér carrarai márvány örök tavaszában nő térdel a transzcendens előtt odaadóan férjének, míg a bronz csókban ül szerelmének karjaiban. Fekete és fehér, fehér és fekete! Az ember sötét és fény egyben, nem összemosott homályos salétrom anyag foszlány bandzsítva mindenképp ki-mit-mondba görcsösen kapaszkodva függőségének bizonyítékául. A hatos kilences és a kilences hatos! Pillanat nélkül nincs örök, impresszió szimbolizmussal karöltve bársonyoz. A benyomás figyelmet szentelő átélésének mozgó, érzelmekkel, cselekvő szenvedéllyel teli ábrázolása az örökérvényű szimbólum kiteljesedésében. Az apró lényeges, a lényeges apró. A pillanat örök, az örök pillanat. Rodin arc portréja mélyen víz-fodrosan hullámoz a fényes magasba. Fényúton fel a ragyogó Napba. A fehér szakáll bölcs szemei nyugalmat sugároznak.
Emberek, milyen megnyugtató, hogy otthon nincsenek egerek! Emberek, ne törődjetek az egerekkel! Egerek, ne ráncigáljatok már! Úgyse… Felesleges… Megküzdöttem, átúsztam ide és maradok a saját oldalam bebizonyosodott boldogságában. Érzik, Pál és Ferenc (Mácsai Pál színművész, Tóth Ferenc kurátor – a szerk.) - átérzik. Emberek, a Nap energia végtelen kiaknázhatatlan erő! Az ember Sz, mint szelíd szikrázó szépség. Szuszogok a Szótól…

 

 


Szerző:
Piros


0
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
A kisfiú meg az oroszlánokA kisfiú meg az oroszlánok
Azoknak, akik kedvelik a Metro újság végén található apró képregény sorokat, ismerősen fog csengeni Kázmér és Huba bájos ...
Tangó a színházban – Örkény István SzínházTangó a színházban – Örkény István Színház
Slawomir Mrożek, Tangó című darabját, december 3.-án, az Örkény István Színházban nyílt próbán tekinthette meg a nagyközönség. ...

Legnépszerűbb cikkek »
Rémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?
Horrorszínház BudapestRémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?Horrorszínház
Hölgyeim és Uraim! Minden kedves vendégét túláradó borzongással várja Európa legsokkolóbb rémületgyára, a budapesti horrorszínház! ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: