Film

Beyond the Black Rainbow (2010) (A fekete szivárványon túl)

2013. 10. 18. • Szerző: Adam
Beyond the Black Rainbow (2010) (A fekete szivárványon túl)

A mű leginkább atmoszférájával és lehengerlő vizuális megalkotottságával hatott rám. 2012 nyarán volt szerencsém megtekinteni a nívós poznańi Transatlantyk-filmfesztiválon (Lengyelországban) s azóta is a kedvenceim közé tartozik. Rengeteg elemet emel be a 80-as évek ismert sci-fi- és horror-alkotásaiból, mind képi, mind zenei formában. Ezeknek az intertextuális kikacsintásoknak és utalásoknak köszönhetően olyan erőteret hoz létre, amely a cselekmény előrehaladtával egyre inkább magába zárja a nézőt, aki mind többet és többet akar ebből a nosztalgikus retró-hullámvasútból, míg a végén a legszívesebben le sem szállna róla. Aki kedveli a pszichedelikus álom-tripeket, vigyázzon: ez a mozi garantáltan függőséget okoz.

A rendező édesapja az a George P. Cosmatos, aki az örökzöld Rocky II. és Cobra című Stallone-opusokat jegyzi. Panos Cosmatos fiatalkorában előszeretettel időzött a Video Addict nevű videotékában, ahol leginkább a horror-szekció kínálata keltette fel az érdeklődését. Mivel azonban otthon nem engedélyezték a számára az ilyesfajta filmek megtekintését, be kellett érnie annyival, hogy a kazetták borítóját szemlélve igyekezett elképzelni az adott alkotás cselekményét és fordulatait. Ezekre az élményeire reflektálva később megjegyezte, hogy a Beyond the Black Rainbow létrehozásakor egy olyan mű megalkotására törekedett, amely mintha egy régebbi film rekonstrukciója lenne, egy tulajdonképpen nem-létező mozi újraalkotása. Szülei halála után részben mintegy terápiaként vágott bele a film fejlesztésébe és előkészítésébe.
A cselekmény fő helyszíne a Dr. Mercurio Arboria (Scott Hylands) által létrehozott Arboria-intézet, ahol a „megvilágosodás új korszakába” igyekeznek ösvényt nyitni különféle terápiás eszközök és tudatmódosító eljárások segítségével. Dr. Arboria taníványa, Dr. Barry Nyle (Michael Rogers) részt vesz az egyik ilyen kísérletben. A Változó állapotok című Ken Russel-film képsoraira emlékeztető rémálomszekvenciában Dr. Nyle megtapasztalja a teljes megsemmisülés és szétesés emberi tudattal elviselhetetlen élményét. Olyan szférákba sikerül ejutnia, ahonnan csak elméjének végleges deformációja árán térhet vissza. Az emberiség kollektív tudattalanjának örvénylő óceánja ragadja magával, amelyben az időtlenség abszolút, a tér végtelen kiterjedésű. Egy fekete folyadékkal teli medencébe merül alá, majd az „utazás” végeztével innen bukkan fel sokkos állapotban. Közvetlenül ezután megöli Dr. Arboria a kísérletben asszisztensként részt vevő feleségét. Ezek a tapasztalatok idővel testét is átalakítják, emiatt különféle toldalékokat (például parókát és kontaktlencsét) kell viselnie, hogy fenntartsa a normalitás látszatát.
 
Dr. Arboria lánya, Elena (Eva Allan) is az intézetben tartózkodik, azonban nem saját akaratából. Dr. Nyle apja tudta nélkül fogva tartja és megfigyeli a lányt, aki a történet egész ideje alatt meg sem szólal. Elena egy hófehér, bútorok nélküli szobában tölti napjait. Amint később kiderül, Dr. Arboria őt is alávetette annak a kísérletnek, amelyben Dr. Nyle is részt vett, Elena esetében ez azonban rendkívül erős pszichokinetikus képességek kialakulásához vezetett. Dr. Nyle a lánynak ezt a képességét egy prizma-alakú, fénylő szerkezet segítségével kontrollálja és nyomja el, hogy Elena ne fordíthassa azt ellene. Naponta kikérdezi a lányt hogyléte felől, igyekszik minél több információt szerezni róla. Egy alkalommal szándékosan kisebb fokozatra kapcsolja az Elena erejét kordában tartó kristályt és a szobájába csempész egy, a lány anyját ábrázoló fényképet. Ezután a cellájába küld egy nővért azzal a paranccsal, hogy vegye vissza a lánytól a fotót. Elena nem engedelmeskedik az ápolónő felszólításának, meg akarja tartani a képet. A nővér azonban egyre agresszívabban követeli, hogy kövesse az utasításait. Elena dühében és elkeseredésében szétrobbantja az ápolónő koponyáját és ki akar menekülni a nyitott ajtón, Dr. Nyle azonban újra magasabb frekvenciára állítja a prizma erőterét, Elena pedig elájul.
Egy alkalommal, amikor Dr. Nyle éppen nem tartózkodik az intézetben, Elenának sikerül kijutnia a szobájából és az épület labirintusszerű járatai közt bolyongva próbálja megtalálni a kifelé vezető utat. Több rémisztő kreatúrával kell szembenéznie, mint például egy múmia módjára gézbe bugyolált zombival, aki kis híján megöli a lányt vagy egy „Sentionautá”-nak nevezett lénnyel, amely nagyjából két és fél méter magas és teljességgel zárt, átlátszatlan szkafandersisakja alatt egy szomorú és halott kislányarc bújik meg. Elena végül kiér a szabadba. Dr. Nyle időközben megszabadul parókájától és kontaktlencséitől, immár valódi önmaga lehet. Feleségét, aki istenként tiszteli őt és valamiféle apatikus eufória állapotában lézetik, habozás nélkül megöli és Elena keresésére indul. Éjszakai útja során két heavy metál-rajogóba botlik, akiket kivégez, majd nem sokkal ezután Elenát is megtalálja. Ő azonban nem engedi közel magához Nyle-t, és amikor az megpróbálja megtámadni, pszichokinetikus erejével a földre hajítja a doktort, az betöri a koponyáját egy sziklán és meghal. Elena folytatja útját, a film utolsó képkockáin egy város határához érkezik.
 
A műnek tulajdonképpen alig van hagyományos értelemben vett története, cselekménye. Hosszú beállítások és lassú ritmus jellemzik, amely engedi a nézőt elmerülni ebbe a vizuális és zenei motívumok által körvonalazott univerzumba. A sokszorosan tükröző üvegfelületek, az ismétlődő geometriai formák és a gondosan megkomponált színhatások konstruálják meg az Arboria-intézet belső terét, amely egyszerre steril és fenyegető. (Inspirációul többek között Saul Bass Phase IV, Dario Argento Suspiria, George Lucas THX 1138, Andrej Tarkovkszkij Solaris vagy Gaspar Noé Enter the Void című filmjei szolgálhattak.) Jeremy Schmidt – avagy az egyszemélyes Sinoia Caves-projekt – zenéje ismert sci-fi- és horror-alkotások témáiból szemezget (például Stanley Kubrick Ragyogása, a 2001: Űrodisszeia, Ligeti György, Krzysztof Penderecki vagy a Tangerine Dream művei), egységes hangzásvilággá szintetizálva azokat. A zenei elemek nemcsak aláfestik, de ki is teljesítik a képi szekvenciákat.
 
A Beyond the Black Rainbow ugrás az ismerős ismeretlenbe, ahol a megvilágosodás új korszaka helyett a belső pokol képei sejlenek fel. A film első felének egyik jelenetében az Elena által később meggyilkolt ápolónő egy feljegyzésekkel teli füzetet talál, amely rengeteg, olykor obszcén rajzot és furcsa leírásokat tartalmaz. Ezek mintha az egzakt (orvos)tudomány és az alkímia felismeréseit igyekeznének elegyíteni, mintegy a két terület fúzióját célozva meg. Ennek a pokolnak a lenyomata a lovecraft-i monstrumokat idéző Dr. Barry Nyle-figura, míg ellenpontja Elena, aki a film végén diadalmaskodik és legyőzi a sötétség erőit.

 


Szerző:
Adam
Poznan
Férfi
1983
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Mikulás mentőakcióMikulás mentőakció
2013 karácsonyán egy időutazó manó megmenti a Mikulást!A MIKULÁS MENTŐAKCIÓ a 2013-as karácsonyi moziszezon garantáltan ...
Machete újra gyilkolMachete újra gyilkol
Miután egy fegyvercsempészeket leleplező akció balul sül el és elveszíti partnerét, SARTANÁT (Jessica Alba), MACHETE megbízást ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: