Komment

Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez

2012. 12. 27. • Szerző: Gawain312
Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez

Nem hittem, hogy főiskolásként érem meg, azt a demonstráció sorozatot, ami a napokban tört ki a keretszámok csökkentése és a tandíj emelése ellenében. A reakció még jobban meglepett. Ilyen szintű megmozdulásra nem számítottam.

Az érzéseim a jelenséggel kapcsolatosan vegyesek. Egykor én is azt hittem alanyi jogom képességeim szerint szakmát sajátítani el. Hogy ez nem így alakult, arra most nem vesztegetnék szót. Inkább arról szólok mi az, ami zavar és mi az, ami tetszésem nyeri el a demonstrációban.
Tandíj. A szó, amitől oly sokan irtóznak, hisz az állami támogatás az, ami igazán megéri. Kétségtelen, kényelmesebb ingyen tanulni, és élni meg életünk legboldogabb időszakát. Ám legyünk realisták, manapság mi van ingyen? Egykor én is azt hittem, hogy az állami finanszírozás alanyi jogom megfelelő érdemjegyeim ellenében. S bár az érdemjegyeim messze a várakozásokon felül alakultak, háromszorosan kellett csalódnom önmagamban és abban az oktatásban, ami elvileg felkészít az életre. Aztán apám egy nap azt mondta, hogy a költségtérítés nem szégyen, hiszen ugyanazt a tandíjat az állami támogatásos hallgatók után is fizetni kell, de azt az adóból teszik. Így, bár akkor nem értettem meg azonnal, mostanra sok összefüggést megláttam.
A premissza ismeretében, miszerint a fiatal generáció egyre növekvő hányada külföldre megy inkább dolgozni, kijelenthetem, hogy fogy az ifjúság. Az orvostudomány igencsak sok friss tagja, hagyja el az országot jobb megélhetés reményében. Az a tény, hogy ezen frissdiplomások a képzésük finanszírozási formája jórészt állami volt egy érdekes aritmetikai jelenséget, a kivonás fogalmát jeleníti meg előttem. Magyarán, a fiatal orvosok, azt a pénzt viszik ki az országból, amiket a kiképzésükre az adófizetők töredék értékként megfizettek. Mindezt produktum nélkül, hiszen ezek az adófizetők nem részesülnek a képzésben részt vett orvosok szolgáltatásából. Számomra ez egyenértékű a lopás, vagy még inkább a károkozás fogalmával. Ez utóbbi – az én szövegértésem szerint – a jogon kívül a Hippokratészi eskü vonatkozó részével is jóvátehetetlenül ütközik. Természetes lenne, hogy azt a pénzt, amibe a képzése került az államnak, a hallgató visszaszolgáltatná hivatását gyakorolva.
Tehát a tandíj attól még létező fogalom, hogy egyes kiváltságosoknak nem saját zsebből kell azt megfizetniük. Ezzel persze kötelezettségek járnak együtt. Ez úgy hiszem evidens.
Nézzünk továbbá egy adekvát példát. Amennyire ismerem a külföldi oktatást, ott sem ingyenes az oktatás, mi több, a jó tanulmányi eredmény nem jelent egyértelműen ösztöndíjat. Ösztöndíjat az olyan tényezők jelentenek, mint a kiemelkedő sportteljesítmény, vagy az adott tudomány pályázatain elért kiemelkedő eredmény. Ez utóbbi itthon mintha nem is létezne, ha van is, gyéren érvényesül.
A fentiek tükrében ez a demonstráció máris veszít hátszeléből. Mielőtt azonban hallgatótársaim ellenségévé tenném magam, hadd térjek ki a kontra után a pro érveire.
A tény, hogy tandíj fizetése elengedhetetlen egy iskola esetében, tagadhatatlan. A mértéke a tervezett dolognak már igencsak aránytalan. Miért is? Nos azért, mert a tény, hogy érettségit követően felnőttekké váljunk, nem csak a törvény igénye, hanem a saját elvárásunk is. Az a gyalázat, hogy érettségivel nem lehet pénzt keresni az egész ifjúsággal szemben kitolás (hogy publikus maradjon a forma) továbbá az egész tandíj fogalmának ellehetetlenítése. A szülőkre rótt teher a hallgatóra ró terhet, amit nem vállalhat önként. A vállalkozás alapjait alázza meg a jelenség, hogy a szülők által vállalt kockázatot a hallgatóra terhelik. Személyes példám, mennyire nehéz megfelelnem a szüleim elvárásainak különösen a végletekig kitolt (értsd lehetetlenné tett, vagy gyanúsan szubjektív) iskolai követelményrendszer szorításában.
Végső soron kijelenthetem, hogy bár a cél nem teljesen helyes, módszerében feltétlenül egyetértek. A módszer elkövetőinek személye az, ami miatt helyeslem a dolgot. Az idősek, bizony könnyen beszélnek hátuk mögött egy hosszú és közel teljes élettel, miközben acsarogva követelnek tiszteletet, amit ők visszautasítva nem adnak meg. Az ifjak azok, akiktől előbbiek elvették az utat. Ezen sajnos nincs mit tagadni. Irigység és álszent frázisok, „mi jobban tudjuk”. Churchill foroghat a sírjában. Mert idősek nélkül van világ, de fiatalok nélkül… enyészet van csupán.
Jellemző a következő kirohanás: „Én az apád vagyok, tisztelned kell engem.”
Arról nem esik szó, hogy kiérdemelte-e a követelt magatartást, hogy megelőlegezte a gyermeke felé. Amíg ez a mentalitás lesz az elfogadott családban, oktatásban és az életben, nem sok változást ígérhetek. Mert nem mind vagyunk rosszak, nem mind szolgáltunk rá a lekezelésre, a kirekesztésre, a szüntelen és oktalan leckéztetésre, vizsgáztatásra.
E ponton magától értetődőnek tartom, hogy nem csupán az oktatási minisztériumot kéne célba venni, de az egész oktatási csatornát is egészen az osztályozó tanárig.
Mert újabban az az általánosan elfogadott nézet, hogy a gyerek, csak mert az, ami, máris buta életképtelen.
Tehát a jelenség, a tiltakozás jogos és kívánatos, a cél, illetve ami ellen szól, az nem teljesen.


Szerző:
Gawain312
Gawain312
Budapest
Férfi
1985
Követem
A wild guess
A történetmondás jövője
Öt hangon - Pentatonix
Francia csavar - Az elismert Alföldi
Akikről nem beszélünk
Árulkodó kereső
The Piano Guys - A világ 7 csodája
Nyelv és diploma
Ponci a hős
Bábel-effektus
A gyilkosság illúziója - könyvajánló
Ayreon – The Human Equation
Villámcsapás – filmajánló
Hawking – Zseni a vásznon
Különleges alkalom
Neverwinter Online
Egyenjogúság? Kérdés?
A jó kalmár a világ jótevője - Kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Múzeumban
Idegenek a városban
Nyugtalanító kétség
A divat új Püthiája?
The Piano Guys
Hiányos adatok
A nézettségi hadjárat áldozatai
A munka hálója
Crescendo
Hogyan lettem hiánycikk?
Parti Nagy Lajos – Fülkefor és vidéke - Belvárosi Színház
Logikai bukfenc
Tanulás és öröm
A végéről kezdve – Bródy János – Az Illés szekerén
Ámítástechnika mesterfokon
A diákokat lelövik, ugye?
Célok és módszerek – Soron kívül
Célok és módszerek – Második rész
Tabuk nélkül
Collateral – A halál záloga
Duncan Shelley – Az igazság napja
Órák - filmajánló
Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez
Gondolatok az Útravalóhoz Müller Péter „Az élet művészete” című előadása alapján
Bohumil Vurm: Európa titkos története
Démoszthenész másképpen - A király beszéde
Müller Péter: Útravaló - Könyvajánló
Munka és magánélet
A legdrágább kincs
A nevem Khan - Film ajánló
Churchill nyomában - könyvajánló

« Előző cikk
Következő cikk »
Szép az életSzép az élet
Trombiták mély és magas hangja. BUÉK ismerősnek és ismeretlennek. Pezsgős üveget szorító kezek, boldog emberek. Ez a nap ...
Gondolatok az Útravalóhoz
Müller Péter „Az élet művészete” című előadása alapján

Gondolatok az ÚtravalóhozMüller Péter ;Az élet művészete;
Miután megírtam új könyvének ajánlóját, egy plakáton láttam, hogy Müller Péter előadást tart a Kispesti Munkásotthon Művelődési ...

Legnépszerűbb cikkek »
Panaszlevél a hotelnekPanaszlevél a hotelnek
Köszönöm, hogy ellátogathattam Hotelükbe! Élményekkel teli éjszakámért cserébe fogadják szeretettel építő kritikámat: ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: