Kultúra/Kiállítás

Cézanne, a retrográd rebellis

2012. 10. 29. • Szerző: mira elina
Cézanne, a retrográd rebellis

A 2003-as ’Monet és barátai’, valamint a 2006-os ’Van Gogh Budapesten’ grandiózus kiállítások után egyedülálló, teljesen újszerű megközelítésből interpretált tárlat nyílt tegnap a Szépművészeti Múzeumban, Cézanne és a múlt címmel.

 

Méltatások most, mellőzések a múltban
A „kiállításra járni nem sznobéria” tétel megdőlni látszik, amikor a Szépművészeti Múzeum belső terméből kiszorultakkal együtt a külső csarnokban összegyűlteket veszem szemügyre. Öltönyök és nyakkendők, fekete kisestélyik és magassarkúk mindenütt. Illetődött elcsitulás után megkezdődik a gála, Cézanne egyik kedvenc fuvola etűdjével. Az illusztris meghívottak közül mindenki azt emeli ki, ami számára jelentős fontossággal bír. Baán László múzeum igazgató a tárlat tematikáját méltatja, amely a festő és az elmúlt korszakok mestereinek viszonyát helyezi előtérbe. Nicholas Penny, a londoni National Gallery igazgatója elismerően nyilatkozik a Szépművészeti Múzeumról, miszerint Bécstől keletre ez az a kiállítóhely, amely relevánsan benne van a kulturális keringésben. Orbán Viktor miniszterelnök pozitívumként említi, hogy a gazdasági válság ellenére létrejött ez a világ viszonylatban is egyedülálló kiállítás.
„Ne azt fessük, amit látni vélünk, hanem amit valóban látunk is.” – ez volt az ars poetica-ja Paul Cézanne-nak, aki ezzel a tézissel átlépte az impresszionisták nagyra nőtt árnyékát, és a rá jellemző „posztimpresszionista” jelző örök birtokosa lett. (Mely címkét egyébként Roger Fry, angol művészet kritikus kreálta, kimondottan a vátesz festő számára.) A formákat bontogató zsenikhez hasonlóan (természetesen) Cézanne is fel nem ismert, meg nem értett művész volt a maga korában, és a hivatalos párizsi Szépművészeti Iskolába sem nyert felvételt. Habár a legnagyobb impresszionisták között (Monet, Renoir, Sisley) bontogatta szárnyait, eredeti látásmódjával hamar továbblépett az akkor már avíttnak tűnő kifejezési formákon. S bár az utókor megkésve, de felismerte az újító festő érdemeit, saját idejében csak jóval 50 éves kora után lehetett érdemi kiállítása. „... mindig hálás maradok az okos művészetszerető közönségnek, amiért ösztönösen megérezte, mire törekedtem művészetem megújítása érdekében. Az én véleményem szerint az ember nem léphet a múlt örökébe, csak egy újabb láncszemet tehet hozzá.” Paul Cézanne késői gondolata jelen tárlat mottója is lehetne:
„Tárulj, Cézanne!”
 
 
Ez a vicces gondolat már a kiállítás zsilipajtaja előtt fordul meg a fejemben, ahol - rang és titulus ide vagy oda - bizony heringként szorul egymásnak a tömegben a sajtó munkatársa és a diplomata, hozzáértő művészember vagy dilettáns politikus. Türelmesen várakozunk, még ha a várakozás ideje irreálisan hosszúra is nyúlik, lévén hogy huszonötösével engedi be a szelepes ajtó a látogatókat. Jogosak a megfelelő biztonsági és műszaki intézkedések. A kapu mögötti, 300 milliárd forintnyi biztosítási összértékű pótolhatatlan alkotásokat állandó hőmérsékleten tartja egy termosztát, fényképezni evidens módon tilos, hogy hő- és fény ne árthasson a remekműveknek. A tárlat megrendezésének költségeire összegrundolni a 400 millió forintot, több mint öt évet tölteni előkészületekkel, naprakész kontaktusban állni olyan világvezető múzeumokkal, mint a párizsi Louvre, londoni British Museum vagy Tate, a firenzei Uffizi vagy new york-i Metropolitan... ehhez bizony kell egy jó adag elhivatottság, mellyel Geskó Judit kurátor (és művészettörténész) létrehozta a kiállítást. Na meg azért szükséges egy kultúra iránt joviálisan elkötelezett szponzor is, mely jelen esetben az ING Csoport volt – a társaság 125 millió forinttal támogatta a projectet.
Színek és formák, vagyis hagyomány és alkotóerő
Ez utóbbi tagmondat a kiállítás alcíme is egyben. A frappánsan felépített belső teremben már első nézésre is látszik, hogy a festő egész életét végigkíséri az általa mesterinek tartott nagy elődök és műveik vizsgálata, technikájuk, témájuk és motívumaik át – és újraértelmezése. Ezt az aspektust próbálja  a múzeum a kiállítás tematikájában követni, amikor Cézanne eredeti és egyedi alkotásaival párhuzamosan a „példaképek” inspiráló műveit is megjelenteti. Fejtegetésre bőven ad lehetőséget az egymással művészeti kölcsönhatásban lévő művek térbeli paralel elhelyezése is. Az ma már világosan látszik az életműből, hogy a nagy elődök azonosságainak és különbözőségeinek vizsgálata során Cézanne a kompozíció erejében látta (és láttatja) a festészet igazi értelmét.
Vegyük például a tárlat egyik hatásos duóját, az Őszibarackok tányéron című Cézanne festményt, és az ezzel együtt a (kiállító)térben is mellé helyezett, ugyanilyen munkacímű darabot, ismeretlen festőtől. A Mester az eredeti –ha lehet így mondani – kompozíciót felborítva, azt mintegy leredukálva – a vászon centrumába fókuszálja a szinte gömbként ábrázolt gyümölcsöket. Redukció tehát, és alapformák. Tisztán látszik, hogy a ’Tartalom és Forma’ esztétikai alapkategória nála kiegészül a racionálisabb „rend a formában” megközelítéssel. Cézanne-nál a mértani alakzatok radikális előtérbe helyezése már a jövőbeli kubizmust idézik. (Idilljeinek újszerű értelmezését pedig az is igazolja, hogy az utókor a „nyugtalan csendélet” ellentmondó, ám igen találó címkéjét ragasztotta hasonló témájú, kísérletező műveire.) A másik példa a festő sajátos és hangsúlyos színelméletét igyekszik alátámasztani. Félix Frielé: A múzsa csókja című festmény mellett szinte másolatszerű azonossággal függ Cézanne: A költő álma, a múzsa csókja darab. A két mű összehasonlítása adja magát, vagyis Cézanne színújradefiniáló tézisét. A legprofánabb módon talán úgy tudnám érzékeltetni, hogy Cézanne műve olyan, mintha photoshop-pal végigment volna az eredetin (sic!), de szigorúan a saját színújraértelmezése elvei mentén. Vagyis hogy a formák tömege és a színek dominanciája a kép minden pontján egyenértékű kell, hogy legyen.

Mindig merész és úttörő kezdeményezés a hagyományostól elrugaszkodva, újra, - illetve átértelmezni a régit, a megszokottat. Tette ezt Cézanne anno, aki szakítva a tradíciókkal, szintetizáló művészetével megalapozta a modern képzőművészeti esztétika elveit. És ugyanezt teszi a Szépművészeti Múzeum, amikor Cézanne eredeti és egyedi alkotásaival párhuzamosan a „példaképek” inspiráló műveit is megjelenteti, és ezzel egy lehetséges olvasatát kínálja a Mester organikus, retrospektív és egyben innovatív életművének felderítéséhez.
 
(Cézanne és a múlt. Hagyomány és alkotóerő. Szépművészeti Múzeum, 2012. október 25. – 2013. február 17.)

 

 


Szerző:
mira elina


0
Követem
Nem a víz az úr
80 nap alatt, körültáncolva a földet - Nemzeti Táncszínház
Mozgás, színház, erőszak - Bozsik Yvette: Minden ötödik órában
Valóra vált Szép remények - filmajánló
Leonce és Léna – színház és lakoma két részben
Holdújév Ázsiában – 2013: a Kígyó éve
A Gutenberg galaxis élt, él és élni fog – Szőke mocsár, kortárs kisregény és antológia
Meanwhile in Kansas, avagy pszichedelikus mélyrepülés Dorka tudatalattijába
Dredd 3D – a legmenőbb disztópikus szuperhős
Kortárskodások Günther Uecker-rel
A tökéletes mű – A nyomorultak - filmajánló
Az alkotás szentélyei – avagy Világmodellek a négy fal között
A Nagyszakállú havában; Kiállítás és csokoládé
Sinister a zsigerekben
Öt legenda – mínusz három
56 évvel 56 után
Demokrácia, vagy amit akartok...
Szavak, sztorik, szerepek - Lopott szavak
Cézanne, a retrográd rebellis
Cézanne másként

« Előző cikk
Következő cikk »
XY – Emberi méltóság és a MOME generációXY – Emberi méltóság és a MOME generáció
"Mindenkiben van valami, ami érinthetetlen. Ez független országoktól, rendszerektől, még az embertől is. Az életből fakad. ...
Cézanne másként Cézanne másként
A Szépművészeti Múzeum nagyvolumenű kezdeményezése során az elmúlt évtizedben olyan festőgéniuszok grandiózus tárlatait ...

Legnépszerűbb cikkek »
Rémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?
Horrorszínház BudapestRémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?Horrorszínház
Hölgyeim és Uraim! Minden kedves vendégét túláradó borzongással várja Európa legsokkolóbb rémületgyára, a budapesti horrorszínház! ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: