Kultúra/Kiállítás

Cezanne és a múlt - Hagyomány és alkotóerő Lejárt.

2012. 12. 25. • Szerző: SzDiana
Cezanne és a múlt - Hagyomány és alkotóerő

Szenvedély. Határozott vonalvezetés, és elnagyolt ecsetkezelés találkozása. Egy sokoldalú művész, kinek erős kontúrjait az expresszionizmusba hajló, posztimpresszionista festők élénk, ugyanakkor elmosódott, egybeolvadó színei fedik el. Meleg és hideg árnyalatok, fény és árnyék összeolvadása a tájban. A Cezanne-i „vasszigor”, és a fényárban fürdő lágy vonások, zavart összemosódásának lehetünk szemtanúi a Szépművészeti Múzeum rendhagyó, káprázatos Cezanne tárlatán, mely 2012. október 26-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

 

A francia posztimpresszionista festő mintegy 100 művét - köztük olajfestmény, akvarell, rajz - felvonultató kiállítás összetett koncepciót követ. A tárlat, Cezanne alkotásai mellett, 40 remekművön - festmény, szobor, metszet, gipszmásolat - keresztül idézi meg az őt inspiráló mestereket, úgy, mint Raffaellot, Michelangelot, Goyat, vagy Delacroix-t. A múlttal való párhuzam egyediséget kölcsönöz a kiállításnak, a régi művek kompozíciói (háromszög kompozíció) Cezanne festményein is visszaköszönnek. Az alkotások mellett elhaladva, egy világhírű művész életútja rajzolódik ki szemeink előtt, új, szokatlan megvilágításban. Egy életmű apró, kronologikus mozaikdarabjai, és mégis jóval több ennél. Tanúi lehetünk egy korszakátmenetnek, az impresszionizmus határozott, valósághű ábrázolásmódját, a már-már absztraktba hajló, egybefolyó, expresszionizmusba torkolló festmények váltják fel. Fejlődés, vagy egyszerű stílusváltás, mely magában hordozza a művész hangulatának ingadozását is? Egy biztos, egy sokoldalú alkotó, sokszínű világa tárul fel előttünk.
Ha Cezanne festményeit témakörük szerint csoportosítjuk, főként portrékkal, életképekkel, csendéletekkel, és tájképekkel találkozhatunk. Azonban néhány képet kiragadva a kiállítás alkotásai közül, egyértelműen elválaszthatók egymástól a korszakok, az évtizedek. Míg az 1860-as évek „Csendélet”-ét nézve geometrikus formákat, harsány, vad színeket észlelünk, addig az 1873-ban elkészült „Az akasztott ember háza” c. festményen már jóval árnyaltabb, és kevésbé erőteljes földszínek dominálnak. Mindemellett az alakzatok kissé elmosódnak, és az ecsetkezelés is elnagyoltabbá válik. A kezdetek romantikus, realista megközelítésmódját tehát felváltotta a klasszicista nézőpontú, modern szín-és formavilág.
Mindezt csak még hangsúlyosabbá teszi a színkavalkád, a hideg, és meleg színek csapongó ellentéte, a tüzes vörös, és a fakó barna, sárga kontrasztja. Erőteljes, harsány tónusai kiemelkednek a kiállítás szürke falai közül, ezáltal vonzzák a tekintetet. A „Mont Sainte-Victorie” már Cezanne egy kései munkája, melynél a színek játéka legyőzi a formákat. Dinamikus ecsethasználat, és a zöld uralma jellemzi az alkotást, még a hagyományos perspektíva eltorzításának következtében sem összevisszaságot, hanem harmóniát, teljes stabilitást érzékelünk. A művészi szabadság kiteljesedése figyelhető meg festményén, melyet geometriai formákból épít fel.
 
Cezanne nem másol, csupán ihletet merít a múlt nagyjainak remekműveiből, zseniálisan ötvözi a reneszánsz, a romantika, és a posztimpresszionizmus ábrázolásmódját. Művészetében keveredik a provence-i kultúra, a vidéki fiatalember klasszikus műveltsége és a múzeumok művészete. A hagyományt egyrészt leigázza, másrészt beépíti saját kora alkotásaiba. Őrzi azt, és fejet hajt a múlt nagyjai előtt, ugyanakkor reflektál a régi művészek hibáira. Ettől is egyedi ez a kiállítás. Új nézőpontok. Egy kiváló művész. Sokszínű ábrázolásmód.
A tárlat népszerűségét a számok is nagyszerűen kifejezik, ugyanis október 26-a óta több mint 25 ezren tekintették meg a lenyűgöző gyűjteményt, melynek tagjait – a Szépművészeti egyetlen Cezanne festménye, a Tárlat kivételével - olyan neves múzeumokból kölcsönözték, mint a Louvre, a londoni National Gallery, a firenzei Uffizi, vagy a New York-i Metropolitan Museum of Art. A kiállítás szervezői februárig 200 ezer főt várnak, köztük nagy számban külföldieket is.
 
Cezanne a múlt – Hagyomány és alkotóerő
2012. október 26. – 2013. február 17.
Szépművészeti Múzeum
Kurátor: Geskó Judit

 


Szerző:
SzDiana
Budapest

1991
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Kortárskodások Günther Uecker-relKortárskodások Günther Uecker-rel
Alvó szegek a jéghideg falakban – jut eszembe Pilinszky gyönyörű Négysorosának a parafrázisa, ahogy a Günther Uecker ...
Ünnepi „operacsemege” ínyenceknekÜnnepi ;operacsemege; ínyenceknek
Varázslatos dallamok. Magával ragadó lüktetés. Hangok színes kavalkádja. Egy érzelmi hullámvasút hívogató szava, mely minden ...

Legnépszerűbb cikkek »
Rémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?
Horrorszínház BudapestRémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?Horrorszínház
Hölgyeim és Uraim! Minden kedves vendégét túláradó borzongással várja Európa legsokkolóbb rémületgyára, a budapesti horrorszínház! ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: