Film

Csak a szél - kritika

2012. 05. 11. • Szerző: littledevil
Csak a szél - kritika

Egy társadalomban a mélyen gyökerező és váratlanul felszínre törő problémákra sokszor a kultúrában és művészetben igyekeznek először megoldást találni a társadalom tagjai, nem feltétlen jó megoldásokat, inkább csak lehetséges kiutakat kutatva. Mindezen törekvés a problémával való szembenézés első fontos állomása. Azt gondolom, nem mondok semmi újat azzal, hogy a "Csak a szél" hiányt pótló alkotás, a maga értékeivel és hiányosságaival együtt az első komolyabb próbálkozás a korábban említett szembenézésre.

 

Ismerve Fligeauf Bence korábbi filmjeit, ha nem is tudtam pontosan mire számíthatok, nem ért nagy meglepetés a film technikai megoldásait tekintve.
 Bence a legutóbb bemutatott Womb-tól eltérően visszatért a dokumentarista eszközökhöz, a film javarészt amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken készült, természetes fényekkel, kézikamerás felvételekkel nagy részben.
 A történet kibontása lassú tempójú és csak az utolsó szakaszban, a végzetes percekben gyorsulnak fel az események, nincs köze a hatásvadászathoz, az egész film alatt gondosan felépített struktúra indokolja ezt.
  A belső vágások, a természetes zörejek és hangok használata, az arcok és szereplőkről készült sok közeli mind ugyanazt igyekeznek elősegíteni, emlékeztetnek minket arra, hogy emberekről és egyéni sorsokról van szó.
  Nekem személy szerint hiteles volt a képi világ, a cigányságról a vad természet, vándorlás, egy lelassult, nyugodtabb – déli mentalitáshoz hasonló életritmus jut elsőként eszembe, ezért a vágás ritmusa, az újra és újra felbukkanó erdei képek, gyakori úton levés , mind erősítették azt a belső materiált, amiből építkezhettem filmnézés során.
 (Azt nem tudom, hogy egyes szereplőknél - például a kislánynál - egy utószinkron mennyit változtatott volna a film mondanivalójának értékén, mert ha a dokumentarista jelleghez ragaszkodunk, akkor szükségszerű ez a megvalósítás, ám a történet átélhetőségén nálam rontott az, hogy a kislány hangja szokatlan volt és nagyon kellett figyelnem, hogy megértsem, amit mond.)
 Sok kritika érte a filmet, hogy valótlan képet fest az itthoni helyzetről és rasszista helyszínként mutatja be a magyar vidéket. Nem tudom, mennyire elkeserítő ezt olvasni, de aki járt már külső dél-pesti kerületekben - én pl. nap mint nap utazom ki Gyálra - vagy Miskolc környéki, más Nógrád megyei falvakban, az tisztában van azzal,  a mélyszegénység és a cigányság mit jelent, vagy legalább sejti.
 A filmben ábrázolt hétköznapok elgondolkoztató módon közel járnak az igazsághoz, és most itt nem kifejezetten azokra a kellemetlen jelenetekre gondolok, ahol a szereplőink Mari, Anna és Rió szembenéznek a bújtatott, máskor nyíltan vállalt rasszizmus pillanataival, vagy az őket körbevevő szegénység szükségszerű kellékeire - hanem konkrétan arra, mindez számukra (is) már megszokott. Olyannyira, hogy érthetetlen módon egyfajta egészséges agresszió is kiveszett belőlük, arra gondolok, amely az emberi méltósággal együtt jár, hogy mikor átlépik határainkat rámordulunk, rávicsorgunk a másikra.
 Az egyébként teljesen hús -vér anya és lánya női karakterek híján vannak annak a természetes félelemnek, ami a kisfiúban még dolgozik, aki próbál a környéken zajló események hatására a maga módján felkészülni a legrosszabbra. A film végén nem meglepő, ő az egyetlen, aki kijut a házból, Rió az ajtó baljós csikordulására azonnal felriad, míg a kislány egyfajta vak naívitással nyugtatja: Csak a szél.
 Azt gondolom, ez szép metafora a 2008-ban és 2009-ben történt eseményekre és az azt követő reakciókra , mikor történik valami megdöbbentő és a többség azt gondolja, ez csupán egy reakció egy korábbi eseményre - konkrétan az olaszliszkai gyilkosságra utalok itt.
 Ha őszintén szembenézünk a társadalom és a sajtó reakciójával - amely igencsak halk szavú volt - mindannyian tudjuk, érdektelenség, közöny fala választ el minket az igazi kérdésektől és válaszoktól, egyfajta kényelmes poziciót vettünk fel, amelyből előbb vagy utóbb el kell mozdulnunk, nem vonhatjuk meg a vállunkat úgy téve, mintha természetes lenne, ami történt.
 A magyar mentalitásra jellemző, a szocializmusból ránk maradt "túléljuk valahogyan"-nal a filmben is találkozunk olyan konfliktusokban kibontva , ahol túllépve a becsület határait mindenki a maga módján túlélni próbál. Mari csendesen lázad csak, mikor a "főnök" tálcáját mosogatás helyett beleborítja a felmosóvödör mocskos vizébe, vagy mikor Anna némán kisurran az iskolai öltözőből, miközben a srácok egy osztálytársnőjét megtámadják, hogy "elszórakozzanak" vele egy kicsit és ahogy Rió a földbeásott rejtekhelyre igyekszik otthonról lenyúlni mindazt - például a cukrot és nescafét - amit nélkülözhetetlennek talál a túléléshez.
 Szép motívumokkal tűzdelt Anna és az 5-6 év körüli cigány kislány szinte testvéri kapcsolata, melyben a gondoskodás, önzetlenség, és a körülményektől függetlenül örömmel átélt együttlétek pillanatait idézi meg a kamera.
  A film számomra legambivalensebb üzenettel bíró jelenete az, mikor Rió beszökik abba a házba, ahol korábban egy másik családot kivégeztek. Akár a kicsapott kutyák, mikor beszaladnak egy nyitva hagyott kertkapun remélve, hogy találnak valamit, a kisfiú is mindenféle részvét nélkül kutat a halott ismerősök holmijai között. Többször is elgondolkodik azon, hogy elvigye-e a Szűz Mária szobrot vagy sem, ez a váratlan és nem megalapozott vallásosság nekem idegen volt a történetben, éppúgy, hogy az egyébként érthető módon alkalmazott színészi jelenlét a rendőrök esetében túl hangsúlyossá vált, a film dramaturgiájában egyébként természetes dialógusok itt most kissé erőltetté válnak, épp azért, mert hitelesen akarnak(!) megszólalni. Kissé szájbarágós lesz a jó cigány és a rossz cigány magyarázat, túl sok, hogy rendőri egyenruha mögül jön az üzenet, mindannak ellenére, sokan sejtjük, a faji előítéletek végrehajtó szervezeteken belül is valószínűleg éppúgy jelen vannak, mint a hétköznap emberei között. A jelenetet a kisfiú szekrénybe bújt jelenléte menti meg, így a nézőnek van választási lehetősége. Ha akar, azonosulhat azzal a karakterrel is, aki csak "véletlenül" hallja meg az igazságot.
 Különösen érdekesnek és találónak találtam a történet lezárását, ahol a három holttestet szépen felöltöztetik pontosan olyan ruhákba, amelyeket a városi emberek cigány viseletként kategorizálnak.
 Vajon akkor is ilyen ruhákban feküdnének kiterítve egy ravatalon ezek az emberek, ha szeretteik öltöztetik fel őket természetes halál után az utolsó búcsúra? Vagy a hullaházi dolgozó is csak pontosan azt teszi, amit mindenki más, mikor valaki erőszakos halállal hal meg és halálának körülményei meglehetősen kellemetlen kérdéseket feszegetnek?
Becsomagolja a lényeget, az embert, elfedve a sorsot, amelyet élt és elfedve a sebeket, amelyek érdemtelenül okozták halálát, hogy megvonhassunk a vállunkat és azt mondhassuk: "Meghalt? Na és, cigány volt."
 Mit meg nem adnék, ha a gyárban, ahol dolgozom, ne hallanám többé ezt az ismerős mondatot.
 
Ha elsőként szeretnél további filmajánlóinkról értesülni, lájkold Facebook oldalunkat:

 


Szerző:
littledevil
Budapest

1974
Követem
Sellőlány és a Prémium Családi Fesztivál harmadik napja
Sellőlány kalandjai a Vizibirodalomban – második nap
Sellőlány kalandjai a Vízi birodalomban – Aquaworld második családi Sunshine fesztivál
Szellemek a fák között – A háború sámánja
Drive – Deluxe Arkangyal Los Angelesben
A Hang az Orfeumban - Whitney Houston Tribute
Farkas a vízen - A vitorlázó - Filmajánló
Úton a fehér lepedő felé - Átutazók - Vígszínház programajánló
Fogyassz zenét kicsit másképp - Hólyagcirkusz társulat/ Zenekatasztrófa
I was so excited, Señor Almodovar - Szeretők, utazók
A test színháza – Book of the Dead
Régi színház, új mosdók, Mozart és Don Juan halhatatlan - Erkel Színház ma
2013 – Új üstökösök a horizonton
Szubjektív statisztikai kórkép - Szociális érzékenység és emberi jogi témák
A kisfiú meg az oroszlánok
A demokrácia diszkrét bája - Karinthy Színház: Egyenlőség
LAPD – a zsarunak élnie kell
XY – Emberi méltóság és a MOME generáció
Vári Éva - Edith Piaf estje
A Koreai Kulturális Központ
Az igazgató úr irodatitkai
Savages - gyönyörű barbárok és a WARgasm, filmajánló
Magic Mike – Felül valami (történik)
Francia szubjektív – Budapest 90 Philippe Gras
Tegnap éjjel - Moziajánló
Csak a szél - kritika

« Előző cikk
Következő cikk »
Tegnap éjjel - MoziajánlóTegnap éjjel - Moziajánló
Mit is jelent a házasság, mikor és hogyan lépjük át a hűség határait, mennyi őszinteséget és titkot bír el egy kapcsolat... ...
Közönségtalálkozó Az ajtó című film bemutatója után Közönségtalálkozó Az ajtó című film bemutatója után
Igen, a film művészi! Olyan, amit mindenkinek látnia kell! Olyan film, amely hat az emberekre. ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: