Könyv

Csók - egyperces novella

2012. 02. 17. • Szerző: NagyDave
Csók - egyperces novella

Egymás szemébe néztek. Lezuhantak az esőcseppek, olyan lassan, mintha lassítva lenne az egész élet. És lassítva is volt egy máskor röpke pillanatra. De pont így lett végtelennek tűnő ez a máskor röpke másodperc. A fiú lágyan megfogta a lány tarkóját, s így haját is végigsimította.

 

Azt a hosszú selymeset, azt a szőkét, azt a csodálatos illatút. Akár egy virágoskert. És a szellő is meglibbentette. Közelítettek egymáshoz ajkaik. Majd megtörtént ekkor a csók. A csók, mialatt világok dőltek össze, angyalok születtek és vénülő kezekben állt meg a vér folyása. Egy csók. De nem csak egy csók. Egy végtelennek tűnő, egy olyan, ami közben csukott szemmel látni a világ összes történését egyszerre. Jót és rosszat. Felemelőt és szakadékba taszítót. Látod az egész világot, a villámok csakúgy cikáznak, mert azt is látod, hol dörög, hol villognak égi nyilak fényei. A csók az esőben. A csók ölelkezve. S közelebb kerül egymáshoz a két fiatal test, a két ajak, a nyelv, az ízek, a fogak, a lélegzet. Minden, ami létezik ebben a világban. És az érzés megfoghatatlan. Elmúlik ugyan, de csak fizikailag. Mert örökkön megmarad emlékezetben, álmokban előjőve, unalmas percekben, mikor csak úgy elgondolkozol. Ott marad veled örökre akkor is, ha az a lassított pillanat egyszer mégis elmúlik. De semmit sem veszítesz. Elmúlik? Nem! Csak a pillanat. A többi érzés ott marad, ott legbelül, ahol maradnia kell, ahonnan senki sem veheti el.
Egyre nagyobb esőcseppek hullottak a sötét égből, a lámpák fénye is felvillant mindenütt, a szerelmesek körül. Sosem akart vége szakadni, úgy tűnt. És akarni nem is akart sosem befejezést az a csók és egyetlen másik sem. De muszáj volt befejezni. Nem áztak el igazán. A lány és a fiú vállán egyaránt megtapadtak a hűvös, kis, csillogós esőcseppek. Kabátjuk is őrzi a csók emlékét, az illatokat, az eső illatát, a lány hajának kellemességét, a fiú parfümjét.
A fiú megérintette mindkét tenyerével a lány arcának két oldalát. A lány átölelte a fiút eközben. Könnycsepp csordult le a lány arcán. Majd véget ért a csók. Próbálta bizonygatni magát, hogy nem lehet vége és nem akarta, hogy vége szakadjon. Könnyes szemekkel nézett a fiúra, ahogy a fiú is rá. Csillogó tekintetükben is feltűnt minden, ami létező és minden, ami egyszer elmúlik. Az egész világot hordozták ők ketten egymásban. Felgyorsult légzésük, majd arcuk vonalain végigfutott lefelé minden könnycsepp. Az elmúlásé és az örök emlékezésé. A boldogságé és a bánaté. A lány letörölte a fiú könnycseppjeit, s a fiú is ezt tette a lánnyal.
Nem volt ölelés, nem volt már más. Csak az örök érzés, a felejthetetlenség, a magány, a félelem, és összeomló világok. A lány kezével a fiú felé nyúlt, de egyre távolodott, s eltűnt örökre a ködben. A fiú tovább sírt lehajtott fejjel, majd az egyre erősödő szél őt is elsodorta a felszálló porral, s esőcseppekkel a végtelenbe, ott ahol talán semmi sincs, vagy pont hogy ott a világmindenség. Talán még egyszer lesznek mindketten ugyanazon a helyen vagy ugyanoda sodródtak. De sosem felejtik el ezeket a másodperceket, mert nem voltak ezek hosszú percek, ezek pillanatok voltak. De nem csak pillanatok, világmegváltó pillanatok voltak számukra. És ajkaikba égett kettejük lágy világmozgató csókja, ami örök, ami sosem tűnik el sem e világban sem egy másikban, sem életben, sem halálba. Ez volt a csók. A felejthetetlen, az, ami örök szerelmet varázsolt köréjük, ami összetartsa őket akármerre járjanak is most.

 


Szerző:
NagyDave
Visznek
Férfi
1993
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Alberto Moravia: A megalkuvó - Egy sötét kor lenyomata 
Alberto Moravia: A megalkuvó - Egy sötét kor lenyomata
Egy diktatórikus rendszerben formálódó alak hányatott sorsáról olvashatunk Alberto Moravia: A megalkuvó című regényében. ...

Legnépszerűbb cikkek »
Csók - egyperces novellaCsók - egyperces novella
Egymás szemébe néztek. Lezuhantak az esőcseppek, olyan lassan, mintha lassítva lenne az egész élet. És lassítva is volt ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: