Kultúra/Kiállítás

Demokrácia, vagy amit akartok...

2012. 11. 14. • Szerző: mira elina
Demokrácia, vagy amit akartok...

A Bárka jól bevált alkotói duója - Vidovszky György – Tasnádi István (író-rendező) - harmadik alkalommal fut bele – teljes erőből – azokba az aktuális problémákba és társadalmi jelenségekbe, melyekkel naponta szembesülünk. Az előző két darabjuk – a Cyber Cyrano és az East Balkán - szakmai berkekben és a közönség soraiban is egyaránt nagy visszhangot váltott ki. Előbbi fő problematikája a fiatalok által favorizált virtuális (közösségi) lét előtérbe kerülése, az utóbbi a 2011-es, a West Balkánban hármas halállal végződött tragédia interpretációja. Súlyos témák. Az egyik egy megoldhatatlan és feltartóztathatatlan evidencia, a másik egy feloldhatatlan és megmagyarázhatatlan tabu.

 

A harmadik hullám egy középiskolai osztályban játszódik, ahol egy gyakorlati tanulmányhét alatt a tanárok megismertetik a gyerekekkel a különböző társadalmi berendezkedések, így a DEMOKRÁCIA, az AUTOKRÁCIA és az ANARCHIA sajátosságait. A legnépszerűbb tanár, Kristóf óráján hangzik el a jelenre aktualizált tézis, ami megindítja a lavinát. A tanulók azt állítják, hogy a facebook (sic!) korában nem fordulhat  már elő olyan diktatorikus rendszer, mint a fasizmus vagy autokrácia. Tanáruk egy interaktív kísérlet, vagyis tömeges  helyzetgyakorlat révén próbál megválaszolni a kérdésfelvetésre. Csoportot alapít, melynek neve a Hullám. Erről a mesterien kibontott, és végül kijózanítóan félelmetessé vált szociálpszichológia folyamatról szól a darab, mely olyan súlyos mondanivalókkal szembesít minket, mint a kirekesztettség vagy kisebbség, nonkonfromizmus vagy asszimilálódás problematikája. A különböző jellemvonásokkal ellátott diákok reakciója és viselkedése alapján látványosan felvázolódik az eredmény, ahogy a mozgalom tömegpszichózisa lassan népbutítássá válik, és olyan rosszértelmű és rosszemlékű szavak kúsznak be a színpadra – és a néző tudatába -, mint toborzás, megfigyelés, jelentés, besúgás...
Aki rendelkezik némi szociológiai vagy pszichológiai érdeklődéssel, ismerettel vagy tanulmánnyal, annak azonnal beugrik a Stanfordi börtönkísérlet, vagy a Milgram-féle áramütés tanulmány. Tudniillik NEM TUD nem beugrani. A Zimbardo-féle börtönben önkéntes diákok játszhatták el a rabok és az őrök szerepét egy szituációban, ahol a szadizmust és a személyiségdeformációt figyelték meg, extrém környezetben. Stanley Milgram pszichológus pedig a hatalomnak szóló engedelmességet vizsgálta, amikor alanyainak engedélyt adott, hogy szabadon büntethessék áramütéssel a rosszul válaszoló társaikat. A kísérletek során a résztvevők viselkedése olyan mértékben eldurvult, jellemük  pedig úgy eltorzult, hogy idő előtt abba kellett hagyni a megfigyeléseket. Az említett két tanulmány forradalmivá vált a maga korában, és később iskolapéldái lettek az autokrata személyiségtorzulásnak.
A Bárka színpadi eszköztára a legteljesebb mértékben kiszolgálja a darab erkölcsi konklúziójának kibontását.  A minimalista díszlet pont annyira célszerű és funkcionális, amennyire igényli a történet – egyszerűen nincs szükség többre. A hatalmas lépcsőfokokból álló, karéj alakú, ébenfekete lelátó erősen szimbolizálja azt a fajta hierarchikus és erőszakszervezeti felépítést, amire az egész előadás apellál. Az egyetlen igazán mobilis momentum a középre lógó gyűrű, melyen néha pompás testalkatú fiatalok végeznek tornamutatványokat. Az emberben önkéntelenül is felsejlenek a Hitler Jugend sportszekciójának tökéletes fizikumú félistenei. (Egyébként ha már szimbolikánál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a csoport két legrenitensebb tagja FEKETE és PIROS ruhában van, ami szinte szuggerálja az általunk igen jól megismert fasizmus és kommunizmus terrorjának emlékét.)
A zene nélkülözhetetlen ennél a darabnál, kohéziót alkot a mozgással. Az elidegenítő, szinte futurisztikus dallamok  disszonáns – és néhol agresszív - hangzásvilága csak még nagyobb távolságot tart a gyűrűn tornázó testek némajátékától. A karakterek korántsem erőltetettek és olyan frappánsak, hogy jószerivel önmagunk fiatalkori ’ÉN’-jét, vagy akár iskoláskorú gyerekeink prototípusát is megtalálhatjuk köztük.
 
   Fotó: Dudás Szabolcs

A (harmadik)Hullámnak komoly keletkezéstörténete  van.  Azt tudni kell, hogy a 60’-70’-es évek komoly áttöréseket és viharos fejlődést hoztak a szociálpszichológia terén, főleg a kutatások és a kísérletek tekintetében. 1967-ben történt, hogy egy kaliforniai középiskolai történelem tanárnak a következő kérdést tették fel a diákjai. Hogyan történhetett meg az, hogy a II. Világháború véres náci hatalmával nem szálltak szembe az emberek, és mindaz az iszonyat előfordulhat-e újra? A tanár úgy döntött, hogy mintegy modellálva a fasizmus berendezkedését, létrehoz egy diktatorikus rendszert az iskolában, és azon keresztül mutatja be a szisztéma és ideológia működését. Ron Jones volt a tanár, és szélsőséges pedagógiai kísérletéről később írt egy elbeszélést , hogy okuljanak belőle a következő generációk.
Hogy mekkora érdeklődésre tart számot azóta is a téma, az az utóéletéből is kiderül.  Ugyanis Jones esettanulmányból  írta meg óriási vihart kavaró bestsellerét 1981-ben Todd Strasser: A hullám címen. A televíziós feldolgozás után 2008-ban készült el a (német!) filmes adaptáció, ami ugyanolyan intenzív elismerést aratott, bizonyítván azt, hogy az emberek nagyon kritikusnak és tisztázatlannak érzik a hatalmi berendezkedések működésének pszichológiáját és az ideológiai rendszerek határainak egybemosódását. „Számomra a Hullám a szellemekről szól. Amikké válni tudunk. A jó és a rossz csábításáról. Választásról. A Jó bennem szabadságért sóvárog. A Gonosz az utcai őrjöngés vagy a rasszista gyalázat határán létezik, arra várva, hogy belerobbanjon a válaszok és a parancsok tökéletes világába. Én mindkettőre képes vagyok.” – írta Ron Jones, 1972-ben.
Ha az előadás után úgy akarunk felállni a székből, hogy - lerázva magunkról az ólomsúlyú konzekvenciát – pozitívan nézünk a jövő elé, akkor arra gondoljunk, hogy mindig van egy megingathatatlan egyéniség. Aki nem asszimilálódik és nem uniformizálódik, hanem elveit még a többséggel szembeszállva (és ezzel együtt a nehéz sorsú kisebbséggé válva) is megőrzi. Ám sajnos az is igaz, hogy mindig volt, van és lesz egy magányos, önmagában bizonytalan, a világgal pedig kirekesztett harcban álló gyenge egyén(iségtelen), akit magával ránt a hullám, és aki önálló identitás nélkül, szappanbuborék létértelmének szétpukkanásával a végső tragédiák okozójává válik.
 
A harmadik hullám – Bárka színház, Rendező: Vidovszky György, Író: Tasnádi István

 


Szerző:
mira elina


0
Követem
Nem a víz az úr
80 nap alatt, körültáncolva a földet - Nemzeti Táncszínház
Mozgás, színház, erőszak - Bozsik Yvette: Minden ötödik órában
Valóra vált Szép remények - filmajánló
Leonce és Léna – színház és lakoma két részben
Holdújév Ázsiában – 2013: a Kígyó éve
A Gutenberg galaxis élt, él és élni fog – Szőke mocsár, kortárs kisregény és antológia
Meanwhile in Kansas, avagy pszichedelikus mélyrepülés Dorka tudatalattijába
Dredd 3D – a legmenőbb disztópikus szuperhős
Kortárskodások Günther Uecker-rel
A tökéletes mű – A nyomorultak - filmajánló
Az alkotás szentélyei – avagy Világmodellek a négy fal között
A Nagyszakállú havában; Kiállítás és csokoládé
Sinister a zsigerekben
Öt legenda – mínusz három
56 évvel 56 után
Demokrácia, vagy amit akartok...
Szavak, sztorik, szerepek - Lopott szavak
Cézanne, a retrográd rebellis
Cézanne másként

« Előző cikk
Következő cikk »
Centrál Színház: Angéla evangéliumaCentrál Színház: Angéla evangéliuma
Nem vagyok szakavatott színikritikus, még a szakzsargont sem ismerem. Csak egy egyszerű néző vagyok, aki november 8-án a ...
XY – Emberi méltóság és a MOME generációXY – Emberi méltóság és a MOME generáció
"Mindenkiben van valami, ami érinthetetlen. Ez független országoktól, rendszerektől, még az embertől is. Az életből fakad. ...

Legnépszerűbb cikkek »
Rémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?
Horrorszínház BudapestRémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?Horrorszínház
Hölgyeim és Uraim! Minden kedves vendégét túláradó borzongással várja Európa legsokkolóbb rémületgyára, a budapesti horrorszínház! ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: