Film

Drive – Deluxe Arkangyal Los Angelesben

2013. 06. 17. • Szerző: littledevil
Drive – Deluxe Arkangyal Los Angelesben

Az angol nyelvben a "drive" több mindent jelent, nem csak az autós vezetést jelöli, hanem pszichológiai értelemben motiváló avagy hajtóerőt is. Olyan energiát, mely rejtett módon irányítja cselekedeteinket. Idehaza akciófilmként került be a köztudatba a film, ettől független máshol ennél óvatosabban fogalmaznak és krimi/film-noir/dráma kategóriához sorolják be a Drive-ot.

 

Nicolas Winding Refn Drive! - Gázt című filmnek inkább az angol címét használnám írásom során - nem mintha a "Gázt!" magyar fordítás nem lenne találó.
Az angol nyelvben a "drive" több mindent jelent, nem csak az autós vezetést jelöli, hanem pszichológiai értelemben motiváló avagy hajtóerőt is. Olyan energiát, mely rejtett módon irányítja cselekedeteinket. Számomra a Drive zsigerekre ható közelkép a bennünk szunnyadó természetes agresszióról.
                Idehaza akciófilmként került be a köztudatba a film, ettől független máshol ennél óvatosabban fogalmaznak és krimi/film-noir/dráma kategóriához sorolják be a Drive-ot. A rendező állítása szerint zsánerfilmet készített - avagy szeretett volna készíteni - a nézők szerencséjére ennél több sikeredett belőle.
A film forgatókönyve James Sallis azonos című könyvének adaptációja, Hossein Amini forgatókönyvíró munkájának köszönhetően a sztori megőrizte a regény flashback-ekből és patchwork jellegű időugrásos jelenetekből álló különleges szerkezetét. A fabula kerek egészt alkot,  még annak dacára is,  hogy a filmbéli jelenetekben gyakorta szétválik a kép a hangtól és elcsúszva vagyunk két egymást követő jelenetben.
                A Drive napjaink Los Angelesében játszódik, főhőse egy fiatal férfi, aki nappal kaszkadőrként és autószerelőként dolgozik, éjszakánként félig piszkos melókat vállal,  rosszfiúk fegyvertelen sofőrje  "akciók" során.  
                A film rengeteg retro-korszak jegyet hord magán: rózsaszín kreditfeliratok, a filmet átszövő dalok és Cliff Martinez zenéjének textúrája, a 80-as évek Los Angeles-ét idéző éjszakai légifelvételek az elhagyott városrészekről mind egy időutazás részei. A témához képest a film ritmusa szokatlan, tempóját érdekes módon lassítja a vágás (illetve időnként annak hiánya), feszültségteremtésként  a rendező gyakran használ statikus kamerabeállításokat és szűk kamerametszeteket.
                A gyönyörű sportkocsik jelenléte, Driver öltözete - napszemüveg, különleges bőrkesztyű, fehér selyemdzseki hátán skorpióval – szófukarsága  is a 80-as évekbeli filmek magányos hőseinek kelléktárát idézi. Ezek a  modernkori western hősök megmentenek valakit az erkölcsi romlástól vagy a halál karmaiból,  aztán dolguk végeztével tovább vágtáznak motorjukon vagy autójukon a végtelenbe nyúló messzeségbe.
                Első ránézésre Driver megjelenésében van egyfajta gyermeki ártatlanság, szemből még a fehér dzseki is megtévesztő, míg meg nem látjuk az igazságot a hátán elrejtve. Van egy  beugratós jelenet, mikor a filmet nyitó éjszakai üldözés után - ahol végig a rendőrségi rádiót hallgatta menekülés közben – Drivert később rendőrruhában pillantjuk meg. Itt egy pillanatra elbizonytalanodom, talán ő egy jófiú?
De nem, Driver a halál angyala, küldetése van, ő a modern arkangyal az „angyalok romlott városában”, csendes, félelmetes, gyengéd, oltalmazó és hatékony. Csak akkor beszél, ha kell, titok honnan jött és nem tudjuk, hová tart. Névtelensége és hangja a fegyvere – nem az számít, mit mond vagy mit néz, az számít, ahogyan teszi mindezt. A város számára jól feltérképezett labirintus, melyben magányos cápaként cirkál autójával.   A vezetés afféle zen meditáció - akár rablókat menekít éppen a zsaruk elől, akár bevásárolni megy, esetleg kaszkadőr jelenetet forgat. A volán mögött megtalálja önmagát, megszabadul az elfojtott haragtól, ami oly sokszor szorítja ökölbe kezét. 
                A főhős egyszerre titokzatos, sejtelmes és baljóslatú és éppen úgy, ahogy maga a film cselekménye is egészen a középső fordulópontig csak amolyan lassú sodrású, vihar előtt csend néhány finom fuvallattal,  Driver karaktere is visszafogottan nyilvánul meg a vásznon.
 Ennek több oka is van, az éjszakai élet magányossága és veszélyei megtanították rejtőzködni és uralkodni természetén, másrészt bármilyen erők is mozgatják lent a mélyben, a váratlanul útjába sodródott szerelem némiképp megzabolázza őt.
                 A film története a sötét, kék tónusú éjszakából indul - Driver magányos és hideg éjszakájából - amit aztán felváltanak a nappali fények és melegebb színek amikor  sokadik költözése után új lakóhelyén megismerkedik Irene-nel. Még a ház belső folyosója is barnás-vöröses színekben pompázik, ha a  lány ott jár-kel, üldögél a folyosón.
Végül elfoglalja méltó helyét Irene az autóban Driver jobbján, a város is barátságosabb hellyé alakul át.
Driver (Ryan Gosling) és Irene (Carrey Mulligan) tekintete, gesztusai, egyetlen kézmozdulata is beszédesebb bármely szónál, tökéletes párosként működnek együtt.
A képtelen idill azonban nem tarthat sokáig. Ahogy kemény krimiknél az lenni szokott, itt nincsenek igazából jók, csak rosszak és kevésbé rosszak. Elgondolkoztató, a szelíd tekintetű Irene vajon hogyan ismerte meg férjét, Standard Gabriel-t. Az egyik jelenetben Gabriel az első találkozásukról mesél, majd nevetve megemlíti, hogy bemutatkozása után Irene visszakérdezett: és hol van a Deluxe verzió?
A kimondatlan válasz a filmben rejtőzik, Gabriel egy „standard” bukott kisember, aki küzdelmei ellenére lecsúszott és végül rossz bandába keveredett, hiába jött ki a börtönből, megtalálják őt a régi haverok – még egy utolsó bulira, hogy visszafizesse, amivel tartozik, veszélybe sodorva ezzel családját – kisfiát és feleségét.
Itt már csak a Deluxe version tud segíteni, Driver.
A sztoriban mindenki megéri a maga pénzét, Bernie (aki a lét adja Shannon üzleti tervéhez) , Gabriel (a bevándorló), Nino (az étteremtulajdonos), Cook (a kemény csávó), a részvétlen tekintetű nagymellű lányok az éjszakai lokálból, mind egytől egyig menthetetlenek.
Shannon, Driver barátja, menedzsere, főnöke - bár azt mondja Driver, neki nincsenek barátai - afféle határeset, elbukott apapótlék, aki mindannak ellenére, hogy befogadta és kedveli a kölyköt, mégiscsak kihasználja Driver képességeit, ha már neki anno nem sikerült megcsinálni a maga szerencséjét Hollywoodban.
Ebben a közegben Irene és a kisfia, Benició olyanok, mint egy utolsó sziget a mocsok tengerében. Driver mindent megpróbál, hogy kiköthessen ezen a szigeten, bár ő maga is tudja csekélyek az esélyei a maradásra. Ha igazán szereti a lányt, akkor a legjobban teszi, ha távol tartja magát tőle és a kisfiútól.
 A motelszobában az első nagy összecsapáskor még tud uralkodni magán, később, a lebujban már majdnem elveszíti a fejét, majd a liftben végül előbukkan a benne élő szörnyeteg.  Az első csók a liftben egyben az utolsó, az egyetlen. A küldetése – megvédelmezni a gyengéket -  fontosabb, mint a szerelem vagy a pénz.        
 
                A kép gyakran - főképp az éjszakai és liftjeleneteknél -  elmosódott, szemcsés, az operatőr lágy fényekkel dolgozik. A filmzenében is vannak elrejtett lágy taktusok –mindezen művészi eszközök a dramaturgiával együtt remekül ellenpontozzák a film második felében elszabaduló erőszakot.
                Winding Refn úgy teremt és old feszültséget, hogy a karakterek között szavak nélkül tapintható a vonzalom vagy ellentét. Egyedi atmoszférát teremt a liftjelenetek dialógus-nélküliségével, a szűkszavúan kimért, ám annál hatásosabb párbeszédekkel, a Michael Hanekét idéző képkivágásokkal – melyben Refn a  nézőket megfosztja a naturális látványtól, mert Driver történetének szempontjából ezek mégiscsak lényegtelen képi információk.
                A félközeliket és szubjektív kameraállásokat okosan használja, a bosszúhadjárat során pedig annak ellenére, hogy hagyja karakterét vérengzeni,  igyekszik a főhős "arcától" távol tartani a gyilkológép image-t.
                A koponyatörő liftjelenetnél - melyhez Gaspar Noé segítségét is kérte, aki az Irreversible-ben dolgozott hasonló témával - is elsiklik a kamera, csak hangokat hallunk és a végeredményt látjuk mindössze, a tengerparton már Driver kaszkadőrmaszkban, nagytotálban öli meg Ninót és végül az utolsó gyilkosságnál már csak az árnyékának mozdulatait látjuk. Kíváncsi lennék, ez a kép mennyire metaforikus. Driver a film végére már csak árnyéka egykori önmagának?
                 A film zárásakor másodszor is felcsendül a College „A real hero” című dala. A sebeiből vérző főhős felpattan fémparipájára, maga mögött hagyva a rosszfiú holttestét és a mocskos szajrét; elvágtázik a naplementébe. A szállodaajtónál ott áll a lány a folyosón és kopogtat az ajtaján. Hiába látta meg a szörny arcát a liftben. A szerelem kopogtat az ajtón.
A következő vágókép: A volán mögött Driver visszatér az elhagyott utak magányos, sötétkék éjszakájába.
A deluxe arkangyal egy ideig hozzászegődött az emberekhez, lemondott az egyedüllétről és igazi emberré vált. De egy igazi hős nem maradhat itt velünk. Mert a szerelembe egy kicsit még az arkangyalok is belehalnak.
 
 
Ha imádod a filmeket, és elsőként szeretnél további filmajánlóinkról értesülni, lájkold Facebook oldalunkat:
https://www.facebook.com/JournalityFilmmania
Figyelem!
A Facebook újabb szigorítása szerint a klubok, oldalak által felrakott posztok véletlenszerűen, az oldalt kedvelők egy részéhez jutnak csak el. Ha továbbra is látni szeretnétek bejegyzéseinket, akkor az oldalunkon a tetszik (Like) gomb mellett található kis fogaskerékre kell kattintani, majd a “Hozzáadás egy érdeklődési kör listákhoz” (Add to interest list) sorra. Itt létrehozhattok egy listát és megadhatjátok azt is, hogy a hírfolyamban megjelenjünk. Ez minden oldalra, klubra érvényes, amit követtek, ezért érdemes egy kis időt szánni rá, és a kedvenc oldalaitokon ezt a pár kattintást megtenni. Köszönjük!

 

 


Szerző:
littledevil
Budapest

1974
Követem
Sellőlány és a Prémium Családi Fesztivál harmadik napja
Sellőlány kalandjai a Vizibirodalomban – második nap
Sellőlány kalandjai a Vízi birodalomban – Aquaworld második családi Sunshine fesztivál
Szellemek a fák között – A háború sámánja
Drive – Deluxe Arkangyal Los Angelesben
A Hang az Orfeumban - Whitney Houston Tribute
Farkas a vízen - A vitorlázó - Filmajánló
Úton a fehér lepedő felé - Átutazók - Vígszínház programajánló
Fogyassz zenét kicsit másképp - Hólyagcirkusz társulat/ Zenekatasztrófa
I was so excited, Señor Almodovar - Szeretők, utazók
A test színháza – Book of the Dead
Régi színház, új mosdók, Mozart és Don Juan halhatatlan - Erkel Színház ma
2013 – Új üstökösök a horizonton
Szubjektív statisztikai kórkép - Szociális érzékenység és emberi jogi témák
A kisfiú meg az oroszlánok
A demokrácia diszkrét bája - Karinthy Színház: Egyenlőség
LAPD – a zsarunak élnie kell
XY – Emberi méltóság és a MOME generáció
Vári Éva - Edith Piaf estje
A Koreai Kulturális Központ
Az igazgató úr irodatitkai
Savages - gyönyörű barbárok és a WARgasm, filmajánló
Magic Mike – Felül valami (történik)
Francia szubjektív – Budapest 90 Philippe Gras
Tegnap éjjel - Moziajánló
Csak a szél - kritika

« Előző cikk
Következő cikk »
Halálos iramban 6Halálos iramban 6
Miután az előző halálos rész úgy ért véget, hogy felcsigázta a nézőket, kíváncsian vártam a folytatást. Ahhoz képest, hogy ...
Analóg vs. digitális ember - Gyakornokok - filmkritikaAnalóg vs. digitális ember - Gyakornokok - filmkritika
Egy szerethetően közhelyes tanmese az emberi kapcsolatok fontosságáról, arról hogyan ne veszítsük el egymást a digitális ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: