Film

Fordítsd vissza! - Kritika

2011. 12. 13. • Szerző: bambi
Fordítsd vissza! - Kritika

A sok jelölést – köztük a leghíresebb a Cannes-i filmfesztiválé -, valamint két díjat is elnyert Visszafordíthatatlan című film biztos, hogy az egyik, a nézőket leginkább megosztó mű a filmtörténelem során. Vagy pont az ellenkezője? Lehet, hogy mindenki azon a véleményen van, amin én is, hogy ez egy zseniálisan jó és borzalmas film egyben. Ha valaki leül, és megnézi, és valóban végignézi, és nem áll fel 5 perc után, akkor az a végére valószínűleg úgyis azt érzi majd, bárcsak el se kezdtem volna, vagy legalább is, hogy bár el tudnám felejteni.

 

Ez azonban valószínűleg lehetetlen, és talán ez volt Gaspar Noé célja, hogy olyan művet alkosson, ami kellőképp megbotránkoztató, meghökkentő és éppen ezért felejthetetlen. Nem véletlen, hogy 2002-es cannes-i bemutatásán a nézősereg 10 %-a hagyta el a termet 20 perc után. Holott érdemes végignézni, mert egy nem mindennapi világot tár elénk a rendező, de főleg nem mindennapian. Legalábbis nem egy olyan világot, amiben az emberek többsége mozog, és ezt úgy mutatja be, olyan eszközöket használ közben, amitől a néző már pár perc után fizikailag rosszul érzi magát, mégse tudja levenni a szemét a filmről.
A középpontban egy pár áll, akik elmennek egy buliba, majd külön távoznak, és a nőt útközben egy aluljáróban kegyetlenül megerőszakolja és megveri egy férfi. Történetileg semmi különös, a szerelem és a bosszú áll a középpontban, mint egy elcsépelt ötlet. De nem is ezen van a hangsúly, hanem minden máson.
Már eleve a tény, hogy a stáblistával kezdenek, abból sejthető, hogy az egész film hátulról előre halad majd. Tulajdonképpen lineáris szerkesztésű, mivel sorrendben vették fel a jeleneteket, és sorrendben is vannak egymás után, épp csak feldarabolták pár perces részekre az egészet, majd a végén lévő darabkákat szép sorjában az elejére helyezték. Ez némileg csökkent a nyomasztó hatáson, ugyanis a végére túl vagyunk a nehezén, és akárha happy end lenne, de ez becsapás, mert addigra tudja a néző, hogy a visszafordíthatatlanul végzetes dolog megtörtént.
Amire az első bekezdésben utaltam, és azóta is utalgatok, vagyis a nyomasztás, a hangulat lerombolása a rendező elsődleges célja. Ehhez a legfontosabb hatáskeltő eszközök a filmben a színek, a zenék vagy inkább zajok és a kamera mozgása. A fent említett kezdő stáblista is már fekete-pirosban (ritkán fehérben) pompázik, majd bekapcsolódik a szövegek vibrálása, és végül a dobverés, mint aláfestő zene, ami tetézi a rossz benyomást. A film sokkoló első 3/-4-ében a feketés pirosas ördögi színvilág, a különböző hangok és zajok és a folyamatosan mozgó, forgó kamera már sokaknál kiveri a biztosítékot. Ha ez nem lenne elég, akkor ott van az a 27-28 hertzes frekvenciájú, alig érzékelhető háttérzaj, amit az első 30 percbe kevertek, csak úgy a felkavaró hatást növelendő.
Egészen a csattanóig, vagyis Alex megtámadásáig az egyre erősödő undor és rosszullét érzése veszi körül a nézőt, majd abban a jelenetben ez betetőzik, csakhogy még hozzájárul a borzasztó tehetetlenség is, amit a bántalmazás során tapasztalunk. Az egészen idáig tartó állandó kameramozgás itt megáll, de csak ennél az egy jelenetnél, jelezve, hogy a film elérkezett a legfontosabb pillanatához, és ezt bizony „nyugodt” állapotban kell végignézni. Ez után a leírhatatlanul szörnyű jelenet után egyre tisztul a légkör, a kamera is lassabb tempót vesz fel, a színek is egyre vidámabbak lesznek, a zene is muzikálisabb, tehát ahogy közeledik a vég/kezdet, úgy csökken a feszültség, és megnyugszanak az idegek.
A záróképben, ahogy elkezd körbe forogni a kamera, majd egyre gyorsul, az alatta szóló tragikus hangvételű dallammal, ez mind azt a célt szolgálja, hogy visszarántson a boldogságból; a kamera forgása visszapörgeti az időt, és emlékeztet, hogy itt kezdődik a tragédia, ez egyáltalán nem a happy end, végül ráteszi az i-re a pontot a vibrálással és a zajjal, amivel az egész kezdődött.
A történetnek ez a mondat ad keretet: „Az idő mindent elpusztít.” Ez a megállapítás a film legelején és a legvégén is elhangzik, de nem része a történetnek, csak értelmet kölcsönöz neki. Ugyanis, ha ennek igazából indulunk ki, akkor vissza kell forgatni az időt. De a címből látható, hogy ez lehetetlen, Noé mégis megpróbálja. Azonban kiderül, hogy valóban lehetetlen, mert akárhogy is forgatja, ugyanoda jut, az eseményeket nem lehet megváltoztatni.

 

 


Szerző:
bambi


0
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Posztmodern alternatívák a 2001: Űrodüsszeia című filmbenPosztmodern alternatívák a 2001: Űrodüsszeia című
A 2001: Űrodüsszeia 1968-ban került bemutatásra, Arhur C. Clarke műve alapján (Az őrszem). Az egész mű a rendező kérésére ...
Másnaposok 2 - DVD ajánlóMásnaposok 2 - DVD ajánló
Todd Phillips szinte jelenetre pontosan előző munkáját prezentálja közönségének, csak a helyszín és a körítés más. Mindez ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: