Technika/Életmód

„Fotóim nem csak egyszerű látványok” – interjú Borbély Géza fotóssal

2010. 09. 10. • Szerző: Elfie
„Fotóim nem csak egyszerű látványok” – interjú Borbély Géza fotóssal

„Ha a nézőt annyira megragadja a fotóm, hogy azon rövid ideig elgondolkodik és elemzi, az számomra rengeteget jelent” - vallja Borbély Géza, kinek fotóiban mindig van egy mese, egy szimbólum, a lencséje és kreativitása segítségével feloldja a határokat a valóság és képzelet között.

Hogyan találkoztál a fényképészettel?

Mindig is álmodoztam arról, hogy legyen egy digitális fényképezőgépem. Gondolom többnyire azért, mert káprázatos elektronikai szerkentyű, és mivel fiú vagyok, szerettem volna hozzáférni, hogy tanulmányozzam és szórakozzak vele. Ami a tudatosabb művészetfotózást illet – a digitális fényképezőgép beszerzése után, körülbelül 4-5 éve, valahogy úgy történt, hogy a számos vagy számtalan elsőknek tekinthető fotóim között néhányra kaptam innen-onnan dicséretet, de többnyire ismerősöktől és rokonoktól. Ha a fotók nem is voltak valójában oly káprázatosak, a dicséretek arra biztattak, hogy jobban törekedjek és láványosabb fotókat készítsek. Ekkor kezdtem el valójában tudatosan fotózni.
 
Mi inspirált a fényképészetben?
Ami a legnagyobb szerepet játszodja az ötleteim születésében, az, hogy gyermekkoromban rengeteg verset olvastam – szüleim követelésére – , és megkedveltem őket. A legáltalánosabb dolog, ami elmondható egy versről, hogy mindig rejt valamit, többet, mint maga a szöveg, tele van szimbólumokkal. A verset nem csak elemezni, hanem megérteni kell.
Nos, én úgy váltam ismertebbé, arról vagyok ismert, hogy fotóim, az értékesebb fotóim, elgondolkoztatóak, nem csak egyszerű látványok. Törekszem hasonló szereppel élő fotókat készíteni, mint amilyenek a versek is. Ezt nem kötelességemnek tartom, hanem ez az, ami a legnagyobb örömet nyújtja számomra a fotózásban.
 
Vannak olyan fotósok, akik hatással voltak rád, akik talán ihlettek?
Ami a fotózási stílust illet, nem tudnám kijelenteni, hogy bárki befolyása alatt lennék, sőt igyekszem más munkáját úgy élvezni és értékelni, hogy fotózásom során eltekintsek azoktól és önállóan, minél szabadabban teremtsek valami újat. Ez nem azt jelenti, hogy stílusom teljesen eltérne minden más fotós munkájától, és hogy kimondottan egyedi munkáim vannak, hanem azt, hogy az ötletek megfogalmazásakor és a folyamat közben igyekszem elfelejteni más fotóit.
 
Melyik az a téma, amit még nem fotóztál, de mindenképp meg szeretnél valósítani?
Első digitális fényképezőgépem korlátokat állított, így számos témát nem tudtam megvalósítani: potré, akt, tájfotó. Ezekkel rengeteget szeretnék kísérletezni most, hogy profibb gépre tettem szert.
 
Szerinted melyik fontosabb: a kompozíció vagy az utómunka?
A kompozíció nem elhanyagolható! Ez az első fontos lépés egy fotó elkészítésében. A kompozíció eltervezése nélkül hanyagolásról beszélünk, rengeteg jelentéktelennek tűnő részlet vesztődhet el, ha a kompozíciót elhanyagoljuk. Ezen részletek lehet önmagukban keveset jelentenek, de összeségükben döntő szerepük van. Az utómunka szerepe olyan hibák javítása, amelyek fotózás közben elkerülték a figyelmet és olyan ráadás, ami a fotózás közben nem valósítható meg.
Én a lehető legjobban kihasználom a kompozíció lehetőségeit, majd ha úgy érzem, utómunkával az a plusszot is hozzáadom.
 
Melyik a kedvenc saját fotód?Mi a története?
Az Anger/ Düh. A már jól ismert ErKE (Erdélyi Képírók Egyesülete) fotós társaságban kéthetente egy témát dobunk fel, ennek kapcsán mindenki kell készítsen egy fotót. A fotóm a „kép a képben” témához volt készítve. Azért a kedvencem, mert a kompakt gépemmel készítettem, minimális utómunkával, semmi segítség nélkül. Mindenki elfogadta és mindenkinek tetszett, számos pozitív visszajelzést kaptam , és rengetegen érdeklődtek a fotózási módszer felől, mert nem tudták elképzelni, hogy milyen módszerrel készült. Ugyanakkor az ErKE első kiállításában is szerepelt az Atmosphera kávézóban.
Több kedvenc fotóm van, de ezt tekintem a „kedvencebbemnek”, mert egyrészt nekem is nagyon tetszik és erre kaptam a legtöbb elismerést.

Mik a hosszútávú terveid? Mi az, amit el szeretnél érni a fotózásban?
Azt elképzeltem, hogy megvásárolják néhány fotómat, ettől nagyon boldog lennék, viszont nem tudom mennyire szolgálna biztos megélhetést a művészi fotográfia. Közgazdasági egyetemet végeztem, most marketing mesterit folytatok, és azon álmodozok, hogy a marketing tudásomat és kreativításomat felhasználom közösen a fényképészettel a marketinglehetőségek kiaknázására. Emellett természetesen nem árt, ha néha eladódik pár művészi fotóm. Addig is buzgón űzön a fotózást mint hobbi.

 


Szerző:
Elfie
Kolozsvár

1990
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Megapixel születikMegapixel születik
Ma már magától értetődő hogy a legolcsóbb telefonkészülékekben is megtalálható a digitális fényképező. A 40 év alatt rengeteget ...
Kis írógép történelemKis írógép történelem
Manapság a számítógép szinte teljesen kiszorította, de a mai napig vannak hívei és főleg gyűjtői. Az írógép sok változáson ...

Legnépszerűbb cikkek »
Kis írógép történelemKis írógép történelem
Manapság a számítógép szinte teljesen kiszorította, de a mai napig vannak hívei és főleg gyűjtői. Az írógép sok változáson ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: