Zene

Hegyalja fesztivál 2012 beszámoló

2012. 07. 26. • Szerző: PolarBee
Hegyalja fesztivál 2012 beszámoló

Habár fesztiválra tipikusan a társaság miatt is megy az ember, én úgy éreztem, akár egyedül is bevállalnám az idei Hegyalját, mert annyira jónak ígérkezett a line-up, és egyébként is régóta érdekelt a sokak által ajánlott tokaj környéki programsorozat.

 Végül, szinte last minute-ben dőlt el, hogy lesz társam az élménygyűjtésben, így aztán csütörtökön neki is vágtunk ketten az útnak Budapestről. Az első napról lemaradtunk ugyan, amin pedig bizonyára fergeteges koncertet adott a Dürer-kertben áprilisban fellépett amerikai pop-punk banda, a Set Your Goals egy - mint a fesztivál területére belépve elhűlve láttam - méltatlanul kicsiny színpadon, de sok-sok további ínyencség közeledését éreztük a levegőben. Már a tokaji vasútállomáson elkapott minket a szabadság édes érzése, ahol kedves és lelkes fesztiválozók biztosítottak minket arról, hogy jó helyre jöttünk. A sátorhelyek elfogyása miatt aggódtunk kicsit, de ez alaptalannak bizonyult, bőven maradtak még üres részek a később jövők számára. Átvettük a fizetési eszközként szolgáló kártyát, majd körülnéztünk a fesztivál területén, amit kicsit szűknek találtunk ugyan első ránézésre, de aztán este kiderült, hogy bőven elfér itt sok jó ember. Délután azonban nyomuk se volt. Mint azt későbbi m tapasztalataink sugallták, ehhez az igen kellemes tokaji borospincék járulhattak hozzá legnagyobb mértékben, a folyóparton való pihenés már csak kisebb részben, a napon 50 fokra melegedő sátorban való szunyókálás pedig valószínűleg csak a legkevésbé. Arra elég hamar rájöttünk, hogy a két nagyszínpad közül a kisebbiken lesznek főleg a minket érdeklő zenekarok, így itt kezdtük közönségben tomboló pályafutásunkat a kitűnő esti Danko Jones koncerten. Az AC/DC-t idéző, egyszerű, de nagyszerű rockot játszó zenekar nem először járt hazánkban, de a First Date és a hozzá hasonló többi lendületes dal mindig ugyanolyan nagy lelkesedést tud kiváltani. Egy kisebb vihar következett, ami elől mi a JagerBar-ba menekültünk, amely csordultig telt a zömmel nagy rockslágerekre táncoló Hegy’lakókkal. A Malátabárban a Pendulum  DJ szettje kezdett éjfél után valamivel, nem meglepő módon rengetegen voltak rá kíváncsiak, a tömeg kifolyt a placcról és a nagy sláger, a Tarantula taktusai alatt vígan énekelte az alternatív dalszöveget, cicástul, kutyástul, Half-Life 3-astul.

 
 
A pénteki napot a kora délutáni Axe által megtámogatott rekordkísérlet indította be, ahol 409-en sikerült beállítaniuk a megtisztulást választó fesztiválozóknak az új együtt zuhanyzási rekordot, alaposan ráverve a korábbira a maga 232 főjével. Akkora esemény volt ez, hogy az olasz Rai 1 is tudósított róla, a BBC pedig elvileg élő webkamerás közvetítésre is érdemesnek tartotta. Egyetértettünk abban, hogy kár lett volna kihagyni ezt a mókát, de a srácok által lelkesen szanaszét locsolt élénk lila színű tusfürdő mellé, amiből a szemekbe is bőven jutott, több víz dukált volna. Ezért aztán mi az újratusolást választottuk az esemény után. Délután bejártuk Tokaj gyönyörű belvárosát, aztán a Supernem koncertjére igyekeztünk, a Borsodi nagyszínpadhoz. Kellemes volt, de csupán egy kis bemelegítésként szolgált az Alvin és a Mókusok előtt, akik hatalmas bulit csaptak. Egész nap sorjáztak az Alvin-pólós emberkék mindenféle életkorban, ez alapján azt hittem, ezen a koncerten lesznek a legtöbben, de azért bőven akadt hely a színpad előtti téren, ami nem is maradt kihasználatlanul, egy gigantikus circle pit-nek adva otthont. Többnyire újabb szerzeményeket játszottak Vikiék, de szerencsére néhány „klasszikust” is elővettek, mint amilyen a Bizalom, a sort pedig hagyományosan a megunhatatlan Kurva élet zárta. Egy kis pihenés után jöhetett a Skindred a Pepsi színpadon, ők rávertek minden korábbi koncertélményre, az énekes jó szokásához híven alaposan megmozgatta a közönséget, és a sűrű embertömeg által keltett meleg okán levetett pulcsim is értelmet nyert, amikor az energiabomba Benji Webbe arra kért minket, dobjunk le magunkról valami ruhaneműt és pörgessük együtt a fejünk fölött önfeledten. Hatalmas arc, később láttuk, ahogy a Borsodi backstage-éből belevetette magát a fesztivál közepébe. Biztos nem volt könnyű észrevétlenül maradnia, ám mi sajnos nem találkoztunk vele később. A Biohazard is nagyszabású koncertet adott, profin belakták a nagyszínpadot. Az AB/CD a Furmint színpad előtti kis téren összegyűlteket szórakoztatta remekül, és bár „igazi” AC/DC koncerten még nem voltam, valamelyest kárpótolni tudtak érte.
 
 
Szombat az utolsó nap volt, hamar eljött, az energiánk pedig alábbhagyott, így elérkezettnek láttuk az időt a furmint-fröccsözésre egy hangulatos teraszos helyen. Sajnos a Helia kezdési időpontját rosszul jegyeztük meg, így lemaradtunk róla, pedig az Alejandro feldolgozása biztos nagyon ütős volt élőben. Ehelyett kaptunk egy Leander-féle Rihanna-átültetést az Only Girl című dalból. Némi orrlógatás után átnyergelve a Karriergyár sátrába belehallgattunk egy érdekes beszélgetésbe, „Mi a márkaneved?” címmel, amiből bepillantást nyerhettünk a HR-esek kiválasztási szempontjaiba. Este az Enter Shikari tiszteletére összejött forgatagba vetettük magunkat, a srácok nagyon pörögtek a színpadon, nem maradhatott el a különböző tárgyakra való felmászás/leugrálás sem. A Sorry You’re Not a Winner-t, amivel berobbantak annak idején, nem is tartogatták a setlist végére, a másik nagy slágernek számító Juggernauts-ot pedig kicsit átdolgozva adták elő. Nekünk picit csalódás volt a koncert, üresjáratokkal, többet vártunk tőle. Később belekóstoltunk egy kicsit a Paddy and the Rats kiváló ír kocsmahangulatot idéző zenéjébe az ismét színig telt Malátabárban, éjjel pedig még ameddig bírtuk, szippantottuk és raktároztuk magunkba a fesztivál feelinget, vasárnap pedig zuhogó esőben búcsúztunk a Hegyaljától.
 
A koncerteken kívül sok jó programot kínált a Hegyalja, például a már említett Karriergyárban, ahol az egész délutánt el lehetett volna tölteni érdekes, hasznos és interaktív előadásokon, de ott volt még például a JagerBar által kínált GuitarHero-zás, a Lipton Ice Tea ajándékot biztosító játékai, a vízi programok, és bár mi kihagytuk, az Axe Party Station-ben akár az egész napos szeletelés lehetősége is adott volt az arra fogékonyaknak.
A konklúziónk az, hogy jövőre szívesen jönnénk újra, nagyobb társaságot is ellentmondást nem tűrően magunkkal cipelve, lehetőleg egy hegyre néző panorámás sátorhelyet befoglalva.

 


Szerző:
PolarBee
Budapest

1989
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Szegedi Ifjúsági Napok 2012Szegedi Ifjúsági Napok 2012
Ahogy azt már megszokhattuk, idén is a nyár végén, augusztus 22-26 között rendezik meg a Szegedi Ifjúsági Napokat az Újszegedi ...
Ilyen volt a 13. Hegyalja Fesztivál!Ilyen volt a 13. Hegyalja Fesztivál!
Tokaji bor, Tisza, jó zene, minden adott egy jó fesztiválhoz! ...

Legnépszerűbb cikkek »
Öt hangon - PentatonixÖt hangon - Pentatonix
A videó megosztó oldalak hatalmas előnye, hogy a média ipar minden érintő ágának innovációját hozza. Ennek hatásait ma még ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: