Komment

Hiányos adatok

2013. 05. 01. • Szerző: Gawain312
Hiányos adatok

Nemrégiben Fodor Gábor a következő posztot osztotta meg Facebook oldalán.

„Riasztó adatok: a magyar fiatalok foglalkoztatási rátája még az EU-átlagtól is elmarad, pedig Spanyolországban idén először elérte az 50%-ot a munkanélküliség a 25 év alattiak körében. Az okok az oktatásban keresendők. "Amikor a hatéves gyerekek megérkeznek az általános iskolába, tanulási képességeik szintje között akár öt év eltérés is lehet. Az alapfokú oktatás feladata lenne, hogy ezt a különbséget mérsékelje, sőt megszüntesse köztük. Ehelyett azonban a különbség tízévnyire nő, mire a gyerekek betöltik a 16-ot." írja a nol.hu.”[1]
Kijelentése ebben a formában számos, köztük egy súlyos változót figyelmen kívül hagyó következtetés. Ebből fakadóan a következtetés maga is pontatlan. Erre szeretnék röviden reflektálni.
Nem egyedül az oktatás felel a foglalkoztatás hiányáért, ez a tényező csak a "legkisebb testvér" a játékban. A valós munkalehetőségek száma szánalmasan nem éri el a munkakereső csoport számát (meg sem közelíti azt!). Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a cinikus magatartásra, ami az oktatásért felelős szűk munkakört jellemzi. Gyakorlatilag afféle haszonállatként, szemléletesebben marionett bábúként rángatja a gyerekeket ígérve nagyon impozáns dolgokat – jövőről már itt nem beszélhetünk, azt mesterien kerülik e kérdésben a tanárok, és más az oktatásban résztvevő közvetítők –, hogy aztán a célt elérve pofára is ejtsék őket, vagy ami még rosszabb hagyják pofára esni (szándékról szólni ez ügyben az ismert szentencia szolgál kiváló talajt). Az ebből fakadó frusztráció, olyan súlyos változó a játékban, aminek köszönhetően az innovációs törekvések amúgy sem magas (a népesség átlagosan 3%-a világszerte) értéke zéróra redukálódik – márpedig innovátorok nélkül élőholtak vagyunk. Mi következik ebből? Gehlen nevéhez kötődik a hiánylény jelleg, mely azt feltételezi(!), hogy a többi élőlényhez képest az ember hiányos „felszereltséggel” rendelkezik az életben maradását tekintve[2]. És amíg nem változik az oktatás valóban használható tudás megszerzésének területévé – nem beszélve az oktatás máig domináló erősen avítt módszereiről –, addig jó eséllyel agónia vár a fiatalokra, felnőttként kilépve az életbe. A "szamárlétra defekt" pedig már régóta joggal támadott felület az életpálya felfogás terén. Végső soron az idősebb generációk nagyon élvezhetik, hogy ide-oda rángathatnak embereket, elismerem a felelősség és tekintély álarca mögött én is kárörvendő lennék. Res ipsa loquitur tabula in naufragio. Ez vajon miért lehetséges? Az, hogy a szigorú nevelést itthon tévesen a John Locke-féle XIX. századi – ennek okán ma már érthetően morbid – nevelési iránnyal azonosítják, csupán egy másik ok, amiért nem vagyok meggyőzve az oktatási forma és a fenti állítás helyessége felől. Az ilyen nevelés csakúgy, mint a katonaságnál, olyan traumás elváltozásokat okoz, ami a fejlett országokban orvosi kezelést von maga után. Tehát a cél még távolabb kerül, mint az oktatást megelőzően. Erich Fromm A rombolás anatómiája című kötetében logikusan rávilágít, hogy ez az agresszív modor, mely napjainkra oly jellemző, csupán népbetegség, nem a kezdetektől való hajlam. Ergo ezt legyőzni lenne az oktatásnak és a munka szférájának feladata, ahelyett, hogy nyilvánvalóan impotens módszerekkel bazári majmot csinálnak azokból az emberekből, akikre az illékony jövő felelőssége nehezedik.
Az a tény, hogy képességbeli különbségek alakulnak ki a gyerekek között a Friedrich W. Kron-féle Pedagógia könyv szerint is az oktatás módjára és annak befogadására való hajlamban gyökerezik. Tekintve, hogy nincs két egyforma egyéniségű tanár, nincs két egyforma egyéniségű diák, nem létezhet egyetlen komplexen, a teljes oktatási folyamatra kiterjeszthető norma sem. Állításom arra a vizsgálatra alapozom, mely szerint a nagycsoportban rosszul teljesítő diákok egyénileg, úgy nevezett mentor oktatásában (nem elhanyagolható arányú) esetenként jobban teljesít.
Tehát a megoldás a megfelelő módszer megválasztása lehet a képességszintek minimalizálására. Ehhez viszont elengedhetetlen az egy személy oktatására specializálódott tanár képzése. A jelenség nem új, az antik korban is létezett ilyen hivatás, tehát nem az alapokról kell indulni. A feladat nehéz, de belátható időn belül megtérül, míg ellenben a jelenlegi módszer már rövidtávon is komoly veszteségeket okoz, nem beszélve azokról az anomáliákról, amik miatt a teljesítmény értékelése bizonyítottan – ha nem is elismerten – szubjektív (exempli gratia az oktatásból a fentiek tükrében méltatlanul kieső diákok).
Mert végső soron „minden nevelés célja az emberben szunnyadó géniusz felébresztése”[3] Éppen ezért nem elfogadható, a kifogás, hogy ez nem megvalósítható.


[2] Friedrich W. Kron: Pedagógia – Osiris Könyvkiadó
[3] Püthagórasz


Szerző:
Gawain312
Gawain312
Budapest
Férfi
1985
Követem
A wild guess
A történetmondás jövője
Öt hangon - Pentatonix
Francia csavar - Az elismert Alföldi
Akikről nem beszélünk
Árulkodó kereső
The Piano Guys - A világ 7 csodája
Nyelv és diploma
Ponci a hős
Bábel-effektus
A gyilkosság illúziója - könyvajánló
Ayreon – The Human Equation
Villámcsapás – filmajánló
Hawking – Zseni a vásznon
Különleges alkalom
Neverwinter Online
Egyenjogúság? Kérdés?
A jó kalmár a világ jótevője - Kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Múzeumban
Idegenek a városban
Nyugtalanító kétség
A divat új Püthiája?
The Piano Guys
Hiányos adatok
A nézettségi hadjárat áldozatai
A munka hálója
Crescendo
Hogyan lettem hiánycikk?
Parti Nagy Lajos – Fülkefor és vidéke - Belvárosi Színház
Logikai bukfenc
Tanulás és öröm
A végéről kezdve – Bródy János – Az Illés szekerén
Ámítástechnika mesterfokon
A diákokat lelövik, ugye?
Célok és módszerek – Soron kívül
Célok és módszerek – Második rész
Tabuk nélkül
Collateral – A halál záloga
Duncan Shelley – Az igazság napja
Órák - filmajánló
Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez
Gondolatok az Útravalóhoz Müller Péter „Az élet művészete” című előadása alapján
Bohumil Vurm: Európa titkos története
Démoszthenész másképpen - A király beszéde
Müller Péter: Útravaló - Könyvajánló
Munka és magánélet
A legdrágább kincs
A nevem Khan - Film ajánló
Churchill nyomában - könyvajánló

« Előző cikk
Következő cikk »
Csókhiányban szenvedünk
Csókhiányban szenvedünk
Ezt én állapítottam meg és nem statisztikára alapozom kijelentésem, ha tehát valaki úgy látja, hogy nincs igazam, akkor ...
A nézettségi hadjárat áldozataiA nézettségi hadjárat áldozatai
A kereskedelmi televízió népszerű őrülete új mélységet ad a bulvár szó jelentésének. S bár az eredmény fokozza a jelenség ...

Legnépszerűbb cikkek »
Panaszlevél a hotelnekPanaszlevél a hotelnek
Köszönöm, hogy ellátogathattam Hotelükbe! Élményekkel teli éjszakámért cserébe fogadják szeretettel építő kritikámat: ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: