Komment

Hogyan lettem hiánycikk?

2013. 03. 22. • Szerző: Gawain312
Hogyan lettem hiánycikk?

A válasz sokrétű és nem csak rám vonatkozik, következésképp magyarázatra szorul. Korunk gazdaságában a nemes fémek ismerete alapján kijelenthetjük a következő tételt. Amiből kevés áll rendelkezésünkre, annak értéke – felhasználhatósága korlátos voltának értelmében – magasabb, mint az a dolog, amiből több áll rendelkezésre.

E premissza tükrében a népességi adatainkat vizsgálva a következő megállapításra jutottam.A távozó, – csak jobb szó híján – idegenben megélhetést keresők, szinte kizárólag fiatalok, legfeljebb középkorúak. Ennek és sok más körülménynek eredménye a tény, hogy nyugdíjas állam lettünk. Az a tény, hogy a nyugdíjkorhatár az egekben van csak bosszantó mellékzöngéje az országban zajló tébolynak. Ahhoz képest, hogy e kort sokan érik meg, egyre több helyen látom, hogy a trónusokban pozíciójukat féltő aggastyánok ülnek, akik élvetegen kérnek számon tiszteletet, ha rámutatok módszereik avítt voltára.

Arra a konzekvenciára, hogy az én érettségim több tudást jelent, mint az ő diplomájuk abban az időben, most ne vesztegessünk szót. A bürokrácia „farok méregetésére” nincsenek kellő kifejezések a Kazinczy által megálmodott nyelvünkben, amivel megfelelő finomsággal meg tudnám sérteni az ezért felelős személyeket (holott ez feltett szándékom).
A következő levelet kaptam pár napja. Nagyon tanulságos, íme:
 
„Már akkor sem maradnék, ha felajánlanának egy állást a *nevesebb cégnél*... Ugyanis a piac is gázban van, idő kérdése hogy mikor dől be végleg az egész. Csökken a népesség, csökken a klientúra is.
Itt voltam két évig, egyszer a külsőmet szólták meg, egyszer, sőt kétszer nem jöttek el az interjúra, egyszer kizárólag csak vevőkört akartak tőlem, egyszer be akartak csapni egy vállalkozással, amiben láttam fantáziát, de ki az a hülye, aki eredmény kimutatás nélkül megvesz valamit. Egyszer meg talált az egyik MLM cég, a többi kb 80-100 üzenetre nem érkezett válasz sem.
Most egy robot munkát végzünk ketten fizetés nélkül és mázli, hogy legalább szakmába vág és referenciát ad, mert azért a nevem ismert lesz legalább egy kis körben.
Ezen kívül kétszer szondázták le az információ állományomat és nem is valósul meg egy esküvő, amit terveztem teljes odaadással ismételten ingyen. Hülye vagyok én, hogy ezt tovább folytassam itthon?!” (Érthetően a konkrét neveket nem említem)
 
Ez a levél valamit elindított bennem. Gyomortájékon, de ennek részleteit is balladai homály fátylával fedem. Azt kell mondanom, hogy a álláspiac soha nem volt jó, nemhogy korrekt, de az állapot, amivel e levelet megelőzően is szembesültem, gyalázatos. Nem mintha a versenygazdasággal különösebb gondom lenne, de félek, a kora lejárt. A nepotizmus, a protekció és számtalan más sebéből vérzik. Képességeink felmérése tett hiteltelen, meddő kísérletek (diploma és giccses társai), nem több gondosan megszerkesztett szemfényvesztésnél, vagy lényegre törőbb hasonlattal élve, időhúzásnál. Mi lehet a célja ennek? Az indok, hogy tizennyolc éves korunkra még nem vagyunk felnőttek relatív kérdés és hamis a valószínűbbnek tűnő válasszal szemben. Meggyőződésem ugyanis az, hogy az idősebb generáció konkurenciát lát bennünk, féltékeny és irigy. Sokkal egyszerűbb ugyanis elhitetni velünk – már ha sikerül –, hogy nem érünk annyit, mint akik eltartanak. Igaz is lehetne, de jóvátehetetlenül befurakszik a képbe az a tény, hogy természetes esetben, nekünk még több idő áll rendelkezésünkre, mint a sorsunk felett önkényuralmat gyakorolni próbáló imposztoroknak. Meglehet, ész tekintetében nem vagyunk elengedve, de hadd viszonozzam ezt azzal a meglátásommal, hogy volt kiktől örökölnünk mindezt. Ez a gondolat annál is inkább szomorú, mert mi korunk okán még kinőhetjük ezt, az előttünk járók ezt az esélyt már eljátszották.
Ez csupán „rajongói” visszajelzés, semmi több. Mégis felhívnám a figyelmet arra, hogy - míg magam is a távozás mezejére lépek – már „hiánycikket” képezek, ezt a körülményt pedig egy demográfiai robbanást istenítő program, még 18 évig biztosan nem változtatja meg. Engem és a keveseket, akik még csak tervezzük, hogy vissza sem nézve elhagyjuk ezt az amúgy is romjaiba omló országot, most kéne rávenni, hogy maradjunk. Ennek egyetlen megoldása van és az nem a tiltás. Arra sajnos kötelességünk ellenállást tanúsítani és indokolatlan veszélyeztetésként kezelni az ilyen irányú magatartást. És szerintem ismert a dolog: ilyen esetben nincsenek tabuk.
Márai mondta egyszer: A nagyvilágon kívül nincs számodra hely. Hajlok rá, hogy egyetértsek vele.

Szerző:
Gawain312
Gawain312
Budapest
Férfi
1985
Követem
A wild guess
A történetmondás jövője
Öt hangon - Pentatonix
Francia csavar - Az elismert Alföldi
Akikről nem beszélünk
Árulkodó kereső
The Piano Guys - A világ 7 csodája
Nyelv és diploma
Ponci a hős
Bábel-effektus
A gyilkosság illúziója - könyvajánló
Ayreon – The Human Equation
Villámcsapás – filmajánló
Hawking – Zseni a vásznon
Különleges alkalom
Neverwinter Online
Egyenjogúság? Kérdés?
A jó kalmár a világ jótevője - Kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Múzeumban
Idegenek a városban
Nyugtalanító kétség
A divat új Püthiája?
The Piano Guys
Hiányos adatok
A nézettségi hadjárat áldozatai
A munka hálója
Crescendo
Hogyan lettem hiánycikk?
Parti Nagy Lajos – Fülkefor és vidéke - Belvárosi Színház
Logikai bukfenc
Tanulás és öröm
A végéről kezdve – Bródy János – Az Illés szekerén
Ámítástechnika mesterfokon
A diákokat lelövik, ugye?
Célok és módszerek – Soron kívül
Célok és módszerek – Második rész
Tabuk nélkül
Collateral – A halál záloga
Duncan Shelley – Az igazság napja
Órák - filmajánló
Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez
Gondolatok az Útravalóhoz Müller Péter „Az élet művészete” című előadása alapján
Bohumil Vurm: Európa titkos története
Démoszthenész másképpen - A király beszéde
Müller Péter: Útravaló - Könyvajánló
Munka és magánélet
A legdrágább kincs
A nevem Khan - Film ajánló
Churchill nyomában - könyvajánló

« Előző cikk
Következő cikk »
Crescendo
A napokban kezd alakot ölteni mindaz, amit egy jó barátom mentora mondott nekem, hogy országunk közröhej tárgyává lett. ...
Az úszásAz úszás
Mindenki annyira vidám. Akármerre nézek, csak mosolygó arcokat látok. Várják, hogy a kellemesen hűvös víz a testükhöz érjen, ...

Legnépszerűbb cikkek »
Panaszlevél a hotelnekPanaszlevél a hotelnek
Köszönöm, hogy ellátogathattam Hotelükbe! Élményekkel teli éjszakámért cserébe fogadják szeretettel építő kritikámat: ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: