Sport

ITU Triatlon világbajnokság, Budapest - 2010

2010. 09. 20. • Szerző: farkashearer

Szeptember 8. (sze) – ITU Triatlon világbajnokság, Budapest, 1. nap: 7 és fél hetes (!) rendkívül intenzív felkészüléssel (benne 18 + 9 úszóedzés, 16 kerékpáros edzés és 14 futóedzés) 2 éles triatlonversennyel és 2-2 szimulált triatlon ill. duatlon versennyel a hátam mögött elérkezett a nagy nap!

Irány a Kopaszi-gátnál levő versenyközpont! Soha életemben nem jártam még itt, de nagyon tetszett amit láttam, mert ezen a zöld szigeten minden tökre rendezett és karbantartott. Végre-valahára átvettem a mezemet, majd gyorsan feliratoztattuk azokat a Tomival. A Magyar Triatlon Szövetség magára vállalta ennek költségét (1800,-)! Köszönet érte.

Ma rendezték az aquatlon versenyeket (2,5 km futás – 1 km úszás – 2,5 km futás), ám az első futást kivették a számból, mert nem akarták a szervezők, hogy felhevült testtel ugorjanak a Dunába a versenyzők. Ricsi a Kettlebell edzőnk ki is hagyta ezt a próbatételt. Jól tette. A nőknél Vanek Margit lett a világbajnok 22:23-as idejének köszönhetően! A Zöld Triatlon csapatváltó duatlonra módosult a hűvös idő miatt, a sportágat pedig olyan hírességek népszerűsítették, mint az úszó Kovács Ágnes és Verrasztó Evelyn, a kenus Pulai Imre, a kajakos Gyulay Zsolt, az öttusázó Balogh Gábor, az aerobikozó Katus Attila, de láttuk Nagy Bandó Andrást gulyásozni és Kolláth György alkotmányjogászt is az úszódresszek között válogatni.
 
Szeptember 9. (cs) – ITU Triatlon világbajnokság, Budapest, 2. nap:
 
Szabit vettünk ki a mai napra, a Tomival a további előkészületek miatt, így délelőtt a Kopaszi-gáton találkoztunk. Regisztráltunk és felvettük a rajtcsomagot (a zsák tartalma: törülköző, rajtszámok, chip, magazin, szórólapok, úszósapka,  Energy gél, italpor, kajajegyek, karszalagok). A kajajegyekkel volt egy kis kavar, mert a regisztráció előtt szerettük volna átvenni őket, mire azt mondták, hogy az bizony nem jár nekünk! Pár pultnál azonnal utánajártunk a dolognak, de az önkéntes csajszik megfelelő információ hiányában nem álltak a helyzet magaslatán…
 
A tervezett úszás-pályabejárásunkat gyorsan elvetettük, hiszen még a britek, írek, amerikaiak és kanadaiak is csak neoprén ruhában vállalták az úszást a 14 fokos (!) Dunában… Apropó kanadaiak! Nagy látványt nyújtottak a kifejezetten erre a versenyre készített piros juharleveles egyenmezükben, amikor vagy 100-an (!) tekertek be egyszerre a versenyközpontba. Lányok, fiúk, nők, férfiak, kortól függetlenül együtt egy céltól vezérelve érkeztek Budapestre, hogy részt vegyenek a világbajnokság nagydöntőjén! Nagy számban képviseltették magukat a britek, az írek, és az új-zélandiak is.
 
Egy szövetségi embert kérdeztem gyorsan a neoprén ruha használatáról, aki készséggel válaszolt minden kérdésemre és a 2XU sátrába irányított, ahol elsőosztályú minőségű neoprénért már 25.000 Ft-ért hozzá lehet jutni. Valóban 100 euró volt a ruha ára, csak sajnos nem lett a méretemben a 45.000-est meg már picit drágának találtam. Megjegyzem a 100 euró forintban 30.000-et kóstált, ennyire szar lenne a forint? A boltot amúgy külföldiek vitték, akik csak angolul beszéltek, előző nap a Tomi bele is tenyerelt rendesen, amikor a „Can I help U?” kérdésre azt válaszolta, hogy magyar vagyok… Mivel eldöntöttük, hogy neoprén nélkül semmi pénzért nem indulunk a versenyen gyorsan kizúztunk egy sportáruházba a Tomi faterjával, ahol szerencsére sikerült egy-egy ilyen ruhát vennünk mindössze 5.500 Ft-ért! Hatalmas kő esett le a szívünkről, mert az igazat megvallva eléggé be voltunk rezelve az úszástól, a jéghideg víz miatt, így a ruha lélektanilag is sokat segített. Mindjárt ki is próbáltuk őket a  kültéri medencében.
 
A neoprén ruha kezdetben nagyon furcsa volt, ahogy belefolyt a víz, van is ellenállása a vízben és azért kicsit megszívja magát, így nehezebb benne a mozgás, de az időmet továbbra is tartom, és ennek nagyon örülök. 15 perc körüli idővel abszolút elégedett lennék a világbajnokságon.
 
Este hivatalosak voltunk az ünnepélyes megnyitóra, ahova a Gáborral mentem el, mert a Tomi inkább edzett helyette.
 
Szeptember 10. (p) – ITU Triatlon világbajnokság, Budapest, 3. nap:
 
Ma egész napra esőt mondtak, és persze mikor máskor, ha nem most 100%-ig bejött a meteorológusok jóslata… Már a munkaidőnk lejárta előtt, 2-kor áttekertünk a Tomival a Kopaszi-gátra a szakadó esőben. Az úszás-pályabejárás 4-től 5-ig volt kitűzve. Az eső persze továbbra sem állt el, ez viszont cseppet sem zavart bennünket abban, hogy magunkra öltsük a neoprént és lesétáljunk a partra. Sokan gyülekeztek már az úszáshoz, többen már a vízbe vezető lépcsők egyikén próbálták szokni a jéghideg vizet. Kegyetlen volt. Elég nagyjából 20 másodperc bokáig (!) állva a vízben és az ember hirtelen azon kapja magát, mintha leállna a vérkeringése… Miután pár perc után sem javult a helyzet, erőt vettem magamon, majd szép lassan lépcsőről lépcsőre mentem lejjebb a vízben, végül belevetődtem. Kb. negyed órát úsztunk - 200 m-t oda, majd 200-at vissza –, de tudtuk, hogy ez mennyire sokat jelentett nekünk.
 
Az úszás után az eső már szakadt, így kellett a depóba tolnunk a bringákat. Minden más versenycuccunk magunknál maradt, ezeket majd másnap reggel hozzuk. Persze a depózás sem ment könnyen, ugyanis a szervíz az Expo területén volt, nem pedig a depó mellett, ahogy az a térképen szerepelt, így tolhattuk vissza a kerékpárokat, majd fordulhattunk. Az eső továbbra is ömlött. Sikerült újfent egy olyan sátrat választanunk, ahol szintén csak angolul beszéltek, de a gumik megfelelő nyomásra való felfújatása azért nem okozott gondot. Az esőzésről csak annyit, hogy két alsógatya és a szabadidőruhám sem volt elég ahhoz, hogy ne ázzak bőrig. A Tomi meg egy szál pólóban tologatta a kerékpárját…
 
A Tomiéknál töltöttem az estét, hogy másnap kényelmesen és gyorsan a rajt helyszínére érjünk. A Tomi anyukája háromfogásos vacsorával várt bennünket, és persze rendesen kaptam a fejemre, azért amiért ilyen nagy hülyeségbe vittem az egyetlen fiát… Este és már egész héten számtalan buzdító üzenetet és telefont kaptam a családtagjaimtól, barátaimtól, ismerőseimtől, munkatársaimtól, sőt még a volt főnökömtől is, így meg sem fordult a fejemben az, hogy lemondjam a világbajnoki szereplésemet!
 
Szeptember 11. (szo) – ITU Triatlon világbajnokság, Budapest, 4. nap – Sprinttáv: 750 m úszás – 20 km kerékpározás – 5 km futás
 
Egész éjjel ömlött az eső, és hajnali 5-kor, amikor keltünk, sem állt el. Úgy ahogy tudtam aludni, többször felkeltem rövid időre, nem sikerült az, ami a korábbi versenyek előtt igen, hogy a gondolataimat elterelve álomba essek. Csak a világbajnokság járt az eszemben, a víz, a kerékpár, a futás, a depózás, valami kis mozzanat mindig átfutott az agyamon. Reggeli közben a Tomi anyukája tett még egy utolsó kísérletet arra, hogy lebeszéljen minket az indulásról…
 
Őrült rohanásban voltunk a Tomival a rajt előtt, mert igencsak fogytán volt az időnk, tudniillik a melegítő krémért vissza kellett fordulnunk. A paratriatlonisták versenye már bőven tartott, amikor erőltetett menetben a bejárat felé mentünk. Kevesebb mint negyed óránk volt a rajtig. Gyorsan bekentük magunkat a padon és felöltöttük magunkra a neoprén ruhát, majd rohantunk a cuccokkal a depóba és mindent ledobtunk a bringák mellé. Onnan futottunk a mólóra, ahol kiderült, hogy csupán 2 percünk (!) van hátra a rajtig! És még a chipünket sem húzták le! Rohanás vissza a  közeli sátorba, majd vissza a mólóra, ahol elkezdték beengedni a kategóriánk versenyzőit. Még jó hogy nem késtük le a rajtunkat! Itt vagyunk a világbajnokságon! Rajtra készen! Gyors bevízezés, szóváltás a mellettünk lévő magyarokkal, beküldenek a vízbe, egy kézzel mindenki a pontont fogja. Marha hideg a víz, ordítok! Rajt! „Come on boys!” Elkezdődött a világbajnoki futam a férfiak 25-29 éves korosztályában a sprinttávon!
 
1. úszás: Fura módon a vb közeledtével ettől a számtól tartottam leginkább, mert elmaradoztak az edzéseim plusz a hideg víz és a neoprén sem volt túlságosan jó hatással rám. Megjegyzem csak nekünk volt térd fölé érő és rövid ujjú neoprénünk, mindenki más búvárruhában tolta, amiből csak a láb és a kézfeje látszott ki… Mindezek ellenére nem volt gondom az úszással, a levegővételem mindvégig jó volt és a 13-14 fokos vízhőmérséklet (!) sem viselt meg annyira, mint amennyire arra előzetesen számítottam volna. Az már más kérdés, hogy úgy otthagyott a mezőny a rajtnál, hogy végig bottal ütöttem a nyomukat. Mondjuk mindenki gyorsban úszott, csak mi váltogattunk a mell és a gyorsúszás között a Tomival, mert egyrészt féltünk az izmaink lemerevedéstől a hidegben, másrészt tartalékolni kellett az erőnkből a többi számra is. Fantasztikus érzés volt látni, hogy mennyien voltak kíváncsiak az úszásra még ilyen korai időpontban (07:15) és rossz időben is! Így aztán izgalmamban még a szemüvegemet is elfelejtettem felvenni, a stopperóra elindításáról meg ne is beszéljünk! Az első kanyarig még láttam magam mögött a Tomit, aztán már nem. Sajnos a forduló előtt ki kellett úsznia a partra, mert nem kapott levegőt… De nem csak ő tévesztette el az irányt, ugyanis többek a szabály megszegve a felfújt bóják között és nem mellett úsztak el. Fütyültek is rendületlenül a versenybírók. Én viszont inkább azzal foglalkoztam, hogy utolérjem a bolyból leszakadó versenyzőket és a második fordulónál nagy örömömre már igen közel kerültem az elsőhöz. Mellben le is nyomtam az amerikai Andrew Lestort, aki gyorsban erőlködött, aztán még egy amit, Mike Smitet értem utol, sőt a végén szinte egyszerre szálltam ki két magyarral, Nagy Attilával és Dvorák Eduárddal.
Az úszóidőm: 0:15:14 (43.). Helyezésem: 43./47. Sebességem: 3 km/h.
 
Az úszópályáról egy homokos partja jutottunk ki, ahonnan egy emelkedő vitt fel a depóba. A frissítőállomást viszont sehol sem találtam, pedig jól esett volna pár korty víz. Az út mellett a Tomi és az apukája álltak, amin teljesen ledöbbentem. Most jöttem rá, hogy az ő versenye sajnos véget ért. Felérve a dombra a vizes fűben a kerékpáromhoz futottam, ami marha messze volt, futás közben derékig letoltam a neoprént, ahogy az a szabályban le van írva. Gyorsan levettem a ruhát, felvettem a sisakomat, majd törülközni kezdtem. A mellkasomat jól áttöröltem a mez alatt, és a
 lábamat is megszárítottam a törülközővel. Végül a bringa nyergét és a kormányát törölgettem le. „Ne piszmogj már annyit gólya!”- üvöltötte valaki felém a depóban. Felnéztem és nagy meglepetésemre a Gyurit láttam meg a távolban. De hogyan jutott be a montijával (!) a kizárólag a versenyzők által látogatható depóba? Egy pillanatig elgondolkoztam ezen, aztán cipőt húztam szemüveget vettem és a kerékpárt magam mellett tolva kifutottam a depóból.
Depóidőm: 04:33 (45.). Helyezésem: 45./47.
 
2. kerékpározás: A kerékpáros pályán attól függetlenül, hogy igencsak síkos volt az aszfalt hatalmas elánnal vetettem magam a küzdelembe. A magyar versenyzőkkel nagy adok-kapokba kezdtem, folyamatosan előzgettük egymást az úton. A Tomi intelmét mi szerint a vonalfestésre nem ajánlott csúszós úton kerékpárral menni, mindvégig betartottam és a fordítóknál is kellően mérsékeltem a sebességet, hogy semmi gond ne legyen. Emellett a rendkívül szigorú bolyozási szabályra is mindvégig figyeltem, gyorsan előztem, illetve tartottam az oldalról 2 méteres távolságot is. A bírók amúgy ezt a szabályt szigorúan betartatták a versenyzőkkel, mert volt diszkvalifikáció a kategóriámban is (Nagy Attila Egon). Újfent nagy élmény volt a kerékpározás, hiszen rengeteg versenyző volt egyszerre a pályán, és jópár szurkoló az út mellett buzdított bennünket. A versenyközpont bejáratában gyűlt össze a legnagyobb tömeg, így ott mindig rákapcsoltam annak ellenére, hogy ez a Lágymányosi híd alá vezető kanyar volt. Mint utóbb megtudtam, a Gyuri is ott tombolt közöttük! Végig nagy sebességgel tekertünk oda-vissza a Budafoki úton és még motorosok is kísértek bennünket, azaz igazi versenyhangulata volt az egésznek. Világbajnokságon tekertem kérem szépen! És nem is akárhogy, éreztem, hogy jó időt megyek a pályán, függetlenül attól, hogy a stopperemet már nem akartam elindítani, így csak a rendes időből tudtam következtetni az időeredményemre, de tudtam, hogy bőven egy órán belül vagyok, aminek nagyon megörültem.
A kerékpáros időm: 0:35:06 (42.). Helyezésem: 42./47. Átlagsebességem: 34,3 km/h.
 
A vonal előtt serényen lengették a piros zászlót a versenybírók, ami azt jelentette, hogy le kell szállni a kerékpárról. A depóban újra elég nagy távolságot kellett megtennem, ami most már kissé fárasztott, így egy darabon sétáltam. Gyorsan ledobtam a sisakomat, szemüvegemet, cipőt cseréltem, aztán irány a futópálya! Nincs megállás!
Depóidőm: 03:52 (45.). Helyezésem: 43./47.
 
3. futás: Talán a futásom sikerült a legjobban mind közül, mivel itt a 37. legjobb időt értem el a korosztályomban! A Lágymányosi híd után (1 km) kaptuk az első frissítőt, mielőtt lefutottunk volna az alsó rakpartra. Nagyon jól jött ez, mert az igazat megvallva ekkorra már eléggé szomjas kezdtem lenni, hiszen mindenféle frissítő nélkül voltam egészen idáig, de erről majd a végén írok! Egy korosztályomban lévő brit csajjal futottam együtt majdnem végig, akivel állandóan előzgettük egymást, ennek köszönhetően nagyon jó iramban fogyasztottuk a kilométereket. Olyannyira, hogy a hőn áhított 4 perces kilométereim is majdnem meglettek (04:20/km)! A levegővételemmel a kegyetlen iram miatt volt is gondom bőven a táv elején. A Gyuri viszont átsegített a holtponton azzal, hogy sokáig kerékpáron tekert mellettem a futópályán, és végig űzött, hajtott engem, sajnos a Szabadság hídnál felzavarták a felső rakpartra. Rengeteget segített az egész versenyemben. Nagyon jó érzéssel és elégedettséggel töltött el az a pillanat is, amikor az egyik amerikai vetélytársamat, Andrew Lestort utolértem az Erzsébet híd lába előtt! A Lánchídhoz érve már tudtam,hogy nem sok van hátra, így a híd felétől nagy sprintbe kezdtem és, hogy minél jobb idővel fejezzem be a világbajnoki versenyemet, ezért aztán mindent kiadtam magamból. A Lánchíd túloldalán nagy tömeg várta a futókat, amitől azonnal libabőrős lett az ember. Felemelő pillanat volt! Szemben a lelátón a Peti üvöltött, ami szintén plusz energiákat mozgósított. A kanyarban elkaptam egy kis magyar zászlót, azzal futottam a célig (08:35). Ott észrevettem a Szilvit és az Attilát, akik miattam jöttek ki a befutóra. Nagyon örültem nekik is! Csakúgy mint a befotóérmemnek! Sohasem felejtem el ezt a versenyt! Egy világbajnokság, amin részt vehettem! Életem egyik legnagyobb (sport)élménye! Megcsináltam! Igen! Örömkönnynek…
Futóidőm: 0:21:50 (37.). Helyezésem: 42./47. Futósebességem: 13,6 km/h.
 
Teljes időm: 01:20:34. Helyezésem: 42./47.
 
Korosztályomban világviszonylatban a 42. legjobb vagyok! A férfi sprinttáv abszolút listáján 575 indulóból a 448. helyen végeztem, míg az összes sprinttávú versenyző (904) közül a 618. helyre voltam jó. A kilenc magyar induló közül pedig a 6. legjobb lettem. A versenyünket az ír Conor Murphy nyerte, elképesztő, 00:58:36-os idővel, amivel az abszolút versenyben is ő lett a világ legjobbja. Én majdnem 22 percet kaptam tőle. Csupán pár másodpercen múlt, hogy megdöntsem a Kiskunhalasi rekordomat (01:20:14)! Ha viszont a depóidőm hosszúságát nézem, akkor simán levonhatok vagy 4 percet az időmből… A tiszta versenyidőm így: 01:12:10. Ha itt gyorsabb vagyok egy kicsit, vagy ha az úszásom két perccel jobban sikerül (13 perc a rekordom ezen a távon), akkor még az ír Peter McCartney-t is megfogtam volna, aki másfél perccel ért be előttem, a többiek már távolabb voltak.
 
Végül arról, hogy a frissítők és a legális teljesítményfokozók használata teljesen kimaradt a versenyemből. Csakúgy, mint a bemelegítés és a ráhangolódás. Az elején a nagy rohanásban ugyanis nem maradt időm az energiaszeletem benyomására, ill. az energiaitalom megivására. Verseny közben meg nem mertem semmit magammal vinni, nehogy emiatt kizárjanak, tudniillik a versenyszabályzatban le volt írva, hogy csak hivatalos embertől és csak a megfelelő helyen lehet ilyesmit használni. Így aztán a verseny elejétől a végéig se ital, se víz, se gél, se energiaszelet nem volt nálam… Csak a futás első és harmadik kilométerénél kaptam, holott az úszást követően és a depóban is kellett volna kapnunk!
 
A kerékpárnyergem meg túlságosan alacsonyan volt, ami akkor derül ki számomra, amikor egy magyar a versenyzés közben rákérdezett, hogy: „Hogy tudsz ilyen alacsony nyereggel tekerni?” Mire én: „Nyugi, innentől kezdve a nyeregből kiállva tekerek végig!” Ezzel csak az volt a gond, hogy még a táv fele hátra volt… A csúszós pályáról ugye már szóltam, a 13-14 fokos Dunára meg gondolni sem bírok… Az Attila haverja a Pici, aki rendezőként szintén ott volt a célban meg is jegyezte: „Meg vagy te húzatva, hogy ilyen korán úszkálsz, tekersz és futkározol itt a városban!” Ha világbajnoki döntőről van szó, akkor igen! Még szép! Főleg úgy, hogy végig éreztem, az égiek ezen a napon velem vannak! Mi mással magyarázható az, hogy csak addig nem esett az eső, amíg versenyeztem és vissza nem vittek hajóval a versenyközpontba?
 
A férfiak délutáni elit versenyét már otthon a tv-ben követtem nyomon. Az olimpiai távú versenyen (1500 m úszás – 40 km kerékpározás – 10 km futás) a brit Alistair Brownlee győzött 01:42:26-os idejével, az összetett világbajnoki cím azonban a szoros verseny végén 2. helyen befutó Javier Gomez olimpiai másodikat illette.
 
Köszönetnyilvánítás:
 
Hatalmas köszönettel tartozom az unokatestvéremnek, az Attilának, aki a szakadó eső miatt vagy két órával a versenyt követően felhívott, majd egy furgonnal fél órán belül felvett bennünket a bringáinkkal egyetemben a Budafoki úton. Az igazat megvallva nem lett volna ínyemre onnan ebben az extrém időjárásban kikerekezni Budafokra…
 
Köszönetet szeretnék mondani a Szilvinek a hívásáért és a szurkolásáért. 
 
A Gyurinak a kerékpárjáért, és a töretlen, egész versenyemet végigkísérő biztatásáért. A Tomi apukájának, aki minden versenyünkön a helyszínen szorított nekünk és a verseny előkészületeiben is nagy segítségünkre volt.
 
A Csabinak és a Kunónak, akik ugyan nem jöttek ki a versenyre, de mindvégig támogattak.
 
A Petinek, aki a munkatársaim közül egyedül képviseltette magát a lelátón a rossz idő ellenére is!
 
A volt főnökömnek a Szabolcsnak, aki jópár sms-t küldött ránk a verseny előtt és után. A Vickynek és a Dávidnak, akik szintén szorítottak nekem.
 
A Kettlebell edzőimnek, az Adrinak és a Ricsinek, akik múlt nyártól tavaszig kitűnő formába hoztak az edzőteremben.
 
Továbbá köszönetet szeretnék mondani a szüleimnek és az öcsémnek, azért, amiért kibírták azt a két hónapot, amit a felkészüléssel töltöttem.
 
Köszönet továbbá minden családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek, munkatársamnak és a cégvezetésnek az anyagi hozzájárulásért.
 
Így remélem nem hagytam ki senkit.
 
Végül köszönet a Tominak, aki nélkül biztosan nem teljesítettem volna ezt és a másik két versenyemet sem, és aki a kiesése ellenére még aznap este az apukájával egyetemben teljesítette az éjszakai futás 6,5 km-es távját! Le a kalappal előtte! Ígérem, fogunk még együtt triatlon világbajnokságon versenyezni!
 
Gratuláció:
 
Gábor barátom rokonainak, a Fasimon testvéreknek, akik szintén a sprinttávon versenyeztek!
 
A Ricsinek és a Forintos Andrásnak, akik másnap az olimpiai távon küzdötték végig magukat becsülettel!
 
Szeptember 12. (v) – ITU Triatlon világbajnokság, Budapest, 5. nap:
 
Délelőtt kinéztünk a Tomival és apukájával a délelőtti olimpiai táv Roosevelt-téri befutójára, hogy a Ricsinek és a Forintos Andrásnak szurkoljunk. Sőt én délután még a női elit verseny célba érkezését is a helyszínen néztem végig, ami – talán mondanom sem kellene - hatalmas élmény volt. Itt az ausztrál Emma Snowsill (01:49:43) diadalmaskodott, az összetett vb címet a 2. helyen végző szintén ausztrál Emma Moffatt nyerte meg.
 
Este a záróbulira voltam hivatalos, ahova a Tomi ezúttal sem csatlakozott, így a Gyurival vacsoráztunk és néztük meg az éremátadási ceremóniákat az egyes kategóriákban. Kezet fogtam és gratuláltam a paratriatlonista világbajnokunknak, Boronkay Péternek és láthattuk a legidősebb versenyzőt is, aki az olimpiai távot teljesítette 04:13:12 idővel. Dean Davis egy amerikai pasas volt, aki a 80-84 évesek kategóriájában (!) lett világbajnok! Ott ahol egyedül indult…
 
Ha érdekel a sport világa, lájkold Facebook oldalunkat, ahol elsőként értesülhetsz híreinkről:
https://www.facebook.com/pages/Journality-Sportmánia

 


Szerző:
farkashearer
Budapest
Férfi
1983
Követem
Oscar 2017
A változatosság gyönyörködtet(?) - Esztojka Mónika kiállítása
A művészet templomai - Botticelli: Dante pokla
Oscar-esélyesek 2017 - Kaliforniai álom
Oscar-esélyesek 2017 - Utazók
Oscar-esélyesek 2017 - A fegyvertelen katona
STAR WARS VII – Az ébredő erő (2015.) - DVD-ajánló
Jön a jubileumi Balaton Sound! – 2016. július 6-10.
James Bond 007: Spectre – A Fantom visszatér (2015.) - DVD-ajánló
Oscar Nyertesek 2016
Oscar-esélyesek 2016 - Agymanók
Oscar-esélyesek 2016 - Carol
Oscar-esélyesek 2016 - A dán lány
Oscar-esélyesek 2016 - Mentőexpedíció
Oscar-esélyesek 2016 - Mad Max 4: A harag útja
Oscar-esélyesek 2016 - Kémek hídja
Oscar-esélyesek 2016 - Aljas nyolcas
Oscar-esélyesek 2016 - Saul fia
Oscar-esélyesek 2016 - A visszatérő
Vadon – Wild (2014.) - DVD ajánló
Rendíthetetlen – Unbroken (2014.) - DVD ajánló
Újra a filmvásznon! 2001: Űrodüsszeia
Oscar 2015 - Legjobb adaptált forgatókönyv: Kódjátszma – The imitation game (2014.)
MVM Siker-nap 2015.02.22.
Oscar 2015 - Legjobb film és rendező: Birdman, avagy a mellőzés meglepő ereje (2014.)
87. Oscar-gála 2015 - A díjazottak
87. Oscar-gála 2015
Siker-nap február 22-én Arnold Schwarzeneggerrel
Az üldözött (2013.) - Filmajánló
SIN CITY: Ölni tudnál érte (2014.) - Filmajánló
LUCY (2014.) - Filmajánló
FAST AND FURIOUS – HALÁLOS IRAMBAN - DVD ajánló
BALATON SOUND 2014 július 12. Beszámoló
Keszthelyi Maraton 2012 beszámoló
A Vaslady – The Iron Lady (2011.)
Pénzcsináló – Moneyball Legjobb film Oscar-jelölt 2012
A hatalom árnyékában – Legjobb adaptált forgatókönyv-jelölt
29. BALATON-átúszás: 5,2 km - Megúsztuk!
Ultrabalaton bringatúra 2011.06.25-26. - Beszámoló
VI. Balatonfüred Triatlon
A KARIB-TENGER KALÓZAI: Ismeretlen vizeken – PIRATES OF THE CARIBBEAN: On Stranger Tides (2011.)
Félmaraton, Siófok 2011. május 14. (szombat)
A Harcos – The Fighter (2010.)
Egy jobb világ – Haevnen (In a better world) (2010.)
127 ÓRA – 127 Hours (2010.)
Fekete hattyú - Black Sawn (2010.)
A félszemű – True Grit (2010.)
Közösségi háló – Social network (2010.)
Dvd ajánló: Robin Hood (2010.)
DVD ajánló:Viharsziget – Shutter Island (2009.)
EREDET – Inception (2010.)
The Road - Az út (2009.)
ITU Triatlon világbajnokság, Budapest - 2010
A bombák földjén
Prince of persia – Perzsia hercege: Az idő homokja

« Előző cikk
Következő cikk »
A sportnyelvA sportnyelv
Néhány kifejezés manapság teljesen magától értetődőnek tűnik, ám nem volt ez mindig így. Nézzük, hogyan születtek meg olyan ...

Legnépszerűbb cikkek »
Adrenalin Extrém Hétvége, KunmadárAdrenalin Extrém Hétvége, Kunmadár
Augusztus 16-18 között került megrendezésre a Kunmadarasi Extrém Hétvége, ami ezúttal is tartogatott meglepetéseket. ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: