Komment

Illat

2013. 10. 23. • Szerző: Szabus
Illat

Tegnap színházban töltöttem el egy estét, különös érzés ez agyamnak - de ha közelebbről megnézem, s jobban kinyitom szememet, azt látom, hogy teljesen általános, sőt semmifajta furcsa dolog nem áll benne. Hisz a szemléletes ember, aki egy parányit is odafigyel a dolgokra, azonnal felfedezi a színházat séta közben is, s a szembejövő egyszerű úriemberben is a drámai hőst látja, aki hősi halált hal a trafikos néni kegyeiért, mert az a kocsmárosba szerelmes, aki épp tegnap halt meg.

Szóval különös érzésem támadt, de nem az előadás hatása ez, mert annak szünetében történt. Talán csak rásegített, kissé fogékonyabbá tett, mint egy erős külső inger, ami már elég könnyedén elindít az emberben egy folyamatot, a fantáziát.
Bár lehet egy átlagos hétköznapon csak legyintek az esetre, nem foglalkozom vele annyira, csak rámondom: van ez így!, de most, hogy teljesen rá vagyok állva a dolgokra, most, hogy hirtelen mindenre vevő vagyok, most, mikor minden egyszerre történik, mert valahogy a pici színházba belesűrűsödött a Nagy Világ, itt könnyebben meglátok, s megérzek mindent.
Megérzem azt a bájos vagy izé hmm, jut eszembe, nincs is jó kifejezés erre az illatra. Mit mondjak, hogy az olvasó értse? Nincs az illatnak mértékegysége, nem mondhatom rá, hogy harmincháromésfél kiló. Vak embernek tudnám így magyarázni a kék színt, mint ahogy most az olvasónak, mint egy náthás embernek, próbálom körbeírni az illat illatát.
Orromat azonnal megcsapta, mint ahogy az ajtót csapják rá az emberre, oly gyorsan történt az egész. Szívem is erősebben vert tőle, biz isten, idegen gondolat derengett előttem, amit még sohasem éreztem, nem is tudtam mihez hasonlítani, annyira egyedi és mástól teljesen különálló agyszülemény ez az egész: szerelmes lettem egy illatba!
De vajon ki mer viselni ilyen illatot? Fantáziám még inkább beindult, próbáltam az illathoz hozzáképzelni a Nőt, aki képes azonosulni ezzel az illattal. Két lehetőség, két véglet jött elő belőlem. Az egyik, aki épp testi hiányosságait próbálja valahogy helyrehozni, kompenzálni e tökéletes illattal.

De ebben kevésbé hittem. Sokkalta hihetőbb volt az, hogy ezt az illatot csakis olyasvalaki hordhatja magán, aki erre a
leginkább alkalmas. Mintha a drogériákban is csak egy hosszú folyamat, zsűri beleegyezése után lehetne az illathoz hozzájutni, mondván, akárki azért mégsem kaphatja meg.
Ujjongva ficánkolt bennem a kíváncsiság, és mintha kiölték volna emlékeimből az első felvonás utolsó mozzanatát, ami
még nemrégiben az illat felfedezése előtt még úgy izgatott, elindultam megkeresni hát az illat tulajdonosát. Pillanatra
megtorpantam, mert nem bírtam tovább peregtetni az eseményeket magamban, nem bírtam tovább gondolni a dolgot, hogy mit teszek akkor, mikor találkozok az illetővel.

A gratuláció valamiért hiteltelennek számítana, hisz egyáltalán nem az ő képességéről van most itt szó és biztos bántaná, hogy csak ilyen dolog miatt állok vele szóba, nem pedig azért, hogy kiderítsem jellemét. Mert biztosan van neki.
Egyre inkább érdekelt a dolog!
Talán egyszerűsége miatt, hisz olyasvalami után rohantam, ami valójában minden nővel megtörténhet, ha bemegy a megfelelő üzletbe és megvásárolja. Tehetséget, személyiséget viszont nem lehet pénzért megvenni. Ekkor jöttem rá, személyiség-formáló tulajdonsága van ennek a parfümnek. Ízlelgetni is kezdtem a szót, amit az angol csak kecsesen így hív: pörfjúm!
Ezért ilyen érdekes ez az illat gondoltam, s közben megszólalt az első figyelmeztetés. Lassan folytatódik az előadás. Jaj, tényleg, hisz én egy színházban vagyok. Lássuk csak az első felvonásban, hogy is volt azzal a főhőssel, koponyával a kezében? Min filozofált? Jaj, ez az orr megőrjít!
Egész összezavarodtam, kizökkent most minden belőlem. Zavaros az előadás és zavaros az illat is. Már csak kusza emlék mindkettő, az egyik a másikat nem hagyja létezni agyamban. Nem bírok rájuk közösen figyelni. Mint a félálomban lévő ember, akiről azt sem lehet mondani, hogy alszik, hisz nyitva a szeme, de azt sem, hogy ébren van, hisz fekszik még az ágyban, s mozdulatai még határozatlanok. De éppúgy nem tudja hol járt álmában egy perccel ezelőtt és éppúgy nem tudja,
hol van most.

Világ! Hmm mily érdekes! Nem ilyennek képzeltelek én el téged. Folyton, percenként csodák történnek benned, csak nagy
rohanás az életünk és képtelenek vagyunk őket észrevenni, mert az apró és millió álcsodák elvakítanak. S többé, most látom, ismét elszalasztottam egy csodát bár a nézőtéren vagyok, s várom az álcsodát (vö. második felvonás) már nem érezhetem az orromban ezt a különös illatot.
Jó lenne, bár mégsem kívánom, hogy eljöjjön az Illat Nagy Országa, mert azonnal megszűnne csoda lenni, amint
mindennapossá válna. Csak néha bukkanjon fel laza eleganciájával, és meg ne tudja mekkora csoda Ő az Emberi Orrban, mert ha egyszer kiderülne, csak csodálkozna, mekkora csodát keltett megjelenése. Abban a pillanatban elveszítené csodatevő-képességét, hisz már azzal a szándékkal jönne újra közénk, hogy csodát tegyen. Elveszítené úgy, ahogy én is elveszíteném íráskészségemet, ha egyszer valaki azt mondaná -
Ez igen, remekül írtad meg!


Szerző:
Szabus



Követem
Illat

« Előző cikk
Következő cikk »
Ha egy UFO -ban születtem volna...Ha egy UFO -ban születtem volna
Akkor ma nem ilyen helyes kis emberformám lenne, hanem ki tudja milyen háromdimenziós alakot öltök magamra, avagy skatulyába ...
Ponci a hősPonci a hős
Áve Pannonok, Iudea plokulátola immálon magyal földle is kiteljesztette hatalmát. Zsenialitását megkéldőjelezni oly bűn, ...

Legnépszerűbb cikkek »
Panaszlevél a hotelnekPanaszlevél a hotelnek
Köszönöm, hogy ellátogathattam Hotelükbe! Élményekkel teli éjszakámért cserébe fogadják szeretettel építő kritikámat: ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: