Film

Korda Zoltán filmrendezőre emlékezve

2011. 11. 06. • Szerző: Ayanna
Korda Zoltán filmrendezőre emlékezve

Magyarország már rengeteg kiemelkedő személyiséget adott a nagyvilágnak, kikre büszkék lehetünk. Egyike ezeknek az ötven éve, 1961. október 13-án elhunyt Korda Zoltán filmrendező és producer. Fivérével együtt nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem a tengerentúlon is nagy hírnevet szereztek maguknak abban a korban, mikor a némafilm uralma már hanyatlóban volt, s helyét a hangosfilm vette át.

 

Eredeti nevén Keller Zoltán Pusztatúrpásztón látta meg a napvilágot 1895. április 3-án, s innen indult világhírű karrierje felé. Apja halála után Kecskeméten folytatták életüket, míg Sándor nevű bátyja Pesten próbált tevékenykedni, mint újságíró, de fiatal kora miatt cikkei a liturgiából átvett Sursum Corda néven jegyezte, így váltak a fivérek végül Kordává.
A rendező az első világháborút követően testvére Corvin nevű filmgyárában dolgozott, az 1918 és 1927 közötti időszakban három némafilmet készített, ezek egyikét Németországban. A harmincas évek első felében az Egyesült Királyságba költözött fivéreivel, s mindhárman a London Filmnél tevékenykedtek.
Korda szerette a regény adaptációkat, első átütő sikerű filmje a Sanders, a folyam ura (Sanders of the River) Edgar Wallace regénye alapján 1935-ben készült. A sort az 1937-es Elefántfiú (Elephant Boy) című alkotással folytatta, amiért a Velencei Film Fesztiválon a Legjobb rendezőnek járó díjjal jutalmazták, Robert Flahertyvel egyetemben.
Testvére, Korda Sándor már akkor Hollywoodban tevékenykedett, akihez 1940-ben csatlakozott, onnantól kezdve kisebb megszakításokkal, haláláig az Egyesült Államokban élt. 
A Négy toll (The Four Feathers – 1939), A dzsungel könyve (Jungle book – 1942) és a Humphrey Bogart főszereplésével készült második világháborús témájú Szahara (Sahara – 1943) című filmjei tanúskodnak arról, hogy Zoltán inspirációját nem csupán regényekből merítette, hanem gyakran a keleti világból, valamint történelmi és a kor aktuális témáiból is táplálkozott.
Az ötvenes években ismét Angliában forgatott, a Kilátsd, ez kedves vidék! (Cry, the Beloved Country – 1951) megkapta a Brit Filmakadémia legjobb filmjének járó díját. Tuberkolózisa, ingatag egészségi állapota miatt, ezután már csak egy filmet rendezett az „álomgyárban”, a Vihar a Nílus felett (Storm ovet the Nile – 1955) címűt, majd nyugdíjba vonult. Hosszas betegeskedés után Beverly Hills-ben hunyt el, sírja a hollywoodi temetőben található.
Családja földrészeket átszelő, regényes történetét Michael Korda A szerencse fiai című biográfiájában örökítette meg, az Etyeken található Korda Filmparkban pedig júliusban interaktív emlékkiállítás nyílt, ahol betekinthet a fivérek filmes karrierjébe.
 
 
Csacsovszky Szilvia

 


Szerző:
Ayanna
Miskolc

1985
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Woody Allen, Franciaország, Happy End – Éjfélkor Párizsban Woody Allen, Franciaország, Happy End – Éjfélkor
Alig hevertük ki a Férfit látok álmaidban című romantikus vígjátékot – ami se romantikus, se vicces nem volt –, ...
Justin Hood időt oszt – Lopott időJustin Hood időt oszt – Lopott idő
Andrew Niccol Lopott idő című filmjében egészen új értelmet nyer a ;Time is money;, azaz ;Az idő pénz; kijelentés. Főhősei ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: