Könyv

Menedékjog

2010. 11. 10. • Szerző: Misu
Menedékjog

Már délelőtt 11 óra is elmúlt, még mindig ágyban voltak. Valami furcsa nyekergő zaj szűrődött be a lépcsőházból. Felkeltek, felöltöztek. Jókor tették. Pár perccel később kopogtak...
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!
- Hát megjöttem, gondolom már vártak.
- Miből gondolja, hogy vártuk?
- Akinek ilyen neve van, hogy Lápsági Magóg, az csak a választókerület független jelöltjére, a NAGY emberre szavazhat. Biztosan nagyon oda akarják már adni neki a kopogtató cédulákat.
- Mit akar maga…
- Ürge Jani vagyok, a jelölt Úr is Jani: Nagy Jani, mindenki Jani még az önkéntesek között is – szakította közbe a kérdést a vendég.
- Nem hagyná végig mondani? Miért fekszik rá a csöngőre és nyomja itt nekem hajnali félnégykor, ha a kopogtató cédulákért jött?
Akkor miért nem kopogtat, de ha már itt van, mondjon valamit. Van programjuk?
- Részben már elkészült, de titokban kell tartanunk, mert ellopják a nagy pártok.
- Azért valamit mondana róla? Mégis, ha odaadom a cédulát, csak - csak tudni akarok valamit.
- Annyit tudok segíteni, van már jövő heti tv újságja?
. Julis! Meg van már a jövő heti tv újságunk? - Üvölt be Magóg a sötét szobába.
- Mi az Isten bajod van neked? Ha már nem tudsz aludni inkább velem, foglalkoznál, ne a jövő heti tv műsorral. – Jött a válasz álmos női hangon. –  Egyébként, természetesen van.
- Hát akkor Magógkám csapja föl azt a lapot a nyolcadik oldalon és olvassa a szerdai Viasat-3 tv programját. – Szólal meg Ürge, hallva a feleség válaszát. – Az ott leírtak majdnem teljesen azonosak a jelölt úr választási programjával.
- Na és van esetleg valami komoly népszerűségre számot tartható elképzelés is?
- Természetesen, jelölt úr parlamentben kerülése esetén, képviselői esküjét követően (19 napon belül), 42 millió munkahelyet teremt Magyarországon!
- Minek ennyi? Aki dolgozik, az nem keres? Inkább 42 millió tanácsadói fizetést kellene teremteni, meg legalább ennyi végkielégítést. Ha jelölt Úr ezt garantálja, máris adom a cetlit.
- Minek 42 millió munkahely? Mi alapos emberek vagyunk. Néhány éve 23 millió romániai munkavállaló fenyegette az országot. Mi lesz, ha mégis megindulnak? Legyen hol elhelyezkedniük.
- Mondom, jó tanácsadói szerződés és kétszáz milliós végkielégítés esetén a jelöltjére szavazok.- Kezd ideges lenni Magóg. – Dolgozni nem akarok. Most is azt teszem, azért halok lassan éhen. Nincs időm pénzt keresni. Na mit tud ígérni?
- Hát, amit maga vár, olyant itt, most, felelősen nem vállalhatok be.
Nem baj a sikertelenség. Van ilyen. Már kész háború folyik a papírokért. Jut eszembe, a Skálánál már lőnek. Legyen szíves, mondja meg az utánam érkezőknek, ne menjenek arra.
- Mi csinálnak? Mivel lőnek és mire?
- Géppuskával, voltam katona, megismerem. Mindenre tüzelnek, ami mozog. Volt nálam egy teniszlabda, kidobtam a fedezékből, azonnal beleeresztettek egy hosszú sorozatot. A szemközti toronyház egyik erkélyére van települve a géppuska-fészek.
- Na jól megijesztett, teljesen felizgatott. – Julis főznél egy kemény tojást az úrnak. – Szólt be közben a szobába Magóg.
- Minek nekem a tojás? Csodálkozott el Ürge Jani.
- Mert nem szeretném, ha eszébe jutna, hogy Húsvétkor eljön locsolni. Itt a tojás most, locsolás lerendezve. Egyébként hol lakik?
Itt a szomszéd utcában a 12-es lépcsőház 8. emelet 9-ben. Ha meggondolná, a postaládámba bedobhatja a kopogtatót.
- Á nem, arra ne számítson, de majd megyek locsolni, benzinnel. Remélem gyufájuk, van otthon, mert én nem dohányzom.
Ezzel Magóg becsukta az ajtót. Lépett volna hátra, de nem tudott, mert kedvese, Julis hátulról átölelte.
- Halottam, hogy mondtad ennek az Ürgének, hogy teljesen felizgultál. Na gyere gyorsan, használjuk ki ezt a ritka állapotod. Legalább nekem is lesz részem valami jóban a mai napon is. Tudod, ma vasárnap van, nem jár a postás.
 
Úgy is történt. Mire is képes a politika… Hosszú idő után végre nagyon jól érezték magukat egymással.
Már délelőtt 11 óra is elmúlt, még mindig ágyba voltak.
Valami furcsa nyekergő zaj szűrődött be a lépcsőházból.
Felkeltek, felöltöztek. Jókor tették. Pár perccel később kopogtak.
Magóg ajtót nyitott. Négy ember állt az ajtó előtt brácsával, hegedűkkel felszerelkezve.
Na Gázsi húzd a fülébe a naccságos úrnak a nótáját. Mi is legyen az?
- Sosztakovics: Leningrád szimfónia.
- Hát eldúdolna néhány taktust belőle?- Kérte Magógot a bandavezér. – Vagy, ha megmondaná, mihez hasonlít leginkább az a szimfónia.
- Hát ez ilyen egyszerűen nem megy, de C-dúrban van, ha ez segít – Jött a válasz.
- Akkor más megoldás nincs, improvizálni kel - állapította meg Gázsi.
A négy hangszer megszólalt, jól játszottak, mert határozottan fel lehetett ismerni a Boci, Boci Tarka, közismert gyermekdal melódiáját.
- Na, hát ezzel végeztünk, nem szakított félbe bennünket maccsága. Kérjük a fizetséget. – nyugtázta a prímás. Ide a kopogtató cédulával, ide húzza bele a vonóba.
- Ácsi! – Tiltakozott Magóg. Mondanának valamit. Kik maguk, mit akarnak, honnan jöttek és miért?  Lenne még kérdésem, de majd később, ha a válaszuk nem lesz kielégítő.
- Mi vagyunk a legnagyobb magyarországi kisebbség pártjának kampánycsapata. Gyűjtjük a kopogtatócédulákat. Egy kis hagyományt, hangulatot viszünk ebbe az unalmas és rendszerint sikertelen melóba.
- Programjuk?
- Az van!
 Annyi, hogy még száz év alatt sem lehet megvalósítani, ezért ajánlatos minél előbb kormányra juttatni bennünket. Minél előbb nekiállunk, annál előbb a végére érünk.
- Valami szokatlan, ami a többi párttól egyértelműen eltér. Olyan van-e? Szívesen hallanék róla valamit.
- Teljesen újszerű demográfiai programunk van. Tudjuk sokan félnek attól, hogy lassan többen leszünk, mint a Magyarok. Felajánljuk rendkívüli szaporodási képességünket, a népesség fogyásának megakadályozására. Fiaink szívesen hálnak asszonyaikkal és felajánljuk leányainkat, gyermeket akaró magyar férfiaknak. Ráadásul megszűnne ez a már-már háborúba hajló ellentét a romák és a magyarok között.
Magóg meglepődött, egy kicsit el is gondolkodott. Érdekes megközelítése ez a mai helyzetnek. Lehet, hogy hosszú távon ez lesz majd a végső megoldás?
Megköszönte a rövid kis műsort, a programismertetőt. Közölte, sajnos neki nincs ajánló szelvénye, mert el van tiltva a közügyektől.
Még figyelmeztette vendégeit az egyre jobban elmérgesedő Skála körüli helyzetre, és becsukta, majd kulcsra zárta az ajtót.
 
Már késő délután volt, amikor ismét jött valaki. Illedelmes, rövid csengetésre nyitott ajtót.
A vendég csapzott volt, láthatóan erősen feldúlt.
- Pártnélküli Pál vagyok. - mutatkozott be. Ajánló szelvényt gyűjtök jelöltünknek, aki azért küzd, hogy ne a politikai pártok akarata, hanem az emberek saját igénye határozhassa meg a nemzet jövőjét.
Sajnos keveset kaptam eddig, ráadásul a Skálánál fegyveresek megállítottak és azt is elvették tőlem. Átnézték egyenként, és mivel minden darab szabályosan volt kitöltve, ők már nem tudták a javukra felhasználni. Beledobták egy szemetesbe és felgyújtották.
Elvették ezzel még a lehetőséget is tőlünk, hogy indulni tudjunk a választáson.
Milyen nemzet ez, és milyenek ezek a pártok, amelyek azzal vannak elfoglalva, hogy elpusztítsák ellenfeleiket, ahelyett, hogy építkeznének?
- Milyen nemzet az, amelyik eltiltja polgárát a közügyektől, mert nem a hatalomra került pártra szavazott? – Kérdezte Magóg. Mi így jártunk. – folytatta. Állítólag rossz döntést hoztunk, nyomozta ki a spirituális technikákkal is gazdagon fűszerezett titkos szolgálat. Politikailag alul fejlettnek minősítettek bennünket, ez olyan mintha fogyatékunk lenne, mint ilyenek nem szólhatunk bele a közéletbe.
 
Kívülről egyre erősebb fegyverropogás hallattszott. Az ablakból kinézve futkározó, rohangáló embereket lehetett látni. Villogó kék és piros fények, üvöltő szirénahangok tették teljessé a zűrzavart.
Megzakkant ez a nemzet, már nem számított semmi, csak a kopogtató cédulák minél nagyobb számban történő begyűjtése, még emberhalál árán is.
Emberi értéket csak az képviselt, aki adott szelvényt a háborúzó aktivistáknak.
 
Magóg nem volt gyengeelméjű, a fogyatékossá nyilvánítása szándékos félrediagnosztizáláson alapult.
 
- Juliska! Légy szíves pakold össze a legszükségesebbeket. Elhagyjuk az Országot.
- Kell valami a ruhákon, tisztálkodási eszközökön kívül?
- Igen, a közügytől való eltiltásról szóló bírói határozat. Az Amerikai Nagykövetségen ennek ismeretében nem tagadhatják meg tőlünk a menedékjogot, mert kopogtató cédula hiányában ténylegesen életveszélyben vagyunk.

Szerző:
Misu
Székesfehérvár
Férfi
1952
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Arccal a szauvakevelü felé!Arccal a szauvakevelü felé!
Nagyon fontos a figyelem felkeltő külsőségek megtartása, mert a vonalbezárásokat követően a biztonsági berendezések üzemeltetése ...

Legnépszerűbb cikkek »
Csók - egyperces novellaCsók - egyperces novella
Egymás szemébe néztek. Lezuhantak az esőcseppek, olyan lassan, mintha lassítva lenne az egész élet. És lassítva is volt ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: