Könyv

Mi lett volna, ha…? Arany Birodalom - Könyvajánló

2013. 04. 11. • Szerző: Holly
Mi lett volna, ha…? Arany Birodalom - Könyvajánló

A „Mi lett volna ha…” kezdetű kérdések mindig is izgatták az emberek gondolatait. Mi lett volna, ha nem csapódik be a meteor és dinoszauruszok járkálnának a Földön? Mi lett volna ha, 200 évvel később fedezik fel Amerikát? Mi lett volna, ha a középkorban nem férfiak, hanem nők irányítottak volna?

 

Honfy Ágnes Ilona első regénye az utolsó „mi lett volna, ha…” kérdésre próbál választ adni. A középkor véres küzdelmei után a nők vették át a vezető tisztségeket, és békét hoztak Európára. Létrehozzák a majdnem egységes Arany Birodalmat, ahol minden csupán látszat. A fényűzés, a pompa rejti el azt a fertőt, amit az Aranyvárosban az uralkodói réteg kialakított magának. Az Apródok Udvara pedig megtestesíti a hatalom eltorzult képét. Ez az a hely, ahova a kiszemelt gyereket küldik és új ruhákat, új nevet, új személyiséget kapnak. Tökéletes férfiakat nevelnek a hatalmon lévő nők igényei számára. Itt nőtt fel a főszereplő, aki a mátriárka első számú selyemfiúja lett.
Maga az alaptörténet ígéretesen indul. A háttérvilágot részletesen kidolgozta az írónő, és ezt folyton meg is alapozza a fejezetek elejére beszúrt rövidke idézetekkel. A hivatalos forrásnak tűnő szövegek beszámolnak az Arany Birodalom történetéről, vagy csak egyszerűen a fejezet hangulatát szeretnék megalapozni. Ezt pedig sikeresen el is éri.
Bár a regény eleje döcögősen indul, körülbelül a századik oldaltól indul el a konkrét cselekvés, míg a prológusban szereplő történések is csak a regény végén jutnak mondanivalóhoz. Addig az olvasónak be kell érnie azzal, hogy megismeri azt a világot, amiben Erilnek fel kellett nőnie, és azt a gyűlöletet, amit a fiú magában táplál a világgal szemben. Természetesen az elején is akad jócskán izgalmas történés, és itt sem maradhatnak el az erőszakos halált halt bajtársak vagy ellenségek.
Tökéletes kalandregényhez hűen a könyv tele van csatákkal, fordulatokkal, életveszéllyel, ami sajnos a karakterek és a kapcsolataik kárára megy. Mindenki egyértelműen jó vagy rossz oldalon áll, nincsenek árnyalatok. Többnyire egyetlen tulajdonságukat domborítja ki a szerző és ez alapján soroljuk őket a két oldalhoz. A főszereplők pedig tökéletesre sikeredtek. Kaitlin egyértelműen az a személyiség, akinek nincsenek rossz tulajdonságai. Igazságos, nem szereti a túlzott fényűzést, természetes, uralkodói képességei kifogástalanok, harcolni is kitűnően tud, mindenki azonnal megkedveli, és a bizalmába fogadja. Egyetlen negatív tulajdonsága a naivitása. Ez teszi valószerűtlenné az embert és számomra ellenségessé is.
„Egy uralkodó nem tehet semmit anélkül, hogy saját cselekedeteit és viselkedését tükörképként ne látná viszont alattvalóiban. Nemcsak törvénnyel és ráruházott végrehajtó hatalommal uralkodik felettük, hanem követendő példaként is, legyen az ő példája jó vagy rossz.” (47. oldal)
Az idézet maga az Arany Birodalom történelemkönyvében is szerepelhetne. Ezzel vonja be az olvasót a világba a szerző és fekteti le annak alapjait. A leírtak ellenében Isobel úrnő családjának vérét ontotta, hogy hatalomra kerüljön. Kiépítette magának a tökéletes háremet, ahol az apródok közül bárkivel megoszthatja lakosztályát és ágyát, akár egy éjszakán vagy nappalon belül is. Ilyen körülmények között szilárdította meg a hatalmát és hozott békét a birodalomra, mégis egy nagyon gyenge jellemként szerepel. Nem tudom elképzelni, hogyan tarthatta meg a pozícióját és hogyan parancsolhatott tekintélyt a birodalmában vagy egyáltalán az udvarában.
Annak ellenére, hogy a regényt magát a fantasy kategóriába sorolták, mégsem játszik fontos szerepet az ezotéria. Ami egyáltalán nem baj. A manapság oly divatos fantasy-romantikus történetek után kifejezetten felüdülést jelentett ez a könyv. Annak ellenére, hogy a természetfeletti jelenségek végigkövetik a regény vonalát, sosem határozták meg a cselekvéseket. Mindig csupán egy kis pikáns fűszerezést adott a hangulathoz és sokszor nem is tudtuk eldönteni, hogy ez nem csupán a szereplők agyának szüleménye.
A regény menete sokszor kiszámítható, és a vége is várható volt. Ennek ellenére egy kifejezetten könnyed olvasmány, egy könnyed szerelmi szállal és egy könnyed, pozitív befejezéssel. Nem tartogat semmi mély mondanivalót, nem akar az életről filozofálni, nem akarja megmondani, milyen mélységekig kell lemenni a lelkünk megismeréséig. Pont ettől válik olyan vonzóvá a könyv. Nem akar mást, csak szórakoztatni, és ezt maradéktalanul meg is teszi.

 


Szerző:
Holly
Holly
Baja

1993
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Carl Frode Tiller: Bekerítés 2. Carl Frode Tiller: Bekerítés 2.
Nemcsak azon kell töprengenie: ;miről szólunk, és mennyire szavahihetően, amikor valamiről beszélünk?; (noha ez is kétségkívül ...
Duncan Shelley, Kate
Brooks: Amer és a Titánok - KönyvajánlóDuncan Shelley, KateBrooks: Amer és a Titánok - Könyvajánló
Duncan Shelley ebben a kisregényben segítségéül hívta múzsáját, Kate Brooks írónőt. Ketten hozták létre ezt a történetet ...

Legnépszerűbb cikkek »
Csók - egyperces novellaCsók - egyperces novella
Egymás szemébe néztek. Lezuhantak az esőcseppek, olyan lassan, mintha lassítva lenne az egész élet. És lassítva is volt ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: