Itthon/Világ

Mitől drágák a könyveink?

2013. 01. 04. • Szerző: Petrusák János
Mitől drágák a könyveink?

Mikulás-Karácsony-Száncsengő-Fenyőfa… számomra és (remélem még sokak számára) a Karácsony a szép könyvekről is szól, amelyet szeretteimtől kapok, és amit szeretteimnek adok. Könyv nélkül számomra és számukra nincs igazán ünnep.

 

Mégis, még ismerőseim közül is többen mondják, hogy a könyv mára már „kiment a divatból”. Helyette van a gyors internet, és lehet jót bambulni a TV előtt is. Nincs igazuk. Szerencsére sokan vannak, akik szeretik kapni és adni a könyveket. Amikor egy könyvekkel is foglalkozó áruházi osztály vezetője voltam — nem akarok dicsekedni (úgy is fogok!) — forgalmunk az áruházláncon belül is kiemelkedő volt. A karácsonyi forgalom pedig nagyrészt könyvekből tevődött össze.
 
A könyv tehát jó üzlet, érdemes vele foglalkozni.
 
Az üzleti világ ugyanis így működik: amire van kereslet, arra ajánlkozik kínálat is. És amilyen a kereslet — összetétele, mennyisége —, olyan a kínálat is. Amikor tehát valaki a mai könyvek témáit szidja, az azért lehet, mert az ő ízlése nem „trendízlés”, azaz átlagízlés, amelynek kielégítése igazán nagy üzletet jelent a könyvvel foglalkozóknak. A könyvkiadók nyeresége több ezer, vagy akár tízezer eladott példány esetében jóval több, mint néhány száz vagy ezer darab kötet eladásakor. A terjesztők (nagykereskedők és kiskereskedők) is a nagy számok hívei, ráadásul egyszerűen rettegnek a „beragadó” készlettől.
 
És ezzel máris itt vagyunk egy sarkalatos árdrágító problémánál: a kiadónak nagy mennyiségben kell (nem lehet, hanem kell) előállíttatni a könyveket, hogy egyáltalán reményük mutatkozzon egy jó szerződést kialkudni a terjesztőkkel. Kis-szériás könyv esetében (tartva attól, hogy az beragad) a terjesztő nagyobb kockázatot gondol, ezért egészen szigorúbb feltételek mellett hajlandó a könyvvel foglalkozni. A kicsiny darabszám, a kis forgási sebesség, a kicsiny üzleti lehetőség következtében akár az 50%-os árrés igényléséig is elmennek, azaz 2000 Ft nettó könyvárból 1000 forintnyit levesznek. Persze ez az összeg a terjesztő kasszájában csakis az eladáskor jelentkezik, tehát — elvileg — az ő érdeke is az lenne, hogy eladja a könyvet és bevétele legyen. Csakhogy! Aki már foglalkozott bármilyen termék értékesítésével, az tudja, nem mindegy, hogy egy olyan áru értékesítésével foglalkozunk, amelyet sokan visznek, és vevőink maguktól, ajánlás nélkül is elviszik, vagy pedig minden egyes termék eladásával „meg kell szenvednünk”. Egyértelmű, hogy saját magunk és nyereségünk érdekében is a jól menő termékkel szívesebben foglalkozunk.
 
Kérdezheti viszont bárki, és joggal, hogy a kis-szériás könyvekről miért feltételezi valaki azt, hogy azok kevésbé fogynak, mint a nagy mennyiségben kiadott könyvek? Itt van a „bátorság üzletpolitika”. A terjesztő megkérdezi a könyvkiadót, hogy az számára mekkora mennyiséget tud átadni, és ha a kiadó több ezres példányszámot mond, akkor tudja a terjesztő, hogy bízik a kiadó a könyv sikerében, hiszen „szép pénzt” fektetett bele. Viszont ha a kiadó nem bátor, akkor ne akarja elvárni egyik terjesztőtől sem, hogy az bízzon az ő kiadványában, amikor abban legalábbis ő maga sem bízik.
 
Joggal merül fel viszont, hogy mi van az úgynevezett kis kiadókkal, vagy éppen a szerzői kiadásban napvilágot látott munkákkal. A terjesztők nem szeretnek a kicsikkel foglalkozni, mert tudják, hogy egy kis cégnek kicsiny anyagi háttere van (bár ez nem mindig jár együtt a kicsiny szellemi háttérrel). Így a megjelenő szellemiség pénz hiányában nem tud az olvasókhoz eljutni.
 
Tehát a PÉNZ! Pénz nélkül egy alkotás sem tud megjelenni, ráadásul nem is kevés pénz kell hozzá. Minél nagyobb a kiadásra fordítható pénzösszeg, annál jobb startot vehet a kiadvány.
Egy nagy szállítmány adminisztrálása-nyilvántartása pedig kevesebb pénzbe és munkaenergiába kerül a terjesztőnek, kereskedőnek, mint tíz kicsié.
 
 
A kiskereskedők esetében, akik általában egy-egy címből 10-50 példányt rendelnek, nem a mennyiség játssza a döntő szerepet (bár a forgási sebesség kérdése, tehát hogy egy bizonyos idő alatt mekkora mennyiséget tudnak eladni, itt is fontos) de nem zárkóznak el a kis könyvkiadóktól, sőt még a szerzői kiadástól sem. Csakhogy… És itt is jön a csakhogy: a kiskereskedő legfőbb problémája az árréstömeg. Azaz vagy kevesebb darabot értékesít nagyobb árréssel, vagy pedig több darabot kisebb árréssel. Ráadásul sok boltban jelentkezik a helyhiány, tehát nincs hely a „kétségesen eladható” kötetek számára. A közvetlenül a kiskereskedőhöz forduló könyvkiadó mérete azért számít, mert a nagyobb vállalkozás „értékítéletében” a kereskedő jobban bízik, feltételezve, hogy az a kiadó azért nagy, mert jól csinálja a tevékenységét. Tehát a kiskereskedelem szemében legyünk vagy nagy kiadók, vagy hozzunk kurrens, keresett könyveket. A kis kiadók azonban leginkább a „kis szerzőkkel” állnak kapcsolatban. Márpedig egy kezdő, vagy nem országosan népszerű szerző műve nagyobb kereskedelmi kockázatot képvisel „már ránézésre is”.
 
A kiskereskedőkkel viszont lehet beszélni, ők (mivel a fogyasztókkal napi kapcsolatban állnak) jól tudják, hogy rétegkönyvet is keresnek szép számmal náluk, sőt az úgynevezett népszerű irodalomban sem csak a „trendi” témák és szerzők keresettek. Tehát közvetlenül a kiskereskedelmi forgalomba ezek a kiadványok is könnyen bekerülhetnek. De… itt jön az ár kérdése. A kiskereskedő, ha át is vesz rétegízlést kielégítő könyveket, akkor arra is gondol, mennyi idő lesz az, míg a mondott kötet nála fekszik. Ezért, hogy megérje neki, vagy magas árrést kíván, vagy pedig nominálisan magas árrést vár el. Azaz vagy a nagykereskedelmi 50%-hoz közeli árrést akar elfogadtatni, vagy pedig egy  kisebb árréssel is megelégszik, de csakis olyan kiadvánnyal óhajt foglalkozni, amely esetében az árrés legalább 400 Ft. Ez azt jelenti, hogy egy 1000 Ft értékű könyvből vagy 40%-os árrést adunk, vagy 20% árrés esetén 2000 Ft nettó érték alatt nem adhatjuk.
 
És máris itt van a könyv fránya ára! A kereskedelem is hibás, de a nyomdaköltségek is húzósak. A puszta nyomtatás még nem is annyira megterhelő, mint az előkészítő nyomdai műveletek (nyomdai műszaki szerkesztés), a levilágítás, a borító színre bontása stb. A kötés különösen húzós, ha keménytáblás kötést akarunk.
 
Összefoglalásként számoljunk: könyvünk fentiek szerint „kitalált” ára legyen nettó 2000 Ft. Az ÁFA a könyvtermékekre 5%, így könyvünk bruttó, fogyasztói ára 2100 Ft.
Ez sok vásárló számára eléggé „szép” könyvár, de miért is ennyi az ennyi? A 2000 nettóból a nagyker kérhet 50%-ot, azaz 1000 Ft-ot, a kiadónál marad 1000 Ft/db. Kis széria előállítása esetén a nyomdaköltség 500Ft/db volt, így „nyereségként” jelentkezik kiadónknál 500 Ft. Legyen a kisszériánk 1000 db. Mind eladjuk a fenti 2100 Ft-os bruttó forgalmi áron. Nálunk ebből 500 Ft/könyv marad, így 1000-rel beszorozva 500 000 Ft. Ez szép! — mondják sokan. De!  A könyvet se a nyomda, se a kiadó nem szüli, tehát van egy szerző is. Neki illő legalább az egy-két-három éves munkájáért 200 000 Ft adni, tehát marad 300 000 Ft. Ebből kell az irodabérletet fizetni, a munkatársakat fizetni (bér és járulékok), és egyéb költségek is jelentkeznek, mint marketing, postaköltség, telefon stb.
 
Csoda, ha marad valami is.
 
Tehát foglalkoznánk könyvvel?
 
Nem azt mondom, hogy csodáljuk a könyvkiadókat, különösen a kis kiadókat, De értsük meg problémáikat, lássuk a küzdelmüket azért, hogy legyen a boltban könyv, legyen különleges rétegkönyv is, és legyenek ott a világhírű szerzők mellett hazánk kezdő vagy kevésbé kezdő szerzői is. Köszönjük, hogy a karácsonyfánk alá kerülhet a drága (de már tudjuk, miért is olyan drága) szép könyv.
 
Petrusák János
gazdasági szaktanár
a Nyíregyházi Főiskola óraadó tanára

 


Szerző:
Petrusák János
Nyíregyháza
Férfi
1970
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Indiánok?Indiánok?
Ez az indián szó olyan tévedés, amely ötszáz év óta belerögződött a legkülönbözőbb nyelvekbe. Aki tévedett, az Kolumbusz ...
Sikertörténet az adományozásbanSikertörténet az adományozásban
Az 1960-as évek közepén az Egyesült Államokban megalakították az első élelmiszerbankot. Mára Ausztráliában és Európában ...

Legnépszerűbb cikkek »
„Felháborító! Felfértem a buszra, sőt le is tudtam ülni.” – A BKV válaszolt.;Felháborító! Felfértem a buszra, sőt le is tudtam
A BKV-nak minden bizonnyal rengeteg felháborodott levél érkezik. Arra voltam kíváncsi milyen választ kapok, ha egy teljesen ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: