Technika/Életmód

Munka és magánélet

2012. 12. 04. • Szerző: Gawain312
Munka és magánélet

Az ismerőseimnél végzett igényfelmérés érdekes eredményt hozott. Két különösen fontos témát is megjelöltek, amiről örömmel olvasnának tudományosabb szinten. Ezek közül az első a munka és magánélet ellentmondásait taglalja.

 

Kezdjük rögtön a legelején egy fontos, a következőkre vonatkozó premissza tisztázásával. A gondolataim és a kutatómunkám együttes kombinációja sem zárja ki, hogy jóvátehetetlenül tévednék. Ennek oka igen egyszerű. Életem huszonhét éve során egyszer álltam nem egész három hónapig alkalmazásban, ráadásul képzettségemnek nem megfelelő munkakörben. Így az ilyen irányú tapasztalataim egyértelműen negatívak. Az hogy közel 10 éve nem tudok elhelyezkedni, arra következtetésre juttatott, hogy mint alkalmazott nem vár rám sem hosszú, sem eredményes élet.
A tudományok, köztük a szociológia, a pszichológia, a biológia is foglalkozik e két életünket kitöltő időtöltéssel. Létezik egy fogalom, a munka magánélet egyensúlya. Azt hinné az ember, hogy az életünk pontosan és jól beosztható. Ahogy a népszerű dal is egyértelműen kimondja: Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.
 
Vegyük sorra ezeket. A munka a dolgozó számára egy olyan folyamat, melynek során ön- és családja szükségleteinek kielégítésére halmoz fel univerzális jószágot; pénzt. A munkáltató szemszögéből ez az a folyamat, amikor az alkalmazott termelést végez. Azonban már itt megfigyelhető, hogy a nyolc óra gyakran nem elegendő. A túlóra, a magasabb óraszám vállalása már önmagában hordoz veszélyeket. Egy napi 12 órát dolgozó mérnök esetében pihenésre és magánéletre hat-hat óra marad. Legyünk azonban realisták, a test rekreációs folyamatokra köztük az izomzat, ízületek ellazítására nyolc óra alvás és aktív, ébren töltött „semmittevés” elengedhetetlen. A magánéletre máris csak négy óra marad. Ezt az időt osztani be a családra, és önmagunkra, az otthoni és szociális tevékenységekre nem épp egyszerű és hiánytalan feladat.
Vegyünk egy egyszerű példát. Egy barátom informatikus mérnökként végzett és szerencsésnek kell neveznie magát, mert szakmájában tudott elhelyezkedni. Fél évvel a diplomaosztó után találkoztunk és elképedve láttam, hogy milyen hatást váltott ki belőle a munka. Lefogyott, arca sápadt és még mosolyogva is fáradt lett. Kiderült, hogy a munka a teljes napját leköti. Reggel hétkor kelés, útközben reggeli, aztán nyolckor kezdés. Dél körül egy egyórás ebédszünet, persze szigorúan olyan időben, amikor senki olyan nem megy ki, akivel akárcsak beszélgetni tudna, aztán vissza a munkához. Szereti a munkáját, ezt előre bocsátom, de talán már ezt a szeretetet is bedarálta stresszes légkör (egy program írásánál kevés idegőrlőbb dolog van). Amikor végzett az ebéddel, visszatér a kényelmetlen irodába (nevezzük inkább cellának, még ablaka sincs és három másik műszak felszerelései is itt vannak). Este kilenckor (mert ugye az ebédszünet nem számít munkaidőnek), ha szerencséje van és minden lehetséges hibát elhárított, hazatér. Vacsorára sem ereje, sem kedve nincs. Este zuhany és éjfél előtt nem sokkal elalszik. És ez megy hétfőtől péntekig. Szombaton leutazik a családjához, majd másnap vissza és az egész kezdődik elölről. Most harmincnégy éves és ebben az állapotában esélye sincs szociális tevékenységekre, nemhogy családot alapítani. Nem kérdeztem meg, hogy miért nem hagyja ott a munkát? Adott az ok, kicsiny hazánkban az alkalmazott munkája a legértéktelenebb minden produktum közül. És erről nem egyedül a munkaadó tehet. Az alkalmazottak után fizetendő járulékok szintje aránytalanul magas.
 
Ehhez társul a „három L” modellje, a „Life Long Learning” is, ami az utóbbi években különös hangsúlyt kap. Ez egy olyan plusz terhet ró az emberre – ismerve a hazai oktatási módszerek sajátosan bizarr voltát –, ami mellett már nem csak a magánélet tartalma rongálódik. Ez a két jelenség ugyanis egymással összeegyeztethetetlen.
Nézzük a pihenés szakaszát egy napnak. A középkortól máig ismert kínzási módszer az alvásmegvonás. És ha azt vesszük, hogy az egyetemisták túlnyomó százaléka fásultságra, kialvatlanságra, kimerültségre panaszkodik, ez a jelenség máig fennáll (nincsenek illúzióim, hogy mind munkával, vagy épp tanulással töltené ezt az időt, de ez most kontextusát tekintve nem is prioritást élvező körülmény). A kialvatlansággal a motivációs csatorna is gyengül, a már pamflet-be illő követelmények társaságában megöl minden jó érzést az emberben, míg a szakmához kötődő tárgyak elsajátítása is ellehetetlenül. A szervezet egy ponton, a kudarcok, a stressz és a szüntelen kimerültség hatására immunitását elveszti, fellépnek emésztési és idegi problémák, gyomorfekély alakulhat ki. És az a szerencsétlen, aki elvergődik súlyos százezer forintok árán a diplomáig, emberi roncsként jön ki az iskolából, s ha talál munkát, fizetését a gyógyítására költheti, már ha a munkája ezt megengedi. Ugyanez áll a munkára is.
 
A fenti körülmények ismeretében nézzük meg, mi maradt a magánélet erősen csonkolt terében. Abban a pár órában, amit az ember nem munkával és öntudatlan állapotban tölt el, felméri lehetőségeit. Egy négyórás magánéleti szakaszban, milyen minőségi lehetőségek állnak rendelkezésünkre? A kikerülhetetlen folyamatok evés-ivás testi örömök, már ha van kivel (biológiai szükségletek), tiszteletlenül egy órára redukálom ez a tevékenységet. A fennmaradó három óra mire elég? Ki lehet-e mozdulni? Hacsaknem a helyi becsületsüllyesztő a cél, aligha. Olvasni, vagy megnézni egy filmet? Az olvasás önmagában is energiát követel, a filmről ne ejtsünk szót. Beszélgetni? Ugyebár ehhez – hacsaknem az ember szeret önmagával monodrámákat lejátszani (őszintén kétlem), kell egy lakótárs. Ám azt feltételezni, hogy három óra beszélgetés nem meríti ki az ingerszegény élet kitárgyalását (amire legjobb esetben is tíz perc bőven elég), naivitásra utal. Az egyetlen esély a monotóniából való kitörésre a számítógép, az internet színes villódzó világa. Legyünk realisták, nem mindenki olyan elmebeteg, hogy a munkából hazatérve a Word-öt kapcsolja be, amikor választhat izgalmasabb tevékenységet, amiben történetesen sikert és – bár csak virtuálisan – elismerést érhet el.
E ponton álljunk meg. Az Maslow piramis szinte túlbonyolítva taglalja az emberi lét szükségleteit. Mégis el kell ismernem, hogy az önmegvalósítás a létezésünk csúcsa. Azonban a fentiek tükrében konzekvens a köztes rétegek kiesése, alulról felfelé:
Biztonságérzet – Biztos állás tudata, lakás.
Valahova tartozás, a szeretet – Lássuk be, a család, amibe születünk, legjobb esetben is csak egy ideig kísér el minket és nullás szociális kapcsolati felület mellett a társkeresés Lottó ötös esélyeivel bír.
Megbecsülés – kövezzenek meg, de iskoláimban és munkáim során egyetlen ember volt aki valóban megbecsült.
Az önmegvalósítás azonban ezek hosszú távú elmaradása esetén sem maradhat el. Ennek három formáját tudom elképzelni. Az első a vállalkozás indítása, amiben legalább a saját ütem és igények szerint tevékenykedhet az egyén. Itthon meggazdagodásról nem beszélhetek. A második az elhatalmasodó szenvedélybetegségek (alkohol, drog, virtuális lét). A harmadik ennél sokkal súlyosabb jelenség, amikor a fulladozó egyén erkölcsi protokollja felmondja a szolgálatot. Kitörni vágyva durvább esetben ámokfutásba kezd, enyhébb esetben előbb illegális tevékenységet folytat majd siker esetén szociopata módon egyre kevésbé riad vissza bűncselekményektől.
 
Mint látható, megoldásokkal nem szolgálhatok, illetve ami nyilvánvaló a befolyásoló körülmények megváltoztatása elkerülhetetlen. Hogy nincs rá keret, nem játszik, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy népességünk fogyatkozásával kell versenyt futni. Alapvető normaváltásra van szükség. El kell érni, hogy az emberek értéket és ne kiadást képviseljenek a gazdaság számára. Továbbá az érettségi értékét újra kell gondolni annak érdekében, hogy az érettségizett ember ne hitelekből, hanem munkájából finanszírozhassa tanulmányait.
Ezek a lépések – ha már most nincs késő – elkerülhetetlenek a túlélés érdekében. Nem mondhatom, hogy könnyű lesz. Kitartást és reményt kívánok mindazoknak, akikre ez a feladat vár. Őszintén bánom, hogy egy érettségivel a zsebemben csak ennyit tudtam tenni.

 


Szerző:
Gawain312
Gawain312
Budapest
Férfi
1985
Követem
A wild guess
A történetmondás jövője
Öt hangon - Pentatonix
Francia csavar - Az elismert Alföldi
Akikről nem beszélünk
Árulkodó kereső
The Piano Guys - A világ 7 csodája
Nyelv és diploma
Ponci a hős
Bábel-effektus
A gyilkosság illúziója - könyvajánló
Ayreon – The Human Equation
Villámcsapás – filmajánló
Hawking – Zseni a vásznon
Különleges alkalom
Neverwinter Online
Egyenjogúság? Kérdés?
A jó kalmár a világ jótevője - Kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Múzeumban
Idegenek a városban
Nyugtalanító kétség
A divat új Püthiája?
The Piano Guys
Hiányos adatok
A nézettségi hadjárat áldozatai
A munka hálója
Crescendo
Hogyan lettem hiánycikk?
Parti Nagy Lajos – Fülkefor és vidéke - Belvárosi Színház
Logikai bukfenc
Tanulás és öröm
A végéről kezdve – Bródy János – Az Illés szekerén
Ámítástechnika mesterfokon
A diákokat lelövik, ugye?
Célok és módszerek – Soron kívül
Célok és módszerek – Második rész
Tabuk nélkül
Collateral – A halál záloga
Duncan Shelley – Az igazság napja
Órák - filmajánló
Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez
Gondolatok az Útravalóhoz Müller Péter „Az élet művészete” című előadása alapján
Bohumil Vurm: Európa titkos története
Démoszthenész másképpen - A király beszéde
Müller Péter: Útravaló - Könyvajánló
Munka és magánélet
A legdrágább kincs
A nevem Khan - Film ajánló
Churchill nyomában - könyvajánló

« Előző cikk
Következő cikk »
Glenn Doman- Janet Doman: Hogyan sokszorozzuk meg gyermekünk intelligenciáját?Glenn Doman- Janet Doman: Hogyan sokszorozzuk meg
Írni, olvasni, számolni tudó, több nyelven beszélő kisbabák? Ez nem egy mai siker sci-fi mozifilm történetének elemei, hanem ...
Deákné B. Katalin: Mire nevelitek a gyerekeiteket? - KönyvajánlóDeákné B. Katalin: Mire nevelitek a gyerekeiteket?
Amikor egy párnak megszületik a gyermeke, abban a pillanatban szülővé lesz. De hogyan válhatunk szülővé? Ebben próbál meg ...

Legnépszerűbb cikkek »
Kis írógép történelemKis írógép történelem
Manapság a számítógép szinte teljesen kiszorította, de a mai napig vannak hívei és főleg gyűjtői. Az írógép sok változáson ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: