Film

Nyárutó - Egy utolsó nagy szerelem

2014. 02. 15. • Szerző: AnnaM
Nyárutó - Egy utolsó nagy szerelem

Nincs forróbb egy nyári kalandnál, kiváltképp, ha az ember lánya nagyon messze áll a kalandozásoktól. Adele (Kate Winslet) a férje távozása, és a tragikus múlt után képtelen igazi kapcsolatot teremteni a külvilággal, saját házának, és szívfájdalmának foglya. Történetüket a fia, Henry (Gattlin Griffith) beszéli el, a saját, gyermeki szemszögéből, mégis egy felnőtt érettségével.

1989 nyarának utolsó hétvégéjén, egy különös, menekülő idegen, Frank (Josh Brolin) "rondít bele" kényszeredett, megszokott életükbe, hogy egy kis fényt, és életet hozzon a házba, s egyszersmind családdá kovácsolja azt, ami csonka. Egy szökött rabot azonban nehezebb egy ilyen unalmas kisvárosban elbújtatni, mint hinnék, ahol bármikor beugorhat a szomszéd egy vödör gyümölccsel, és ahol az ember meg sem borotválkozhat a kisbolt eladójának tudta, és engedélye nélkül.
Adele szerelemre, szenvedélyre, emberi közelségre éhezik, amire Frank ugyanannyira vágyik, és képes megadni a nőnek. Adele bizalmatlansága, és távolságtartása lassanként enyhülni kezd, majd teljesen megszűnik, és újra nyitottá válik a szerelemre, miközben Henry is megéli milyen egy apával élni. Fokozatosan egy saját külön világot teremtenek maguknak, amibe azonban minduntalan befurakszik a külvilág. Az elképzelt nem valósulhat meg, az idilli élet képe csupán vágyálom marad.
 
Rendkívül csendes, nyugodt, de semmiképp sem unalmas filmet készített Jason Reitmann, Joyce Maynard regényéből. A zene, és a képek hullámain apránként úszunk egyre mélyebbre a filmben. Egy ponton túl fel sem tűnik, hogy a feszült zene nyugodttá válik, átsiklunk egy másik érzelmi szintre, ahogy a két idegen egyre jobban egymásra hangolódik, és a múlt egyre inkább megnyílik előttünk. A bevillanó képekből kirakós módjára áll össze Adele és Frank múltja, mindig megfelelő mennyiségű információt csepegtetve a nézőnek, míg az végül birtokába kerül a kellő tudásnak. Végig Henry szemszögéből figyelve az eseményeket, kissé leskelődve, kíváncsian, bizonytalanul követjük a kapcsolat fejlődését. Fontos figyelmet kapnak az apró mozdulatok, a pillanatnyi érzések, melyeket gyakran közelképben mutatnak meg nekünk.
Nagy kérdés, hogy egy bűn miképp határozza meg a férfit, mint embert, s mennyi emberséget, emberiességet feltételezünk az "ártatlanoktól". Vajon felmenti-e a gyilkost, ha megment egy egyedülálló nőt a magánytól és szomorúságtól, ha megmutatja neki, milyen is a valódi szerelem? Lehetséges, hogy érdemes volna különféle mércékkel mérni a különféle bűnöket, és bűnbocsánatot gyakorolni az arra méltóknak.


Szerző:
AnnaM
Budapest

1986
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Képregény és rajzfilmvilág II.Képregény és rajzfilmvilág II.
Hogy a mitológiai szereplők és a szuperhősök között erős hasonlóság mutatkozik, nem szükséges részletesen kifejteni, szinte ...
Derekasság a filmiparbanDerekasság a filmiparban
A film sajátos történetét tekintve tisztán szórakoztatóipari termék, még annak ellenére is, ha a legfiatalabb művészeti ...

Legnépszerűbb cikkek »
Vámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelezőVámpíros film – Alkonyat fanoknak kötelező
Mi is lehetne hálásabb feladat annál, mint amikor egy kasszasiker filmből paródiát készíthet valaki. Az Alkonyat filmek ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: