Technika/Életmód

Tanulás és öröm

2013. 02. 22. • Szerző: Gawain312
Tanulás és öröm

A cím némileg magyarázatra szorul. Nemrégiben egy petícióban olvastam a kettő azonosítását a következő formában: „ahol a tanulás öröm”. Ez a tétel általánosan elfogadott az oktatásügyben. A körülmények azonban mégis mást mutatnak. Ennek a rejtélynek eredtem nyomába, felelevenítve régebbi, megszakított tanulmányaim emlékeit.

 

A tanulás fogalma axiómának nevezhető, mégis meghatározható. Per definitionem: az a folyamat, melynek során új ismereteket sajátítunk el, szerzünk gyakorlatot az ismeret tevékenységében. A siker kulcsaként nevezem meg, hogy modellemben helyére tudjam illeszteni.
Elmondhatjuk, hogy minden tevékenységünk ennek a folyamatnak, különböző szakaszában lévő része. S bár tudom, ezzel az oktatásügy és sok tanár haragját – talán megokoltan – kiváltom, mégis úgy hiszem, hogy a legnagyobb kárt erre épp a külső beavatkozás teszi. Állításomat arra a nem elhanyagolható körülményre építem, mely szerint az oktatás fogalma ma Magyarországon sajátosan bizarr elvek szerint működik. Az oktatás pénzügyéről nincs mit mondanom. Res ipsa loquitur tabula in naufragio.[1] Arról azonban annál inkább beszélnék, ami a tanári kar megválogatását és a közel húsz év alatt meg- és kiismert munkamoráljukat illeti.
Ami iskoláim kezdetén jó irányba látszott elváltozni, noha e változás elején járt az oktatás, s így is inkább gátakba ütközött, mintsem megoldásai gyarapodtak volna, de legalább elmondhattam, hogy e törekvés tanúja lehettem, mára újra mélypontját éli. Az a fullánkos megjegyzés azóta sem tudta élét veszteni, miszerint „aki nem tudja, tanítja”. Mindezt az oktatásban bevett – ám természetéből adódóan a kilógó lóláb jelzőjével megáldott - módszer végletekig szigorított elvárásokkal leplezi. Teszi mindezt meglátásom szerint tiszteletlenül azokkal szemben, akikre ez a világ vár. A tévesen értelmezett felelősség olcsó illúzió csupán, mely a kényelem trónusára borul.
S közben az általuk is nagyra tartott elmék, mint Pütagorasz, Arisztotelész, Platón, etc. eszméit, vívmányait veszik semmibe, gyalázzák porig.
 
Az újabban divatossá vált modell a Maslow-féle piramis sajátossága kiváló táptalajt nyújt e kudarc szemléltetésére. Abraham Maslow modelljét bár nagyra tartom (ideális körülmények közt), egyúttal sajnos kénytelen vagyok megcáfolni helyességét a következő mintában. (lsd. a főképen)
 
Mint látható az első fok a fiziológiai szükségletekre mutat, mint alvás, táplálkozás és az emberi jogok értelmében megvonhatatlan szükségletek kapnak itt helyet. A második lépcső a biztonságé. A test biztonsága, a családé, az egészségé még megoldható. azonban az alkalmazás, a foglalkoztatás, már mind külső körülmény kérdése. Feltételezné az ember, hogy egy gazdaságilag instabil rendszerű ország polgárai életben maradásának feltételeit különös prioritásba helyezi, annak reményében, hogy együttműködve, munka és ezért cserébe fizetségül kapott javakkal rendezheti belső válságát. A valóság ezzel szemben az, hogy a munka helyett újabb és újabb időhúzó, ami ennél is rosszabb a szűk forrást elvonó folyamatok, mint képzés és átképzés telepedtek a munka helyébe. Ahol a megélhetés ennyire instabil, ez a felállás máris szelektál. A kevés, akinek korábban végzettséghez jutni volt szerencséje – mert a dolog randomitása tagadhatatlan annak tekintetében, hogy a végzettek képességei nem szavatolják szakmai alkalmasságukat – mindent elkövet, hogy a többség alul maradjon.
E ponton újra idézem az Amistad című film kapcsolódó sorait.
„Sosem volt civilizált társadalom, melynek egyik rétege ne a másik munkájából gyarapodott volna.” Homo homini lupus est.[2] Mára sajnos a fentiek tükrében elhiszem, hogy így van. Elhiszem, de ez messze nem jelenti azt, hogy el is fogadom. Ha boldogulásom ára ennek a dogmának megdöntése – mert éppenséggel ez az –, úgy céljaim közé emelem lerombolását.
Térjünk vissza most a piramishoz, a második lépcső bukása – bár tudom, ez sokak szemében vitatott –, máris megdönti a modell helytállóságát. A harmadik lépcső a szociális kapcsolatok tétele, melynek bukása az egyel lejjebb lévő lépcső ismeretében kivitelezhetetlen. A család fenntartása jövedelmet feltételez, ez alkalmazás hiányában kivitelezhetetlen. És még csak elemi logikai terhelésnél tartunk.
Esteem, vagyis megbecsülés, elismerés, tisztelet. Ezt a lépcsőt el is felejthetjük magyar viszonylatban. A tisztelet, az elismerés társult a viszonosság élményével, de ez nem jelent egyet a kölcsönösség fogalmával. Ebben a szellemben továbblépek, kifejezve megvetésemet az nevelési honos normái felé.
És végre eljutottunk a csúcsra, önmegvalósítás. Szerzett képességeink valamint külső és belső körülményeink szolgáltatta lehetőségeink birtokában kialakíthatjuk személyiségünkhöz igazodó életünket. Fontos megjegyezni, hogy a csúcs semmilyen körülmények ellenére sem eshet ki. Személyiségünk, légyen az öröklött vonások kombinációja, vagy önállóan felépített dolog, nem kerülhet ki központi helyéről. Ám megfigyelhető a torzulása, egy-egy lépcsőfok kiesésével. Források, úgy mint jövedelem hiánya esetén ez az utolsó lépcső fókuszt veszíthet. Ennek eredménye lehet többek közt az alkoholizmus, drogfüggőség, durvább esetben erkölcsi szubrutin inaktivitása, bűncselekmények elkövetése, ámokfutás stb.
Így megállapítható, hogy a Maslow-piramis akkor és csak abban a két esetben alkalmazható, ha a külső körülmények garantáltak (ilyen a valóságban nincs), vagy amennyiben az egyén képes azt felépíteni gátló tényezők mellett is.
A probléma egyszerű, a körülmények határozzák meg a modell használhatóságát. Ezt kiküszöbölendő kerestem új szerkezeti struktúrát, amely kiküszöböli a fenti piramis gyengeségeit és minden körülmények ellenére is használható, célravezetően. Ehhez azonban az kellett, hogy a külső tényezők fennhatóságát teljes körűen függetleníteni tudjam az egyén szempontjából. E lépés azért nélkülözhetetlen, mert az egyén szempontjából a lehetőségek száma nem függhet a környezettől. Evolúciónk során bizonyítottuk, hogy lehetőségek megteremtésére vagyunk képesek. Ennek torzszülött eredménye többek közt a már Magyarországon feltétlenül uralkodó körülmény, hogy a munka nem okoz nyereséget. Ergo már nem segítségről beszélünk, hanem lebontandó gátról. Ugyanakkor pontosan azért, hogy az egyéniség ne sérülhessen ezt a tételt is ki kellett emelni a modellből. A maradék áll rendelkezésünkre.


 

 

Egy körkörös folyamatábrát kaptam eredményül, aminek lényege a fenntarthatóság lett. Ihlető például az unokahúgom rajztudását vizsgáltam. Az első rajz, amit tőle kaptam ajándékul még csupán utalás szinten engedte felismerni az általa ábrázolni kívánt nyulat. Azóta is a tárcámban őrzöm és időről időre megnézzük. A siker, hogy meg tudta alkotni ezt a rajzot, azt eredményezte, hogy elismeréssel lehet önmaga munkája iránt. Ez pedig, mint minden, ami örömet okoz, újabb siker felé indítja az egyént. Az az elismerés, hogy én ezt a képet a tárcámban őrzöm, annak tekintetében tök mellékes, hogy a kislány egyre jobb egyre kifejezőbb és egyre pontosabban ábrázolt nyulakat rajzol. Ezt a motorikus ciklikus ritmust akarja a fent említett torzszülött befolyásolni, sikertelensége esetén megakasztani. Erre megvan az a módja, hogy megvonja a munkáért járó fizetséget, márpedig e modell tükrében ez már kimeríti a lopás, de legalábbis a károkozás fogalmát.
A hasznosság, amire a gazdaságtan minduntalan perverz kéjjel mutat rá, pusztán csak arra szolgál, hogy lehetőség szerint ingyen jusson nagy értékű termékekhez. Sajnos ezen sincs mit tagadni, amennyiben nem így volna, az oktatás rendszeres jövedelmet jelentene a benne résztvevők számára, annak ellenében, hogy kudarcok állandó színhelye lett.
Élesen támadom azt a keleti bölcsességet, hogy a kudarcainkból tanulunk. A kudarcainkból legfeljebb azt tanulhatjuk meg, hogy nem járható út, ahol elakadunk, és innen csak egy lépés a törvénytelen út. Itt szeretném megemlíteni Szabó Bálint tanár úr nevét, aki épp e bölcsességet cáfolta azzal, hogy engem, egy a matematika területén kudarcoktól gyötört és reményét vesztett embert, azzal segített meg, hogy olyan feladatok elé állított, melyek megoldására képes voltam. Így tanított meg felismerni képességeimet és segített hozzá a legnehezebb feladatok megoldásához, majd pedig kitűnő érettségi eredményhez. Az ő speciális oktatási képessége arra irányult, hogy örömöm fokozza sikerem esetén. Magyarán segítette beavatkozásával a gépezetet. Ez pedig ritka, és szinte teljesen elszigetelt esete az oktatásnak.
Természetesen tudom, hogy túl kevés a tanár ilyen szintű oktatásra, ám pontosan erre célzok, amikor kijelentem, hogy ebben rejlik minden elképzelhető oktatás kudarca.
Ettől csak részben eltekintve kijelenthetjük, hogy a tanulás lehet öröm. Hogy nem az, hogy sokak életét a tanulásukat befolyásoló külső tényező által inkább megnyomorított teher, itt van a probléma, amit csak az oktatás radikális újragondolásával lehet elérni. Itt szeretném megjegyezni, hogy nem úgy, ahogy egyes gyerekgyűlölő lények az elmúlt évtizedekben próbálták.

 

 
Felhasznált irodalom:
Friedrich W. Kron – Pedagógia
Cambridge Enciklopédia
Az ábra a http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis oldalról származik

 


[1] A tények magukért beszélnek a süllyedő hajó fedélzetén.
[2] Ember emberének farkasa

 

 


Szerző:
Gawain312
Gawain312
Budapest
Férfi
1985
Követem
A wild guess
A történetmondás jövője
Öt hangon - Pentatonix
Francia csavar - Az elismert Alföldi
Akikről nem beszélünk
Árulkodó kereső
The Piano Guys - A világ 7 csodája
Nyelv és diploma
Ponci a hős
Bábel-effektus
A gyilkosság illúziója - könyvajánló
Ayreon – The Human Equation
Villámcsapás – filmajánló
Hawking – Zseni a vásznon
Különleges alkalom
Neverwinter Online
Egyenjogúság? Kérdés?
A jó kalmár a világ jótevője - Kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Múzeumban
Idegenek a városban
Nyugtalanító kétség
A divat új Püthiája?
The Piano Guys
Hiányos adatok
A nézettségi hadjárat áldozatai
A munka hálója
Crescendo
Hogyan lettem hiánycikk?
Parti Nagy Lajos – Fülkefor és vidéke - Belvárosi Színház
Logikai bukfenc
Tanulás és öröm
A végéről kezdve – Bródy János – Az Illés szekerén
Ámítástechnika mesterfokon
A diákokat lelövik, ugye?
Célok és módszerek – Soron kívül
Célok és módszerek – Második rész
Tabuk nélkül
Collateral – A halál záloga
Duncan Shelley – Az igazság napja
Órák - filmajánló
Célok és módszerek - Gondolatok a diákok tüntetéséhez
Gondolatok az Útravalóhoz Müller Péter „Az élet művészete” című előadása alapján
Bohumil Vurm: Európa titkos története
Démoszthenész másképpen - A király beszéde
Müller Péter: Útravaló - Könyvajánló
Munka és magánélet
A legdrágább kincs
A nevem Khan - Film ajánló
Churchill nyomában - könyvajánló

« Előző cikk
Következő cikk »
Nem csak a saját, de családtagjaink egészségéért is felelősek vagyunkNem csak a saját, de családtagjaink egészségéért is
Úton-útfélen hallhatjuk, hogy a magyar nemzet átlagos egészségi állapota jóval rosszabb, mint a fejlett északi- vagy nyugat-európai ...
Február: First minute, last minuteFebruár: First minute, last minute
Ha februárban már nagyon unjuk a magyar időjárást, akkor kedélyállapotunk javítása céljából elkezdhetjük böngészni a gyönyörű, ...

Legnépszerűbb cikkek »
Kis írógép történelemKis írógép történelem
Manapság a számítógép szinte teljesen kiszorította, de a mai napig vannak hívei és főleg gyűjtői. Az írógép sok változáson ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: