Komment

Terror az iskolában

2012. 07. 27. • Szerző: Ani8825
Terror az iskolában

A tinédzserkornak megvannak a maga gondjai-bajai, amelyeken túl kell esniük a fiataloknak ahhoz, hogy felnőtté váljanak. A pattanás, és az első szerelem utáni csalódás azonban piskóta az iskolai bántalmazáshoz képest.

 

Amint a nevében is benne van, az iskolai bántalmazás általában az oktatási intézményben történik. A bántás lehet fizikai eredetű, amikor rúgnak, lökdösnek, megütnek valakit. Valamint lelki terror, amely annyit tesz, hogy bántó kifejezésekkel illetik a molesztált egyént. Az elkövetők, mert rendszerint többen vannak, a suli úgynevezett „menői”, akik magasabb rendűnek érzik magukat a többi diáknál, mert gazdagabbak, jobban néznek ki, és népszerűbbek. Az áldozat pedig vagy egy új osztálytárs, esetleg egy már meglévő, vagy egyszerűen csak egy olyan valaki, akit kiválasztanak. Ilyen fajta kiválasztottságra azt hiszem, senki nem vágyik. Nekem volt részem benne, és higgyétek el nem kellemes. Alig vártam az általános iskola végét, mert abban az időszakban történt a molesztálás…
Világ életemben csendes, visszahúzódó típus voltam. Persze én is részt vettem versenyeken, szerettem szerepelni, de a barátkozás soha nem ment könnyen. Olyan osztályba jártam, ahol a legtöbb gyerek gazdag szülőkkel büszkélkedhetett. Egyértelműen azért néztek le, mert én nem úsztam a pénzben. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy duci és szemüveges voltam. Sokáig igyekeztem beállni az osztálytársaim közé, és beszélgetni velük, de a legtöbb esetben a kör bezárult előttem. Amikor pedig mégis sikerült hozzájuk szólnom, gyakran meg sem hallották, amit mondtam. Vagy inkább nem akarták meghallani.
Szóval, amint mondtam lenéztek. Emellett pedig idővel ki is közösítettek. Azonban nem ezekkel a megnyilvánulásokkal bántottak meg a legjobban. Hanem a szavaikkal. Csúfoltak, és megjegyzéseket tettek rám. Hogy miért? Mert más voltam, mint ők. A szavaik milliónyi apró tőrként hasítottak a szívembe, és a lelkembe. És ez nem írói túlzás.
Úgy gondolom, hogy aki nem volt még áldozata lelki terrornak, az, ha nincs egy kis empátiás képessége, még elképzelni sem tudja, hogy mennyivel rosszabb a fizikai bántalmazásnál. Hogy egy hasonlattal éljek, a lelki terror olyan érzés, mintha az embernek megerőszakolnák a lelkét.
Nos, ebből a lelki bántalmazásból kijutott nekem bőven. A legrosszabb az egészben a naivságom volt. Könnyen be tudtak etetni bármivel, és hittem is nekik nem is egyszer. Amikor pedig kellemetlen helyzetbe hoztam magam, a naivságom okán, jóízűen nevettek rajtam. Az átverésen túl gyakran ki is használtak. Ilyenkor „Tudsz adni egy rajzlapot? Vagy Hazakísérsz?”. A jó, és nagy szívem mindig segített nekik. A történet vége az lett, hogy mire végzős lettem, egyetlen barátnőm maradt. És, a búcsúversünkbe úgy írtak bele, hogy „A tanárok kedvence.”
 
a kép illusztráció
 
Talán nem is véletlen, hogy az általános iskolából szinte csak a rosszra emlékszem, hiszen más se történt velem. Ennél a pontnál felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy miért nem védtem meg magam. A válasz, mert akármilyen nagydarab is voltam, mégis csak úgy körülbelül húszan voltak ellenem. Tisztelet a kivételnek, mert azért akadt olyan, aki jól bánt velem. Ha pedig az osztályfőnökünkhöz fordultam volna segítségért - aki sajnos a kedvenceként tartott számon- az csak olaj lett volna a tűzre. Akkor végül is mit tettem? Két dolgot. Beletörődtem a sorsomba, és alig vártam a ballagás napját.
Vannak olyan diákok, akik velem ellentétben az öngyilkosságban látták a probléma megoldását. Kiemelkedik közülük Phoebe Prince története. A tizenöt éves lány 2009-ben költözött családjával Írországból, az Egyesült Államokba. Minden új volt számára. Az amerikai álom talán még valóra is válhatott volna, ha nem változik át rémálommá.
A lány már a kezdetektől fogva nem tetszett az osztály menő csajainak, Ashleynek és Keylának. Legfőképpen pedig az, hogy a fiúknak is szimpatikusabb volt az új lány, mint ők. Nem kisebb ember kezdett el flörtölni Phoebevel, mint egy menő focista, aki mellesleg Keyla pasija volt. A két lány ekkor sokallt be, és megkezdték Phoebe lejáratását. Az alázás hónapokon keresztül tartott, és mivel a lányok a suli szócsövei voltak, sok ember melléjük állt, és segítette őket. Bátorság hiányában senki nem szállt szembe a menő csajokkal. Az új lányt eleinte csak a szavaikkal bántották, később a leghíresebb közösségi oldalon zaklatták, de előfordult, hogy fizikailag is bántalmazták. Sőt, állítólag két fiú meg is erőszakolta. Phoebe 2010. január 24-én éppen hazafelé sétált az iskolából, amikor kocsiból üdítős dobozokkal dobálták meg. Ekkor a lány meghozta élete utolsó döntését: ELÉG VOLT! Otthon a fürdőszobában, felakasztotta magát. Holttestére tizenkét éves kishúga talált rá.  A Phoebe- t bántalmazó tiniket, -akik szám szerint kilencen voltak- a rendőrség letartóztatta. Közülük hatan betöltötték a tizenhatot, ezért felelősségre vonhatták őket a tettükért. Annyit mondtak: „Nem tudtuk, hogy ez lesz belőle.” 2011-ben Phoebe két fő zaklatóját próbaidőre ítélték. David Sullivan kerületi ügyész szerint Phoebe esetének volt egy pozitív üzenete: az ügy ráirányította a nemzetközi figyelmet az iskolai diákterror jelenségére és lehetséges tragikus következményeire. Ehhez annyit fűznék hozzá, - személyes véleményként- hogy mindig meg kell halnia valakinek, ahhoz, hogy foglalkozzanak egy súlyos problémával.
Ha már a gondnál tartunk, nézzük, mit tehetsz, akkor, ha bántalmaznak:
Érdemes megkérdezned egy tanárt, hogy az iskolában folyik-e mozgalom a bántalmazás ellen.
Az sem árt, ha leírod a naplódba a téged ért sérelmeket, és azt is ki zaklatott.
Beszélj egy felnőttel arról, hogy mi történik veled.
Őrizd meg a nyomokat, akár egy durva üzenet, akár egy eltépett füzet az. A későbbiekben még jól jöhet.
Semmiképpen ne válaszolj a sértő üzenetekre, e-mailekre!
Iratkozz be önvédelmi tanfolyamra!
Ha türelmed végét járod, s készen állsz, hivatalosan add az iskola tudomására a történteket.
Egyedül ne vedd fel a harcot bántalmazóiddal szemben. Ez csak további molesztálást, esetleg testi sértést eredményezhet.
Te magad soha ne bánts másokat. Sok sértett fiatal maga is molesztálni próbál másokat, hogy feszültségét levezesse. Ez csak további értelmetlen sértéseket, sérelmeket szülne.
Nos, ahogyan az imént olvasottakból kiderült, ahogyan én viselkedtem, a beletörődés, a néma szenvedés, és a zaklatás szó nélküli tűrése, nem megoldás. Úgy gondolom érdemes megfogadni a felsorolt tanácsokat.
Suli terror. Ha áldozat vagy vedd fel a harcot ellene, ha zaklató vagy szégyelld magad, és állj le, mielőtt tetteidnek beláthatatlan következményei lesznek. De, ami a legfontosabb, ne bánts valakit, mert más, mint te. Hiszen mi emberek, éppen a különbözőségünk miatt vagyunk egyediek és utánozhatatlanok.
 
Forrás:
 

 


Szerző:
Ani8825
Ani8825
Paks

1988
Követem
Szerelem: mennyi öröm és mennyi kín... Duncan Shelley, Kate Brooks: Amer első halála - Könyvajánló
Duncan Shelley: Amer tánca - Könyvajánló
Duncan Shelley: Amer hite - Könyvajánló
A Fényemberek visszatértek
Tinédzser szörnyeteg
Terror az iskolában
Másság
Jön a Gyémántfiú 2. !
Forma 1 - Monacói Nagydíj A biztonsági verseny
Formula 1 Spanyol Nagydíj : Az első venezuelai győztes
Formula 1 - Bahreini Nagydíj Vettel visszatért az élre, bravúrosan vezettek a Lotusok
Formula 1 - Kínai Nagydíj Nico Rosberg elsöprő rajt-cél győzelmet aratott
Interjú a vámpírral (Film kritika)
Darwin-díj: A különösen ügyetlen halál tudománya
Formula 1 - Az Ausztrál Nagydíj egy rajongó szemével
Burokban élünk?
A nevetés
2012 - Apokalipszis; Pusztulás vagy teljes átalakulás?

« Előző cikk
Következő cikk »
Forever alone...Forever alone
Manapság az internet és a számítógép korszakában az emberek egyre több időt töltenek otthon a négy fal között. Ezzel párhuzamosan ...
Mosolykát államfőnek!Mosolykát államfőnek!
Kerekesszékes pozitív hullám...nem is! Cúnami! ...

Legnépszerűbb cikkek »
Panaszlevél a hotelnekPanaszlevél a hotelnek
Köszönöm, hogy ellátogathattam Hotelükbe! Élményekkel teli éjszakámért cserébe fogadják szeretettel építő kritikámat: ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: