A tárlat fő célja, hogy képet kapjunk Tóth Sándor egész életművéből. A ritkán látható, és fő művei is jelen tárlat szerves részét képezik. A kiállítótérben, az üvegvitrinek alatt láthatóak a művész marionett, bohókás, kissé vicces bábjai is, amelyek összefüggésben állnak modern akvarell, és az olaj technikájával megfestett festményeivel is, mivel azonos forrásból, és élményből táplálkoztak. A bábkarakterek előkészítéséhez az utcai élmények inspirációja adta az ötletet A. Tóth – akár Párizsban, akár Pápán járt – gyors vázlatokat készített ezekhez. Végső soron azonban rajzain, akvarelljein át jutott el a nagyméretű festményekig.

 

A kiállító térben, mely szinte csak egy nagy egységre tagolódik a falakra felakasztva, függnek Tóth Sándor azon akvarell és olajfestményei, melyek korai az 1936-ban megrendezésre kerülő pápai gyűjteményes tárlatán voltak láthatóak, például Stonemason (1936) című alkotása. Azonban nem csak ezen a nagyméretű művek kaptak itt helyet, hanem ritkán látható kisméretű portrérajz ciklusok is, mint ahogy a vitrinek alatt lapulnak, humoros képgrafikái, könyvillusztráció is.  A pápai rajztanári munkája során elkészített művek ismert költőket, művészeket ábrázolnak szarkasztikus, és egy kissé gúnyoros előadásmódban.

 

A tárlat hátsó részben további olajfestményekre bukkanhatunk, mint például Labdarúgó című művére (1931), mely kockaszerű testével humoros, kissé gúnyoros hatást vált ki a szemlélőből. De nem csak kockaszerű alakokat, hanem tájképeit is itt tekinthetjük meg, úgyis, mint a Veszprémi utca (1961) című művét, mely leginkább egyszerűségével, hétköznapiságával fogott meg.

 

Összességében nyugodt szívvel ajánlanám mindazoknak a kiállítás megtekintését, akik humorban gazdag, tartalmas szórakozásra vágynak, és szeretnék megtapasztalni, hogy befogadóként miként válhatunk aktív részeseivé a művész alkotásainak.