Technika/Életmód

Életvezetési zsákutcák

2013. 07. 07. • Szerző: Suhy
Életvezetési zsákutcák

Kellenek-e, és főleg vannak-e göröngyös ösvények, amelyek végén mindig ott a tisztás a mese szerint? Mi lesz, ha az út mégsem Rómába vezet, és megállunk már mondjuk Tatabányán? Többféle hamuba sült pogácsával indul útnak a többség, de mi lesz azokkal, akik szomjan halnak még útközben?

A legtöbb nő ismeri Az ördög Pradát visel című filmet. A főszereplő (Anne Hathaway) démoni főnöke (Meryl Streep) elismerésért küzd, miközben magánélete látványosan darabjaira hullik. Közel egy éves harc után aztán ott áll, ahol a part szakad: egy lépéssel sincs közelebb álmához, bár kétség kívül több tapasztalattal és márkásabb ruhákban vág neki az útkeresésnek. A sors furcsa fintora, hogy épp a felmondása segíti őt ebben, hisz kizárólag azért lett assszisztens, hogy ajánlást kapjon egy kiadóhoz. Tanulságos a mese, vagy épp egy szerencsés lányról szól, aki kisebb vargabetűvel ugyan, de megtalálja életútját?
 
Magyarország egyik legnagyobb felsőoktatási intézményének statisztikai adatait vizsgálva arra juthatunk, hogy az egyetemisták többségének gőze nincs arról, mihez szeretne kezdeni az életben. A hallgatók fele már másoddiplomás, minden tíz végzett diákból legalább négyen külfödön tervezik a munkavállalást, egy közülük felsőfokú végzettséget nem igénylő munkát végez, illetve 10%-uk egyáltalán nem hasznosítja munkájában a már megszerzett ismereteit.
A külföldi munkavállalók igen jelentős része még csak közelébe sem fog kerülni szakképesítéséhez, hiába koptatta éveken át a padot. Az EU országaiban a külföldi munkavállalók – hacsak nem külön kérésre/szakmai továbbképzésre jöttek -, kénytelenek beérni pincérkedéssel, takarítással, árufeltöltéssel. A sok-sok bölcsész, tanár, jogász az évek múlásával továbbképzi magát, immáron az adott ország valamelyik intézményében, majd újra elindulnak a szamárlétrán, jó pár éves csúszással.
 
Több honlap foglalkozik a külföldi munkakeresők mindennapjaival. A munkavállalók, bár sokszor név nélkül, de szívesen megosztják tapasztalataikat. A beszámolók szinte mind arról szólnak, mennyire lélektelenül telnek Ausztriában, Angliában, vagy a hajókon a hetek, hónapok. Csak munka van, de az látástól Mikulásig, ahogy a nagy Hofi mondaná. Pénzt gyűjteni, nyelvet tanulni ideális, de embernek érezni magunkat, vagy akár épülni teljes lehetetlenség. Ezen kívül a xenofóbia és az előítéletek is nehezítik az amúgy sem egyszerű hazátlan létet, így a tanárbőrt levedlett pincér új élethelyzettel találja szembe magát – pénz van, csak nincs mikor és kivel elkölteni.
 
Gondolkodjanak el egy pillanatra, és számolják össze, hogy a közvetlen környezetünkben hányan végzik munkájukat robot módjára napról napra. Feladataik sem örömöt, sem kielégülést nem okoznak, és várják a jobb holnapot. Sokan a kiutat a házasságban, vagy a gyermekvállalásban látják, de mint általában, menekülvén csöbörből vödörbe pottyannak. Amíg nem vagyunk tisztában önmagunkkal, a céljainkkal és vágyainkkal, egy másik emberrel való együttélés csak ellehetetleníti az amúgy is nehéz önfejlesztésünket. Hát még ha nekünk kell egy harmadikat nevelni! A kérdés már csak az, hogy amúgy is rövid életünk alatt minek futunk felesleges köröket a mókuskerékben, és miért nem irányítanak úgy, hogy megtaláljuk az utunkat. A hiba az alapokban van. Az iskolarendszer azon kívül, hogy látványosan hanyatlik, nem ad útmutatót ahhoz, hogy az ember felfedezze a benne szunnyadó lehetőségeket.
 
Az iskolák hol egyáltalán, hol túlságosan beleszólnak a diákok életébe – és persze pont nem abba, amibe kéne. Ezt bizonyítja a most kirobbant botrány a Grace Egyetemen. Egy hallgatójukról kiderült ugyanis, hogy leszbikus. A keresztény intézmény különböző elvárásokat támaszt hallgatóival szemben, és az etikus és vallásos viselkedés alapkövetelmény náluk. Ennek fényében Daniell Powellt azonnal kirúgták, és felszólították, hogy fizesse meg az eddigi taníttatási költségét, amelyet 6300 amerikai dollárra tettek – ha valahol máshol azért még szeretné folytatni tanulmányait. Az eset természetesen azonnal körüljárta a világhálót, és egy petíció készül a nem egyenlő bánásmódot hirdető ítélet ellen.
Másik különleges történet az oktatási rendszerben tátongó lyukakról Jacob Bernett esete. A fiút két éves korában Asperger-szindrómával diagnosztizálták, ezért az amerikai állam speciális nevelésben részesítette. Míg az édesanyával közölték, hogy fia csak a legalapvetőbb dolgokra lesz megtanítható, ő felfedezte gyermeke érdeklődését a különleges minták iránt. Végül úgy döntött, hogy ő fogja oktatni a kisfiát a saját módszere szerint. A gyermeket sokáig nem kommunikált, viszont amikor megszólalt, akkor ezt 4 különböző nyelven tette. És, hogy a csattanót a végére hagyjam: a ma 14 éves Jacob IQ-ja magasabb, mint Einsteiné. A hírek szerint egy éven belül befejezi az egyetemet, ahol épp kvantumfizikát tanul. Jelenleg saját relativitás-elméletén dolgozik, és a tudósok csak a jövő Nobel-díj várományosaként emlegetik.
 
Ha górcső alá vesszük az oktatást, a vitatott (gyermek)jogok mellett ott a tanterv, amelyet a tanárnak és diáknak egyaránt követnie kell. A Hoffmann-féle krétavásárlás, miszerint vegye meg az oktatáshoz használt eszközöket a tanár a saját igen-igen alacsony fizetéséből is bizonyítja, mennyire becsüli meg ez az ország azokat, akik a társadalom jellemét próbálják kalapálni. Ennek fényében érthető, hogy miért nem kaptuk meg azokat a közlekedési jeleket, amelyekre vágytunk még gyermekkorunkban: tanárainknak egyformán kell nevelniük az oly különböző emberpalántákat, és mindezért egy cserép virágot kapnak év végén. Mialatt a nyájat terelik a tanároknak nincs kapacitásuk időben, pénzben, vagy sokszor tehetségük rá, hogy a gyermekben szunnyadó tehetséget megtalálják, bátorítsák és irányítsák.
 
A XXI. század a lehetőségek ideje. Egyre több felé nyit az ember, és miközben a megvásárolhatjuk sétakirándulásunkat az űrbe, a spiritualitás is fénykorát éli. A lakosság egy része Google Glasson át nézné a világot, míg mások a természetes ételek, az angyalok és varázslatok felé mozdulnak. De bármit is szeretnénk, kellenek segítők az utunkon, hogy meglássuk a világban szerteszórt lehetőségeket. Erre az oktatási rendszer a példák alapján nem a legmegfelelőbb, és a szülők sokszor maguk sem tudják, mi volna a legjobb. Régen ha valaki ügyvédnek tanult, nagy eséllyel anyagilag stabil életet élhetett. Ma már nem tudni, mit érdemes tanulni, milyen szakmába kell befektetni milliókat, hogy ez aztán megnyissa nekünk a boldogsághoz vezető kaput. Pont emiatt figyelhető meg ennyi váltás az életben – országok, munkahelyek, karrierek között ingázunk a Kánaánt kutatva, de sokan bizony sosem jutunk túl az első útkereszteződésen.
 
Örök aktualitását bizonyítja, hogy jelentős számú film és könyv foglalkozik a karrierváltás témakörével. Hogy a B-kategóriás filmeknél maradjunk, említésre méltó a PS I love you, amelynek sztorija talán nem ragasztaná a nézőt a karosszékbe, de Gerard Butler sármos mosolya és izmos felsőteste igen. A film mellékszála a következő: a főszereplő hölgyeménynek fogalma sincs, mit kezdjen az életével. Végül, mikor egyedül marad, és arra is rájön, hogy sem vámpírvadász, sem bérgyilkos nem lesz, megtalálja azt a munkát, amely teljessé teszi. Harminc felett, a földről felállva, „...megfogyva bár, de törve nem...” elindul az önismeret kacskaringós útján, és feláll a dobogóra. Az életszagú filmek két dolgot bizonyítanak: sosem késő nekivágni az igazi utunknak. És hogy többnyire a tanulópénz a legerősebb deviza.


Szerző:
Suhy
Budapest

1986
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Tapi-nyuszit életveszély fenyegeti: én! Állítsatok meg!Tapi-nyuszit életveszély fenyegeti: én! Állítsatok
Nagyon szeretek húst enni és ez a szenvedélyem egyre jobban elharapódzni látszik. Sajnos a kis nyuszink: Tapi is borzasztóan ...
Neverwinter OnlineNeverwinter Online
Akinek ismerős a fantasy világa, az nagy valószínűséggel hallott már Baldur kapujáról, Amn-ról, Mélysötétről, vagy éppen ...

Legnépszerűbb cikkek »
Kis írógép történelemKis írógép történelem
Manapság a számítógép szinte teljesen kiszorította, de a mai napig vannak hívei és főleg gyűjtői. Az írógép sok változáson ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: