Könyv

És ő válaszul megírta Az accrai kéziratokat – Paulo Coelho, könyvajánló

2013. 06. 07. • Szerző: Holly
És ő válaszul megírta Az accrai kéziratokat – Paulo Coelho, könyvajánló

Mi az élet? Mi hajt bennünket? Mi a magány és mi a szépség? Miért félünk a változástól? Hogyan tudunk önmagunk korlátain átlépni? Miért olyan félelmetes szembenézni a Rettegettel, a halállal?

 

Paulo Coelho-t senkinek sem kell bemutatni. A szerző művei a világon a legolvasottabbak és több mint százhatvannyolc országban hetvenhárom nyelven vehetik kézbe műveit. Népszerűségét elsősorban Az alkimista címet viselő regényének köszönheti, mely sokak szerint utánozhatatlan és felemelő, izgalmas történettel meséli el az emberi hit csodáit.
Az accrai kéziratok nem az az átlagos könyv, amit Coelho-tól megszokhattunk. Nincs fontos cselekményszála, nem egy igazi regényről beszélünk. A regényes elem, a történet csak egy vázat ad az igazi mondanivalónak. Hisz a könyv inkább egy merengés, egy jó tanácsokkal teli kézikönyv, ami elvezérel az élet útján. Egyfajta használati utasítás magához a nagybetűs élethez.
A kerettörténet szerint Jeruzsálemben járunk az 1099. évben, ahol a keresztes lovagok másnap egy ostromot indítanak a város ellen. A lakók ahelyett, hogy a házaikba visszahúzódva siratnák életüket, vagy készülnének az ütközetre, összegyűlnek a téren és a bölcs görög filozófus prédikációját hallgatják. A Kopt nem a közelgő veszedelemre készíti fel őket, nem próbálja megnyugtatni a tömeget, hanem az élet nehézségeiről, és szépségeiről beszél. A mindennapi ember harcaira készíti fel őket.
Hisz a könyv lényege nem is Jeruzsálemet fenyegető csata. A város csupán egy jelkép, egy szimbólum, ahogyan a kinti keresztesek serege is. Míg a városban, önmagunkat megismerjük, felkészítjük a lelkünket a kinti harcra az élettel, a nehézségekkel, a keresztesekkel.
Párbeszédes formában zajlik a szónoklat. A tömegből egy ember feltesz egy kérdés, és a Kopt három-négy oldalon keresztül megmagyarázza azt, útmutatásokkal látva el a hallgatóságot. „Mesélj a magányról”. És az író Kopton keresztül elbeszéli, hogy minden az egyénen múlik, hogy a magány választás kérdése és elengedhetetlen a teljes élethez.
 
„A magány nem a Szerelem hiánya. A magány kiegészíti a Szerelmet.” (37. oldal)
 
 Így esik szó szerelemről, szeretetről, szexről, reményről, győzelemről, veszteségről, fegyverekről, jövőről, fájdalomról és még sok minden másról, ami minden nap körülvesz minket, mindezt gyönyörű hasonlatokban és formákban tálalva elénk.
 
„Az összes fegyver közül a legborzalmasabb a szó, amely úgy dönt romba egy egész életet, hogy nem hagy vérnyomot, és az általa ejtett sebek soha nem gyógyulnak be.” (154. oldal)
 
Mindenkinek vannak félelmei, mindenkinek vannak téves döntései, amit megbánhatott. A tömegben is sok különféle ember gyűlik össze, vallástól, nemtől, kortól függetlenül. Muzulmán férfiak, zsidó nők, keresztény fiatalok, rabbik, papok, harcosok, szegények, gazdagok. Mindenki megtalálja azt a karaktert, amivel azonosulni tud. De mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy mindannyian emberek vagyunk. A lelkünkben ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdenünk, ugyanúgy félünk a holnaptól. Ilyenkor elmosódnak a köztünk lévő határok, nem számítanak a ki nem mondott konvenciók. Egyedül az számít, hogy mindannyian egyek vagyunk, és egymás szeretetére vagyunk utalva, egymást segítve vagyunk képesek továbbállni és újból szembenézni a kihívásokkal.
 
„Nem az a legrosszabb, ha veszítünk, hanem az, ha a földön maradunk.” (28. oldal)
 
Erős bibliai utalásokkal teremti meg a misztikus légkört, ami jellemző a többi regényére is, ám nem szűkül be kifejezetten a keresztény kultúrkörbe. Egy saját világot teremt, ahol a mindenek felett álló erő az Isteni Energia, ahol a természetben találhatunk rá a válaszokra és ahol a Szerelem és Szeretet a legfőbb mozgatórugója az emberiségnek.
Azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy Coelho eme „regénye” nem egy könnyű olvasmány. A közel százhetven oldalt nehéz megemészteni annak ellenére is, hogy érthető nyelven és több példán keresztül magyaráz a szerző. Ahhoz, hogy a gondolatok megfoganjanak bennünk nyitottan és mindenekelőtt lassan kell olvasnunk. Akinek tetszett A fény harcosának kézikönyve, ezt is imádni fogja.

 

Ha elsőként szeretnél értesülni a legújabb programajánlókról, lájkold Facebook oldalunkat!
https://www.facebook.com/Programajanlo
Figyelem!
A Facebook újabb szigorítása szerint a klubok, oldalak által felrakott posztok véletlenszerűen, az oldalt kedvelők egy részéhez jutnak csak el. Ha továbbra is látni szeretnétek bejegyzéseinket, akkor az oldalunkon a tetszik (Like) gomb mellett található kis fogaskerékre kell kattintani, majd a “Hozzáadás egy érdeklődési kör listákhoz” (Add to interest list) sorra. Itt létrehozhattok egy listát és megadhatjátok azt is, hogy a hírfolyamban megjelenjünk. Ez minden oldalra, klubra érvényes, amit követtek, ezért érdemes egy kis időt szánni rá, és a kedvenc oldalaitokon ezt a pár kattintást megtenni. Köszönjük

Szerző:
Holly
Holly
Baja

1993
Követem

« Előző cikk
Következő cikk »
Érdekesen unalmas – Daniel Glattauer: Örökké Tiéd - KönyvajánlóÉrdekesen unalmas – Daniel Glattauer: Örökké
A Gyógyír északi szélre és A hetedik hullám után újabb Daniel Glattauer regény jelent meg magyar nyelven, Örökké Tiéd címmel. ...
Duncan Shelley: A félelem íze - KönyvkritikaDuncan Shelley: A félelem íze - Könyvkritika
Amikor a kortárs magyar szórakoztató irodalomról beszélünk egy társaságban, sokan csak lenéző legyintéssel jelzik kiábrándultságukat ...

Legnépszerűbb cikkek »
Csók - egyperces novellaCsók - egyperces novella
Egymás szemébe néztek. Lezuhantak az esőcseppek, olyan lassan, mintha lassítva lenne az egész élet. És lassítva is volt ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: