Kultúra/Kiállítás

Úton a fehér lepedő felé - Átutazók - Vígszínház programajánló

2013. 05. 16. • Szerző: littledevil
Úton a fehér lepedő felé - Átutazók - Vígszínház programajánló

A színház egyik legnagyobb értékközvetítő tulajdonsága az, hogy amit a színpadon látunk, mindig egyszeri és megismételhetetlen. A Vígszínházban március 8-án bemutatott Átutazók című Hanoch Levin drámát kétszer is volt szerencsém megnézni Eszenyi Enikő rendezésében, egyszer még a bemutató előtt, a nyilvános főpróbán, és nemrégiben, már túl a tizedik előadáson.

Nagy kihívás egy apró jelenetekből álló történetfűzért teljes drámává összeforrasztani, mindazonáltal a látvány, a zene és a színészek színpadi jelenléte egységes kohéziót hozott létre. A klezmer dallamokkal dolgozó muzsika Furák Péter keze munkáját dicséri, igaz picit kilógnak a sorból a diszkójelenetek harsány zenebetétei a darab során.
A markáns fényhatások és narratív árnyékjátékok remekül kiegészítik a jelzésértékű díszletekből felépített színpadi konstrukciót, emellett a nézőt olyan apró dolgok segítik átkalauzolni a minidrámák és családok sokaságán, mint például a famíliákat összekötő jelmezek egységes színvilága és a helyszínekhez kapcsolódóan visszatérő zenei motívumok.
A második alkalom után kristályosodott ki bennem a gondolat, miért is keltette fel a rendezőnő-színésznő figyelmét ez az egyfelvonásos komédia egy izraeli kortárs drámafeszvitálon.
Mindamellett, hogy az Átutazók karakterei túlnyomórészt héber neveket viselnek, a darabot nézve önkéntelenül eszembe jutottak gyerekkoromból a hatodik kerületi bérházunk folyosóján és udvarán gyakorta elhangzott párbeszédek.
Az időnként tragikus felhangokat is megszólaltató komédia egyben elgondolkoztató biopszia a magyar társadalom rejtett betegségeiből.
            A darab egyik érdekes aktualitása, hogy több karakter is elindul a Nyugatra, avagy hazatér onnan. Most, hogy az értelmiség egy jelentős hányada – nekem is több barátom – külföldre költözött miután beszűkültek az itthoni lehetőségeik, egyértelművé vált, feléledtek környezetünkben a nyugati életstílushoz kapcsolódó romantikus vágyak és illúziók. Sejthető, hogy London, Bécs, avagy Amerika nem a mennyország. Mindettől független, a „kelet” számára a „nyugat” még most is egy élhetőbb, lehetőségekben gazdagabb világként jelenik meg és ez az Átutazók drámájában sincs másképp.
A színpadra különleges szerepben visszatérő Töröcsik Mari szöveg nélküli botladozása a színpadon figyelemre méltó, mindannak ellenére, hogy „néma szereplő”, kedvesen esendő figurája az öregség témáját gyakorta körbejáró távol-keleti filmeket idézte meg bennem. A rendezésnek sikerült mély alázattal megközelíteni azt a meglehetősen kellemetlen nyugati társadalmi problémát; hogy nem tudunk mit kezdeni az idősebb generációval, a politikai változások és technikai fejlődés miatt kialakult generációs kulturális értékrendek közötti szakadék egyre mélyebb.
Az Átutazók legmarkánsabb párosa Elhahan, az anyjától elszakadni képtelen férfi és Henja, az özvegyi sorban megfáradt anya kettőse. Fesztbaum Béla fantasztikusat alakít a kissé szentimentális, örökké vívódó Elhahan szerepében. Gondolom, nem újdonság az olvasó számára, hogy a magyar 30-40 éves férfiak között számos olyat találni ma Magyarországon, aki anyuci szoknyája mellett tengeti napjait, néha anyagi kényszerűségből, máskor szimplán kényelmi okokból. Az ő problematikáját jeleníti meg a darabbéli Elhahan, elinduljak vagy sem? Nem olyan jó itt, de még elviselhető, mert gondoskodnak rólam, nem vagyok egyedül. Máshol talán jobb, de megéri elindulni egy önállóbb élet felé? Mi van, ha nem sikerül?
Elhahan esetében a motiváció egy régi be nem teljesült szerelem, mindez valószínűleg túlidealizált körítésben, ám külső impulzus híján ez a belső késztetés kevés ahhoz, hogy az igazi változás megtörténjen. Elhahan az a férfi, aki egész életében el akar indulni egy jobb, boldogabb sors felé és örökké ott marad, ahová született.
Börcsök Enikő remekül hozza az állandóan zsörtölődő édesanyát, a rövid monológokon keresztül felcsillannak az anya szeretetteljes jellemvonásai is, így lesz Henja egyszerre szerethető és elképesztően idegesítő.
            Bár az Átutazók a komédia műfaj stílusjegyeivel dolgozik, ideértve a felszínen hömpölygő finom, máskor nyers, vulgáris humort, a karikatúraszerűen felskiccelt sokszínű karakterrajzokat a különböző embertípusokról, a mélyben mégis súlyos drámák rejtőznek.
            A tragikus karakterek domináns jelenléte fűzi össze többek között az Átutazókat egyetlen kalandos utazássá, a magányos, magárahagyottságában láthatatlan nagyi társai a komédiában; Avner, a púpos fiatal férfi, Zigi, a dadogós, nem túl tehetős srác és Bella, aki nevével ellentétben a helyi csúnyácska kislány.
            Itt szeretnék visszatérni egy másik jellemző magyar szociális problémára, hogy a megcsontosodott konzervatív értékekre épülő társadalmi berendezkedésünk kirekeszti mindazokat, akik nem felelnek meg a túlértékelt fogyasztói normáknak, ami a legijesztőbb az egészben, hogy ennek a kirekesztésnek egy része szinte észrevétlenül történik, reakcióink
automatikus panelek viselkedésünkben, tapintat és odafigyelés híján rosszul megválogatott szavainkkal, félresikerült tetteinkkel néha percek alatt változtatjuk meg egy-egy emberi sors fordulatait. Pedig, ahogy az az Átutazókban is kiderül, mindannyian vendégek vagyunk itt, halandóságunk összeköt minket az úton a fehér lepedő felé, ami az utolsó állomás.
Ha pénztárcája engedi, szaladjon be a Vígszínházba és vállalja be ezt az elgondolkoztató 90 perces komédiát nyolc temetésben, vagy ha mást nem, szánjon egy félórát magára ebben a szép koranyári időben és üldögéljen egy parkban, vagy egy játszótérhez közel és hagyja, hogy az élet sokszínűsége elvarázsolja egy kicsit.
 
 


Szerző:
littledevil
Budapest

1974
Követem
Sellőlány és a Prémium Családi Fesztivál harmadik napja
Sellőlány kalandjai a Vizibirodalomban – második nap
Sellőlány kalandjai a Vízi birodalomban – Aquaworld második családi Sunshine fesztivál
Szellemek a fák között – A háború sámánja
Drive – Deluxe Arkangyal Los Angelesben
A Hang az Orfeumban - Whitney Houston Tribute
Farkas a vízen - A vitorlázó - Filmajánló
Úton a fehér lepedő felé - Átutazók - Vígszínház programajánló
Fogyassz zenét kicsit másképp - Hólyagcirkusz társulat/ Zenekatasztrófa
I was so excited, Señor Almodovar - Szeretők, utazók
A test színháza – Book of the Dead
Régi színház, új mosdók, Mozart és Don Juan halhatatlan - Erkel Színház ma
2013 – Új üstökösök a horizonton
Szubjektív statisztikai kórkép - Szociális érzékenység és emberi jogi témák
A kisfiú meg az oroszlánok
A demokrácia diszkrét bája - Karinthy Színház: Egyenlőség
LAPD – a zsarunak élnie kell
XY – Emberi méltóság és a MOME generáció
Vári Éva - Edith Piaf estje
A Koreai Kulturális Központ
Az igazgató úr irodatitkai
Savages - gyönyörű barbárok és a WARgasm, filmajánló
Magic Mike – Felül valami (történik)
Francia szubjektív – Budapest 90 Philippe Gras
Tegnap éjjel - Moziajánló
Csak a szél - kritika

« Előző cikk
Következő cikk »
80 nap alatt, körültáncolva a földet - Nemzeti Táncszínház80 nap alatt, körültáncolva a földet - Nemzeti Táncszínház
Verne Gyula világutazó regénye pontosan a multikulturális jellege miatt a legjobb választás arra, hogy a tánc nyelvén mesélődjön ...
Vizuális hangjegyek Chopin tollából - a Nemzeti TáncszínházbanVizuális hangjegyek Chopin tollából - a Nemzeti Táncszínházban
A gazdasági válságban az ember jól be szeretné osztani a kultúrára félretett pénzét, már ha egyáltalán van neki ilyen, és ...

Legnépszerűbb cikkek »
Rémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?
Horrorszínház BudapestRémisztetették már halálra? És tízszer egymás után?Horrorszínház
Hölgyeim és Uraim! Minden kedves vendégét túláradó borzongással várja Európa legsokkolóbb rémületgyára, a budapesti horrorszínház! ...

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése: