Ennek az oka az internet mindennapivá válása, és csak idő kérdése volt, mikor fogjuk személyközi kommunikációra használni, mint egy (közvetetten) ingyenes telefont, amely teljesen interaktív. Erre kamilláztak rá a Zuckerberg-féle kocka-okostojások, és lőn elkezdődött a web harmadik korszaka (ebben már a fogyasztónak befolyásoló ereje van a közösségi médiumokon keresztül).

Viszont ha valamiért nem fizetsz, akkor nem te vagy a vásárló. Te az áru vagy, amit eladnak!
Te vagy a termék, ha vagy annyira naiv és ártatlan a tudásban, hogy a minimális adataidon felül privát attribútumaidat is megadod (telefonszám, lakcím, cipőméret, fogtömések száma, stb.), amelyek kellően jóllakatják az bélpoklos adathalászok csillapíthatatlan étvágyát, illetve a reklámozók siserehadát, amelyek miatt a gondozott, emberszabású felületek eltűntek. Ahogy a kereskedelmi televíziós csatornák (inkább: kanálisok) műsorszórásában is félve tűnik fel a ’műsor’ a permanens reklámfolyamban, úgy a világhálón is a pimasz és a vizualitás minden eszközét felhasználó, pofátlan reklámfelületek gyomerdejébe fullad a megtekinteni kívánt tartalom. A gyomorforgató közvetlen reklámok spam-jeiről és az ismerkedni akaró rosszindulatú idegenek szirén zengzetjeiről nem is szólva.
Te vagy a termék, mert azt az információt magadról, amit eddig kutatva és titokban lehetett rólad megszerezni, azt már önként és dalolva kínálod fel. A szépgyermekű anya lánya pedig ne lepődjön meg, ha egy remekbe szabott fényképe csoportos magömlést eredményez a világ túloldalán, az egy malomban őrlő perverzeknél.

De úgy forgatta ki magát az élet, hogy bátran kezet foghat, és forró csókot válthat a létrehozók és az életmódszerűen lájkolók csoportja, mert mindkét fél szellemileg alultáplált: az egyik csakis anyagi előnyök, a másik egyéni dicsőség megszerzésére törekszik, miközben mindkettő kultúrája bélkanyarítóan lábszagú. Ez előbbinek adhatunk annyi sajátos ízlésengedményt, hogy Ő, (a múlt, a jelen és a jövő Zuckerbergjei) csak a munkáját végzi, méghozzá a hivatása magaslatán; amíg az utóbbi, a netfüggő, a közösségi oldalakon élő és minden szolgáltatását örömmel használó csak az idejét csapja el, és fokozza az amúgy is lomha hozzáállását a valóságos emberi kapcsolatok ápolására.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy azok, akik naponta egy óránál is többet töltenek a közösségi oldalon, valóban jellemezhetőek a magukról alkotott profilról.[1] Öreg közmondás: Akinek sok pénze van, nincs elég ideje, akinek elég ideje van, annak nincs sok pénze.

A valóban befolyásos, elismert és közismert személyek, vagy a szürke eminenciások, a mágnások és nábobok miért nincsenek jelen ezeken az oldalakon? Talán mert elfoglalja őket a munka, és nincs felesleges idejük a bohémságokra, vagy a Facebook csak a nímand tömegemberek, a plebs gyűjtőhelye?

Válts profilképet naponta, ossz meg és hivatkozz mindenre, amit éppen olvasol és nézel, közöld, mit eszel és iszol éppen és küldj beépített, őszinte gondolatot és erőfeszítést nem igénylő születésnapi köszöntőt és sose igényelt játékfelkérést, nehogy elfoglalt és komoly embernek nézzenek – hiába próbálod az ellenkezőjét prezentálni! Te miattad dörzsöli a tenyerét az, aki az eszével keresi a betevőjét a Szilícium-völgyben.

A közösségi oldalak hatása valódi döghalál az értelemre, de ki mondta, hogy az értelem korát éljük?

Ha tetszett az írás, dobd meg egy like-kal!

Galéria