A Fővárosi Nagycirkuszba, az Állatkertbe, a Vidámparkba tett családi kirándulások mind-mind kedves és meghatározó gyermekkori emlékeim közé tartoznak. Ebbe a felsorolásba szervesen illeszkedik maga a Planetárium is: kisgyermekként ámulva ültem be a kupola-szerű vetítőterembe, hogy a világűr titkai feltáruljanak előttem.

Azóta eltelt közel 20 év, és nem csak a világ, a technika változott, fejlődött, hanem a közönség igényei, ingerküszöbe is nőtt. Ennek a kihívásnak próbál megfelelni a TIT Planetárium is, a Népliget szívében a hagyományos, gyermekkorunkból is jól ismert csillagos égbolt-előadásokon kívül a 3D-s filmek is megjelentek a repertoárban. Jelen beszámolónk tárgya is egy ilyen divatos technikájú film, A világűr meghódítása című előadás az emberiség azon törekvését mutatja be, melynek célja az óceánokhoz hasonlóan az ismeretlen, jelen esetben az univerzum felfedezése.

A film közel 50 perces játékideje alatt szemléletes módon mutatja be lépésről-lépésre a technikai fejlődést, az űrutazás történetét kronologikus sorrendben, számos alkalommal eredeti archív felvételek felhasználásával. A eseményeket narrátor kommentálja, hogy a fiatalabb vagy a témában kevéssé jártas nézők is könnyedén megértsék a világűr titkait, mindeközben meditatív hangulatú zenei aláfestés támogatja a film igazi erősségét, a számítógépes animációs 3D-s felvételeket. Lehet itt csodálatos narráció, szép zene, érdekes történelmi tények sora, de a fő attrakció, amiért csemetéinket is elvisszük az előadásra, az a három dimenziós élmény. Nos a filmben látható felvételek valóban lélegzetelállítóak, sokszor támadt a megtekintés során az az érzésem, hogy egy bolygó vagy meteorit szinte karnyújtásnyira lebeg tőlem a térben.

Sajnos azonban maga a film vetítési technikája még fejlesztésre szorul, a Planetárium nagytermében 3D-s feliratú matrica jelzi azokat a székeket, ahonnan a térhatású élmény élvezhető, azok a nézők tehát, akik ilyen előadásra jönnek be, ezeken a székeken kell, hogy helyet foglaljanak. Személyes tapasztalatom az, hogy a 3D-s székek közül a szélső 6-8 székbe nem szabad ülni, ha csak nem akarjuk, hogy a szemünk elzsibbadjon és a nyakunk megfájduljon. Ha ezt megfogadjuk, csodálatos élményben lehet része minden korosztálynak.

2013.01.24. napján a Világűr meghódítása produkció díszbemutatója volt, ebből az alkalomból Gráner József, a film alkotója adott interjút a Journalitynek:

Mi volt az az alapgondolat, ami arra inspirálta, hogy három dimenziós filmeket készítsen?

Tizenegy éve hobbyként kezdtem a 3D-s fotózást, előtte tévészerelőként is dolgoztam, a technika világa mindig is izgatott. 1994-ben voltam egy los angelesi IMAX moziban, teljesen lenyűgözött az az élethű világ, az átélhető mozi. Aztán gondoltam egyet, és megalkottam az első tudományos ismeretterjesztő filmemet, a Csodálatos Univerzumot, amelyet országszerte vetítettek a mozik is, akkoriban, 2007 környékén kezdett divatossá válni a 3D-s mozizás.

Hány filmet tervez készíteni és mekkora stábbal dolgozik?
Összesen 10 film elkészítését tűztem ki célul, témák szerint csoportosítva, a most bemutatott produkció a 7. Film, tehát még három lesz, a következő produkció a Nagy Bumm címet viseli, és az ősrobbanásról fog szólni. A stáb tekintetében egyébként büszkeség nélkül mondhatom, jóformán én vagyok az egy személyes csapat, állandó munkatársamként Ladola Józsefet tudnám említeni, aki a Helikon Rádió bemondója és a filmjeim állandó narrátora. Ezen kívül jóformán mindent én készítek el a produkcióban.

A Planetáriumon kívül hol láthatóak még az alkotásai?
Rendelkezem egy közel 150 három dimenziós képből álló gyűjteménnyel, ezeket a 80 megapixeles felvételeket több helyen is kiállították már, a jövőben is ezt tervezem. Az eddigi filmjeimet vetítik különböző wellness szállodákban is kiegészítő szolgáltatásként. A hortobágyi nemzeti Parkkal is van egy közös projektünk, de erről hamarosan hallani fognak, ahogyan a Planetáriumba tervezett látványosságról.

Elárulná mi lesz ez a látványosság?
Árpilis-május környékére tervezzük megvalósítani az első 3D-s szimulátort, amelyben helyet foglalva egy minden érzékszervünkre ható, közel 8 perces űrutazásban vehetünk részt a Naprendszerben, ez az élmény Magyarországon először lesz elérhető a közönség számára.

A modern technika immáron a Planetáriumba is beköltözött, de vajon mit szól hozzá az intézmény egyik „nagy öregje”? Mátis Andrással, a Planetárium nyugalmazott csillagász-előadójával beszélgettünk.

Ön közel 30 évig dolgozott csillagász-előadóként a Planetáriumban. Mit szól a 3D-s filmélményhez?
Annak idején, 1977-ben már hosszú amatőr csillagász múlt után, elektroműszerészként kerültem a csapatba. A kezdeti években átlag 2-300.000 látogató is járt a Planetáriumban. A műsorok kísérő szövegét és zenéjét eleinte magnószalagról, majd kazettáról játszottuk a kupolában. A magyarázó képeket hagyományos automata diavetítőgépekkel vetítjük, míg a planetárium égbolt vetítőjét kézzel irányítjuk. Ha érdekes látnivaló akad a valódi csillagos égbolton (üstökös, hold- és napfogyatkozások, stb.), azokat saját képekkel és élőszavas előadással szemléltetjük. Öröm volt itt dolgozni, mert számos gyermek és felnőtt csillogó szemmel jött ki a műsorunk után a kupolateremből. A három dimenziós filmvetítés is elérte a célját, élménnyel ajándékozták meg a látogatókat, és személy szerint nekem is tetszett, amit láttam. A 3D tőlem sem áll távol! Már nyugdíjas koromban állítottam össze kettő, planetáriumon kívül bemutatható előadást, anaglif (piros-kék szemüveggel nézhető) 3D ábrákból. Örülök, ha ez az új látványosság, a kezdő lépések után újabb vonzerőt jelenthet a nézőknek, hogy a Planetáriumba látogassanak. „

Nyerges Gyula, aki korábban amatőr csillagászként ismerkedett meg Mátis úrral, jelenleg is a TIT Planetárium csillagásza. A díszbemutató kapcsán ő is megosztotta gondolatait a Journality-vel.

Hogyan képzelné el a Planetárium jövőjét 20-25 év múlva?
A Planetárium fő profilja, mint ahogyan az nevéből is fakad a csillagászat, az univerzum titkainak bemutatása. Nekünk, épp úgy, mint az űrkutatásnak, szintén fejlődnünk kell, kiváló példa a mai előadás is, A világűr meghódítása 3D egy élményekben gazdag előadás. Szeretnénk ha a Planetárium látogatottsága nőne, ezért igyekszünk újításokat bevezetni, mint amilyen Gráner József filmje. Úgy gondolom 20-25 év múlva is szükség lesz a Planetáriumra, természetesen az akkori közönségigényeknek megfelelő technikai színvonalon nyújtandó előadásokkal. Ha a véleményemet kérdezi, külföldi planetáriumokban a teljes kupolára vetítő videó készülékkel fokozzák az élményt, de én szívesen látnám a jövőben is a hagyományos égbolt-vetítőt is.

Mi a kedvenc sci-fi könyve?
Douglas Adams-től a Galaxis útikalauz stopposoknak.

Galéria