Nem szükséges alaposan ecsetelni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a közgondolkodásra, és így a tömegkultúrára a legnagyobb befolyást gyakorló médium a film. Hogy televízió vagy mozi, az teljesen indifferens, mivel e két párhuzamos a végtelenben amúgy is találkozik – ha máskor nem, hát a premier után – bizonyosan.

Az információink fajsúlyos részét a mozgóképek alapján szerezzük, így nem okoz meglepetést az a felismerés, miszerint a misztikust és a transzcendenst vizuálisan ábrázolni képes tévéképernyő illetve mozivászon alakítja ki bennünk az angyali, és a démoni hiedelemvilágunkról alkotott elképzeléseinket.  E sorok írója az előbb vázolt meglátás alapján két ominózus film ábrázolása segítségével próbálja meg a vallási és a hollywoodi angyalokat és démonokat összehasonlítani.

Az angyali ábrázolást a Nora Ephron rendezésében készült és John Travolta főszereplésével játszott Michael (1996), a démoni második opus pedig a Denzel Washington akadémiai díjas színész neve alatt fémjelzett Fallen (Letaszítva, 1998). Mindkét film két teológiailag elfogadott entitásokra referál, Mihály arkangyal és Azazel démon személyeiben.  A Michael szösszenet önmagában véve egy jámbor paródiának látszana, ha nem lenne tömény blaszfémiával átitatva á la Hollywood, míg a Fallen a maga happy end nélküliségével és a Rolling Stones együttes találó című Sympathy For The Devil’dalbetétjével nagyjából a valós démoni hangulatot próbálja meg elérni, szinte teljes sikerrel. A laikus kisember csapdájába esnénk, ha mindkét csodálatos lényről alkotott ismeretünket kizárólag e filmekből tennénk szert, így a kontúrt rövid bemutatásokkal húzzuk meg először.

Mihály arkangyal a keresztény-kultúrkör szerint egyike a főangyaloknak, aki pedig a legkombattánsabb mind közül: egyszersmind győztes harcos, és ha már harcos, akkor a mennyei hadak vezére. Attribútuma rendszerint kard és az elmaradhatatlan angyalszárnyak, megjelenítésekor legtöbbször harci díszben pompázik. A néphagyomány szerint Sárkányölő Szent György földi megtestesülése, minden bizonnyal azon analógián, miszerint Mihály a Bibliában található összesen öt megemlítésekor folyton folyvást hadakozik, illetve sárkányt is öl, mi később a Sátánt hivatott jelképezni. Az Ószövetségben Dániel próféta említi három alkalommal (10,13; 10,21; 12,1)[1], s ezekben hol a perzsák – feltehetően a bukott angyali vezérével – csatározik, hol az egyedüli isteni segítség megtestesítőjeként van invokálva. Az Újszövetség két említése is az Evangéliumokon kívül történik: Júdás Tádé levele (1,9)[2] szerint ugyan szóváltásba és csetepatéba kerül a Sátánnal, Mózes holteste felett, de káromkodásra mégsem adja fejét. A Jelenések könyve pedig… Nos, ahány olvasó, annyi olvasata van (12,7)[3]. Boccaccio Dekameronjának bevezetésében unalomig szajkózott Szent Mihály lova nem másra vonatkozik, mint a régi halottaskocsira, vagyis a halottszállító állványzatra, illetve a magyar néphagyományban a Nagy Medve csillagképben található ismert konstelláció elnevezése Szent Mihály szekere, a pogány magyar Hadak útja pedig (a Tejút), nem véletlenül fordult át Szent Mihály útjává a kollektív megkeresztelkedés után.

A jó hangulat megalapozása végett ismerjük meg a Michael film főszereplőjét: a névválasztás nem a véletlen műve és még csak nem is ártatlan innuendo, valóban Mihály arkangyal a referencia entitás, és nagyjából evvel le is van tudva a további hasonlóságok esete. Ugyanis ez az ’angyal’ az első megjelenésekor másnapos és egy szál alsóban kóvályog – amit gyakran meg is vakargat -, láncdohányos és az első napi teendője felciccenteni egy doboz sört ’a hűtőből’. A poros amerikai countryside egyik lepukkant motel tulajdonosnőjének egyfajta kitartottjának tűnik, mikor is a szenzációhajhász bulvárújságírók meglátogatják. A nagyváros felé vezető hosszú utazás alatt bontakozik ki ennek a roadmovie-nak a teljes értetlensége. Ugyanis Michael kérésre bankot tesz „parkolóvá egyenlővé”, lebujok és kocsmák, vagyis a honky-tonk összes nőivarú egyedét elcsábítja, és viszi szobára. Magyarázat a filmből nem derül ki, miért teszi ezt az ’Erény hercege’ és a ’Béke védelmezője’, de az utólagos filmleírásokból mégis kiderül, hogy utoljára jött le a földre (sic!) és ezért kihasználja az idejét az örömökre. A rendező is érezhette, hogy nincs kapcsolat a karakter és az angyalok között, ezért néhol erőltetett gesztusokat, és értelmetlen számokat kapunk: a világ legnagyobb spárgagombolyagánál egy kóborló bikával párbajozik, a „viadal!” vezérmotívum hangoztatásával, és feltámaszt egy elgázolt kutyulit is… Ezen kívül kapunk jó pár sorszámot; miszerint a bika volt a 6660.-ik viadala, 27 alkalommal szállhat le a földre, a 85. zsoltárt is ő írta, csak még nem tudta, hogy sorokba rendezik őket. Mindezek mellett süteményszagot áraszt, ami a hölgyekre feromonként hat, és élvezi a kocsmai kézitusát, de a film végén meghalva kerül vissza a mennyekbe… Nos, ezek után nem is számít meglepetésnek, hogy a tévén felnövő generáció inkább válassza a Superman-t védangyalának, mint a vallási karaktereket.

Mivel a pozitív szereplő így leszerepelt a képernyőn, át is térhetünk a negatív entitásra, vagyis a démonra. A démon valamely rossz anyagból kiszabadult szubsztancia, ahogy Dom Augustin Calmet is írja[4]. Csupán az alapján számít meggyőzőbbnek a Fallen, mint a Travoltás-angyalos szösszenet, hogy a Letaszítva sokkal meggyőzőbben mutatja be a démonok természetét, mint a Michael az angyalokét. A központi alvilági lény neve itt Azazel, habár ebben a történetben is dobálóznak bibliai idézetekkel – kirakós játékként áll össze a Jelenések 18:2[5] – a fő démon azonossága mégis kétséges. Azazel vagy Azazael név a Szentírásban kizárólag csak Mózes harmadik könyvében, a Leviták könyvében fordul elő (16:8,10,26)[6] és csupán egyetlen esemény kapcsán: Yom Kippur (az engesztelés napja) idején a zsidó nép papja a kollektív bűnt szimbolikusan átruházza egy kecskebakra – ez lenne a bűnbak – amelyet kihajtanak a pusztába Azazel démonnak, így jelképezve a bűntől való megszabadulásukat.  Ugyan a filmben nincs róla említés, de Azazel még két irodalmi forrásban is szerepel: Enoch első könyvében (1 Énók 10:8)[7] ahol is bukott angyalok vezéreként tűnik fel, kik földi asszonyokkal házasodtak meg. Hasonló történet szerepel (Genezis 6:2,4)[8] a teremtéstörténetben is, ugyan nincsenek nevek említve benne. A második apokrif forrás egy qumrani tekercs, a 4Q203 hatodik sora, ahol is, mint fő megrontóként tűnik fel Azazel, gyanúsan hasonlóan az Énók 10:8-hoz. Szépirodalmi említést tesz róla Milton az Elveszett Paradicsomában is. Nos, ezek után mi mást is tudhatunk meg egy szórakoztató alkotásból, vagyis egy amerikai filmből? Azazel csupán egy a letaszított entitások közül, akiket megfosztottak a testüktől, ezért az emberek testein keresztül élnek, méghozzá a megszállás módszerével.  E ’jeles’ kompánia egyetlen tagját ismerhetjük meg, Azazelt, akiről annyit tudunk megállapítani, hogy szadista, balkezes és szeret Rolling Stones dalt énekelni (Time is on my side). A főszereplő detektív bekapcsolódása nélkül semmit sem tudunk meg e démonok működéséről, de az egyik áldozat lánya- az ’ismeret’ birtokában – angelológiát tanít egy egyetemen -, kellő felhomályosítást tud a főhősnek nyújtani a transzcendenssel kapcsolatban. A démonok érintés útján vándorolnak, testről testre – bármilyen élőlény szóba jöhet – de ha a megszállt test elpusztul, szellemként képesek egy újabb céltestet keresni, méghozzá „egyetlen levegővételnyi ideig, ami nagyjából 200 méter távolságot jelent”. Ezáltal megjelenik egy teológiailag egypálcás misztikum: a túlvilági örökéletű lények korlátozva vannak, és ilyenkor akár elpusztíthatóak is. Mondani sem kell, hogy a film végkicsengése erre van kihegyezve. Ezek a gonosz démonok a „civilizáció bukását akarják”, de ha embert ölnek, „egyszerre csak egyet, így csinálják”. Ez a két állítás paradoxont feltételez, de vígan megfér egymás mellett, hiszen nem teológiai dokumentumfilmről van szó, hanem egy igen különös játékfilmről.

Mindent összevetve meggyőződhetünk arról, hogy e két játékfilm csupán színesítő eszközként használja fel a teológiát, se nem tanítani, se nem magyarázni nem óhajtja azokat, viszont a vizualitás ereje folytán sokkal nagyobb hatást tesz az emberi képzelőerőn, mint ha csupán a szent iratok tanulmányozásával foglalkoznánk. Ebben van az előnye és egyszersmind a hátránya is a mozgóképnek: játékos könnyedséggel ismerteti és mutatja be a túlvilági lényeket, mégis mindezt eldeformálva, a forrásokhoz sokszor hűtlen, néha szándékosan ferdített formában. És vajon melyikünk rohan a vetítést követően azonnal könyvtárba, hogy meggyőződjön a filmben bemutatott természetfeletti dolgok hitelességéről? Természetesen senki sem. Egyedül úgy lehetünk úrrá a befogadott impulzusokon, ha egészséges szkepticizmust építünk be személyiségünkbe, és nem fogadjuk úgy el a világot, ahogyan azt észleljük. Végül is, ez lenne a vallás alapja is, nemde?

[1]

10:13 „De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál;”

10:21 „De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.”

12:1 „És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.”

[2]  1:9 Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!

[3]  12:7 És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;

(Károli G. fordítás)

[4] Dom Augustin Calmet: Angyalokról, démonokról, szellemekről. 1746. Vízöntő könyvek, 1992.

[5] 12:8 És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.

[6]

16:8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.

16:10 Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.

16:26 Az pedig, a ki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba.

[7] 10:8 És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.”

[8]

6:2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.

6:4 Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

Galéria