Úgy történhetett, hogy az angol rendező, Pete Travis – akit bizony csak a 2012-es remake után fogunk jegyezni igazán – megnézte ezt a filmet, majd így szólt: „Na jól van, gyerekek, ne jópofizzunk itt.” – Aztán felkért egy nem igazán nagy, ám korrekt sztárt (Karl Urban, leginkább igen jóképű Éomer a Gyűrűk Urából) főhősnek, és készített egy alacsony költségvetésű, mondhatni kamara-akció-scifit.

És hogy mi az óriási szerencsénk? Az, hogy az Amerikában a vártnál kisebb sikert és kevesebb bevételt hozó premier után mégsem tartották be az ígéretüket a magyar forgalmazók, és nem csak DVD-n és Blu-Ray-en láthatjuk a Dredd újragondolást, hanem az őt megillető helyen, hatalmas vásznakon és ráadásul három dimenzióban. Ugyanis az elmúlt év(tized)ek legkorrektebb, legütősebb posztapokaliptikus szcénája született meg, méghozzá a nagy elődök után is dobogós marad. Ez a jövőkép a Mátrixénál humánusabb, a Terry Gilliam-féle 12 majomnál viszont jóval komorabb. Leginkább a legendás Blade Runner (Szárnyas fejvadász) bajlós és embertelenül elidegenített miliőjét idézi meg.

A Dredd 3D komor és hihető jövőképet vizionál, és egy ultraerőszakos társadalmi berendezkedést mutat be. Az emberek többszázmilliós mega(lo)poliszokban vegetálnak, rettegve a bandáktól, fegyverektől és drogoktól. A rendre professzionálisra képzett járőrök vigyáznak, vagyis olyan  speciális rendfenntartók, akik a törvénykezés mindhárom alapját jogosultak gyakorolni  – vagyis bírók, esküdtek és ítéletvégrehajtók egy személyben.  (A gettók falanszter jellegű ábrázolása kiábrándítóan korrekt, ilyenekben fogunk élni hamarosan, vagyis fognak élni egzisztálni utódaink.) Ebben a nyomasztóan bűnös városban (lásd még: Sin City és Gotham!) razziázik a bíró, és különleges segítője, egy telapata mutáns, akinek a (beszélő) neve Cassandra. És itt most ki kell térni a negatív főhősre, és le kell szögezni, hogy női bűnöző karaktert így még nem találtak el. Mert bár Lena Headey már a Trónok harcában is ékesen bizonyította, hogy Cersei Lannisterként egy rohadék, de itt a pszichopata Ma-Ma bandavezérként igazi „bloody bitch”.

Mindenféle szempontból komolyabb adaptáció a Dredd 3D, kimondottan nyomasztó ’film noir’ hangulattal. Az új bíró pedig egy igazi 21. századi „Dirty Harry” (Clint Eastwood ikonikus Piszkos Harry-je), akinek nincs humora, talán csak valamiféle természetes iróniája, de az sem direkt, hanem csak úgy spontán kijön belőle. Talán legenda lesz az is, hogy a szereplőválogatáson, ahova elhívták Karl Urbant –aki egyébként Dredd képregény rajongó -, figyelmeztették arra, hogy a film alatt végig sisak lesz rajta, és nem fog látszani az arca. Ő erre így válaszolt: „Rendben, egyébként nem is vállalnám. (Utalván arra, hogy anno a nagy hollywood-i sztár, Stallone ezt sérelmezte, ezért az eredeti verziótól eltérően neki mutatták az arcát.)

Bizonyára éri majd olyan vád a filmet, hogy bődületesen sok erőszak van benne, mely valahogy mégsem billen át az öncélú hatásvadászat mezsgyéjére. Sőt, mi több, egyszerűen fenségesen fényképezett, és szinte esztétikailag a szép kategóriájába sorolható brutalitásokat látunk, ami ugye bizarrul hangzik, mégis így van. A történetbe szőtt újfajta drog, a „lassító” hatásmechanizmusa pazar lehetőséget ad arra, hogy a 3D-s mozi lehetőségeit maradéktalanul kihasználva mesteri jeleneteknek lehessünk szemtanúi, és mindezt a ’slow motion’ technikával! – és itt most SPOILER következik: a film csúcsjelenete az, ahogyan a bandavezér Ma-Ma az általa kifejlesztett és terített drog hatására impozáns lassított felvételen keresztül zuhan vagy 200 emeletnyit, és csapódik arccal a betonba. És bár – ismétlem – kis költségvetésű moziról beszélünk, a vizuális effektek terén szó nem érheti a ház elejét. A gyakorlatilag egy légtérbe (épület gigászi panel blokkjába) fényképezett film nagy része üldözés, mégis egy pillanatra sem lankasztja a figyelmet. A szórakoztató ipar más szegmenséből érkezett nézők pedig örömmel fedezhetik fel, hogy a Dredd húzósabb jelenetei a kultikus Doom computer játékra emlékeztetnek, vagyis annak sokak által vágyott, továbbfejlesztett, 3D-s verziójára.

Szót kell ejteni arról, hogy a Dredd eredetileg képregény hős, ráadásul angol (!!!), ami kifejezetten üdítően hat a Marvel és DC dömpingben. A második filmes feldolgozás tehát a folytatásért kiált, mert rengeteg jó történet lapul még az eredeti képregény füzetekben, melyeket a brit John Wagner és Carlos Ezquerra szerzőpáros álmodott papírra.

 

Dredd 3D (2012)

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol-indiai sci-fi akciófilm

95 perc

Előzetes

Galéria