A Haevnen egy dán-svéd koprodukció, amely a legjobb idegen nyelvű film díját nyerte el az idei Oscar-gálán.

A címet még véletlenül se keverjük össze a ’Heaven’ (mennyország) angol szóval, az Egy jobb világ eredeti címe magyarul annyit tesz: bosszú. A film angol és magyar címe, az Egy jobb világ viszont teljesen elüt ettől. De akkor miért pont erre fordították le? Talán azért, mert úgy gondolták, hogy a bosszú nem fejezi ki teljesen a történet lényegét, amiben valószínűleg van is valami. Az Egy jobb világgal viszont nekem az a bajom, hogy az nem annyira negatív töltetű, így inkább bizakodást fejez ki. Szerintem ha a fordítók ilyen problematikusnak találták a címet, akkor talán szerencsésebb lett volna az eredetinél maradni, de ez csak az én véleményem. Hogy tovább folytassam a címmel való viaskodást, most – szíves engedelmükkel – mégis inkább a fordításból indulnék ki…

Érdemes-e egy szebb világban reménykednünk, vagy elkerülhetetlenül kárhozatra van ítélve az emberiség a sok elkövetett bűne miatt? Ez számomra a film egyik nagy kérdése.

Mert mit csináljunk azzal a vadállattal, aki valahol Afrikában azzal szórakozik, hogy terhes nők hasát vágja fel, azért hogy megnézze a születendő gyermek nemét, mert arra előzetesen fogadást kötött? És mit tegyen a menekülttáborban önkéntes orvosi szolgálatot teljesítő svéd orvos, Anton (Mikael Persbrandt) akkor, amikor egy szép napon pont ez a szörnyeteg állít be hozzá azzal, hogy mentse meg a lábát. Hatalmas erkölcsi dilemma ez, kérem szépen!

Vagy a minden ok nélküli agresszióval, mind kamasz és felnőttkorban. Mit tehetünk/tegyünk az ilyen seggfejekkel, és meddig mehetünk el a bosszú kétes mezsgyéjén? Egyáltalán érdemes-e bosszút állni, vagy inkább szó nélkül tűrjük a pofonokat? Ez is roppant kemény kérdés, nemde?

Végül hogyan neveljük a gyerekünket, Christiánt (William Johnk Nielsen), aki elveszítette az édesanyját, ami miatt – és emellett természetesen minden másért – egyedül az apját, Claust (Ulrich Thomsen) okolja, akinek semmilyen körülmény között nem hajlandó megbocsátani?

Vagy milyen hatással van a gyerekre, Eliasra (Markus Rygaard) szülei, Marianne (Trine Dyrholn) és Anton magánéleti válsága, aminek következtében a házaspár a válás szélére sodródik? Egyik sem egy egyszerű, könnyen kezelhető helyzet.

Az imént felsorolt három nagy problémagóc köré épül fel az Egy jobb világ című dráma. A filmben szereplő két családot problémák egész láncolata fűzi egymáshoz a felnőttek és a gyerekek szintjén egyaránt. Ha az erkölcsi, morális, etikai, etnikai, neveléstani és egyéb alapvető emberi kérdéseket ilyen mélyen érintő filmre kéne példát mondanom a közelmúltból, akkor talán a Bábellel (R.: Alejandro González Inárritu, Fsz.: Cate Blanchett, Brad Pitt, 2006.) hozakodnék elő, ami párhuzamosan három helyszínen játszódik. A most vizsgált darab beéri kettővel: Dánia egyik kisvárosával, illetve Afrika egyik polgárháború sújtotta peremterületével.

Végül a szereplőkről lenne illendő szólnom, elsősorban a legfiatalabb generáció képviselőiről, akik már-már felnőtteket megszégyenítő módon alakítják szerepüket. Christian példának okáért valódi kis Ómen, aki olyan vérszomjas bosszúhadjáratot indít azok ellen, akik a hozzá közel álló embereket bántják, hogy azt még maga Don Corleone is megirigyelné. A fiú megvédi a nyúlfogú, az iskolában egyszerűen csak ’patkányképűnek’ csúfolt Eliast, aki örömmel fogadja Christian barátságát. A fiú annyi megaláztatásnak van kitéve az iskolában, hogy könnyedén befolyásolható a vagány srác által, ami a későbbiekben közösen elkövetett bűncselekményekben csúcsosodik ki. És ezzel akkor vissza is tértünk a film eredeti címéhez.

 

Értékelés:

8/10

 

Egy jobb világ – Haevnen/In a Better World (2010)

R.: Susanne Bier

Fsz.: Mikael Persbrandt, Trine Dyrholm, Ulrich Thomsen, William Johnk Juels Nielsen, Markus Rygaard

119 p.

 

Díjak és jelölések:

Oscar-díj (2011.) – Legjobb idegen nyelvű film

Előzetes

Galéria