Lesz még James Bond film, ez biztos. Ám nagy kérdés, hogy Daniel Craiget vajon láthatjuk-e még a legendás 007-es ügynök szerepében? A filmsztár először azt nyilatkozta, hogy a Fantom visszatérrel megáll négynél, aztán meggondolta magát és még egy részre leszerződött, ám azóta megint azt hallani, hogy vége, befejezte. A Craig rajongók tehát még mindig nem nyugodhatnak meg.

A legújabb James Bond filmben, a Spectrében ügyesen felveszik a korábban elejtett fonalat. Már magából a címből is erre következtethettünk, de az alkotók nem csak a mindenkori főgonosz, Bloofeld, hanem a frissebb részek tekintetében is hasonlóképp járnak el, így a Quantum csendjében elfeledett történetet (Mr. White) is folytatták. Ez utóbbinak én kiváltképp örültem, mert nekem személy szerint már nagyon hiányzott ennek a sztorinak a lezárása. Ezek mellett a mostani történetvezetésben sincs hiba. Jó látni, ahogy Bond felgöngyölíti az ügyet, majd végül eljut régi-új ellenfeléhez, Bloofeldhez (Christoph Waltz), akivel korábban már ötször hiába küzdött (Oroszországból szeretettel, Tűzgolyó, Csak kétszer élsz, Őfelsége titkosszolgálatában, Gyémántok az örökkévalóságnak), mígnem végül a Szigorúan bizalmas emlékezetes helikopteres nyitóakciójában végzett vele. Most azonban újra működésbe lép a kegyetlen kémgyilkoló szervezet. Már a monumentális nyitójelenet kellő lendületet ad, ami végigkísér bennünket a film 148 percében. Autós üldözés a Tevere partján, túszmentő akció az Alpokban, Marokkóban pedig egyenesen a filmtörténet legnagyobb robbantását láthatjuk. Figyelem! Ez a gigantikus rombolás teljesen valóságos, nem holmi trükkfelvétel! Csendben megjegyezném, hogy azért az MI 6 főhadiszállásának földdel egyenlővé tétele sem volt utolsó látvány…

Bond múltjáról megint elég sok új információt tudunk meg, ami szerintem mindig rendkívül érdekes. Csakúgy mint a sok-sok visszatérő motívum a korábbi Bond-filmekből. Az Őfelsége titkosszolgálatára több szempontból is hajaz a friss alkotás (klinika az Alpokban, és részben a végkifejlet). Aztán az Oroszországból szeretettel klasszikus vonatos bunyósjelenete is visszaköszön. Az itteni keménykötésű, Hinx (Dave Bautista) is van olyan szívós, mint Grant (Robert Shaw) a második részben, aki hasonlóan durván szorongatja meg Bondot. Vagy a Goldfingerben látott kínzójelenthez hasonlót tettek ebbe a részbe is, melyben Bloofeld hajszál híján végez vele. A film elején látható vicces kanapéra zuhanás pedig a Csak kétszer élsz című epizódot juttatta eszembe, amikor a brit ügynök Hong Kongban a titkosszolgálat főhadiszállására csúszdázik le és végül köt ki egy szófán. Végül a Danel Craiges epizódokra – a már korábban említett Mr. White-os szál mellett – is több helyütt történik visszautalás (M, Vesper, Le Chiffre, Silva, és a többi főgonosz).

A titkosszolgálatok szükségességének megkérdőjelezése már a Skyfallban is napirendre került, itt azonban egyenesen ez jelenti a fő bonyadalmat. Kezdődik mindez az MI 5 és MI 6 összevonásával, ám C (Andrew Scott) eltökélt célja a titkosszolgálat(ok) végleges felszámolása. A párizsi és a belgiumi terrortámadások fényében azt kell mondanunk, hogy sajnos új értelmet nyert a teljeskörű megfigyelés fontossága. Azaz nagyon is aktuális témát boncolgat a film. Ezt persze nem tudhatták előre a készítők. C szerint az ügynökök feleslegesek, így terepre a továbbiakban már nem kell ember. A dupla nullás státuszt pedig azonnal eltörölné, mert barbár dolognak tartja. Igen ám, csakhogy a dupla nullás státusz egy lehetőség, ami arra jogosítja fel az ügynököt, hogy ölhet, de arra is, hogy nem. Egyedül az ember képes kellően átgondolt döntés(eke)t hozni, egy gép nem. Érdekes fejtegetés.

C-vel szembemenve kisvártatva magányos ügynökké avanzsál Bond, így hamarosan csak Moneypennyre (Naomie Harris), Q-ra (Ben Whishaw) és M-re (Ralph Fieness) számíthat, és egyedül bennük bízhat. A Bond-lányokat talán illendő Monica Beluccival kezdeni, aki – sajnos – meglehetősen kevés szerephez jut a filmben, a Madeleine Swannt alakító Léa Seydoux annál hangsúlyosabb, igai tűzrőlpattant menyecske, különleges szépség, a jövő reménysége. A hölgyek mellett az autók is könnyen felkelthetik a figyelmünket. A római fogócskában két szuperkocsi kap főszerepet, a legújabb Aston Martin modell, a DB 10 pár extrával felszerelve, ami azonban megint rövid életű, illetve a Hinx által vezetett narancssárga Jaguar C-X75 is igencsak tetszetős, csakúgy mint a parkolóban látható gépcsodák. Legutóbb a Halj meg máskorban láthattunk ilyen spéci kocsikat.

Végül a negatívumokról is essen néhány szó. Az akciók helyenként eléggé erőltetettek és kissé bénák, de az ilyesfajta túlzás a Bond-filmek kötelező kelléke. Azzal viszont nem értek egyet, hogy csupán egy nagy reklám lenne a film. Aki már látott 007-es filmet az jól tudja, hogy ez ugyanúgy hozzátartozik a filmhez, mint a nők, az autók és a vodka-martini. Nekem a sokak által bírált főcímdal is elnyerte tetszésemet, Sam Smith szerzeménye a Writing’s On the Wall a Golden Globe után az Oscar-díj nagy esélyese. (A Skyfall betétdala Adele-től Oscart ért 2013-ban.) A Casino Royale-t anno elég sok kritika érte az azt átszövő szerelmi szál miatt, és ezúttal újra egy érzelgősebb főhőssel van dolgunk. Bond Vespert talán végre elfelejtette, ám most újabb nő hálózza be. Nincs ezzel szerintem semmi probléma. Én magam már csak abban reménykedem, hogy a Fantom visszatér hatásos lezárásával nem írták ki Daniel Craiget a sorozatból!

 

Értékelés:

8/10

 

James Bond 007: Spectre – A Fantom visszatér (2015)

Sz.: Daniel Craig, Monica Belucci, Christoph Waltz, Ralph Fieness, Andrew Scott, Naomie Harris, Ben Whishaw, Léa Seydoux, Jesper Christensen, Dave Bautista

R.: Sam Mendes

148 p.

 

Oscar-díjak és jelölések:

  • Legjobb betétdal: Sam Smith: Writing’s On The Wall

Előzetes