Köztudomású tény, hogy a kellő reputációval rendelkező szuperhősöknek az idők folyamán szinte mindig kialakult a női megfelelője, ezzel is színesítve és tágítva a mítoszuk történeteit és cselekményrendszereit. Hogy miért nem a kínosan kevés, de legalább önálló, eredeti sajátosságokkal rendelkező szuperhősnőkből alakul ki az ellenkező nemű változat, azt megmagyarázni aligha szükséges, ugyanis a képregényt fogyasztók vitathatatlan többsége a férfiak társadalmából kerül ki. A címben szereplő két bájos, ámde kitalált szereplő léte pedig túlontúl összetett ahhoz, hogy ezt egyszerűen csak egy lányolvasó-csalogató ötletnek, vagy csupán a képregényfaló srácok képzeletét és figyelmét felkorbácsoló fogásnak tulajdonítsuk. Mivel kulturális hatásuk hatalmassá nőtt az első megjelenésük óta, éppen eljött az ideje, hogy egy kis gondolatébresztő cikk tárgyaként összevessük a két főszereplőt, hogy kiderüljön belőle, miért és milyen okoknál fogva tesszük le a garasunkat az egyik, vagy a másik mellett, és főleg, hogy miért nem éppen ellenük.

Kezdjük először is a bemutatásukkal, mert habár mindenki ismeri őket, néha a fontos részletek kerülnek mellékvágányra, amiből kavarodások szoktak származni. Hazánkban nincs kiforrott amerikai képregénykultúra, politika- és művelődéstörténeti okokból kifolyólag, ezért a fő forrásnak tekinthető a Superman: vagy a Batman: the animated series[1], általunk is könnyen elérhető és sokszor sugárzott rajzfilmsorozatok adják azt az információs halmazt, amely nagyjából a nemzetközi rajongók által körvonalazott hiteles és elfogadott életrajzi adatokat tartalmazzák.
Alapos, de mégis rövid bemutatásuk következik, hogy majd a végén képesek legyünk levonni a kérdésre adható válaszokat alátámasztó konzekvenciákat.

BATGIRL

Ezen a fedőnéven a DC fantázia-univerzumban több személy is szerepel, ami magától értetődik olyankor, ha több évtizedig fut egy franchise[2] és néha az egymással párhuzamosan futó sorozatoknak nagy a száma, aminek következtében az egymástól függetlenül dolgozó írók nem mindig összeegyeztetett munkát adnak ki a kezük alól. Első megjelenése 1966-ban történt, amikor is az a szándék vezette az írókat, hogy Batman és Robin közötti, a néha homoszexualitásra adható élceket kiköszörülje úgy, hogy Robinnak felkeltsék egy hasonló korabeli lány iránti érdeklődését.
A karakter pozitív fogadtatására kezdett Batgirl kereskedelmileg önállósodni, holott csupán egy közismert hős női megfelelőjének indult. A legszélesebb körben ismert, és általunk is tárgyalni kívánt személy, aki ezen a néven tevékenykedik Gotham Cityben James ’Jim’ Gordon rendőrfelügyelő lánya, Barbara Gordon. Ez a fiatal, graciőz teremtés az első életrajzi vonatkozású történet szerint könyvtári szakon végzett diplomájával helyezkedett el Gotham könyvtárában civil polgárként, miközben éjszaka bűnt üldöz a Denevérlány szerepében, ami lassan a fő motivációjává is válik, így az írók hamar letesznek az egyszerű, csábító karakter üres sablonjáról. Átütő kulturális hatása az előbbiekben rejlik, hiszen egy emancipált, egyedülálló nő, tisztes munkával – a ’70-es évek USA-jában – a feminizmus az egyik meggyőző képregény ikonjává emelte Barbarát. A denevérköpenyt az 1988-as, azóta nálunk is megjelent Batman: The Killing Joke[3] történetben teszi le, minekután nem tudja többé már azt felvenni, hiszen Joker, a Denevérember antagonistája gerincen lövi, amitől lebénul. Mindez a rajzfilmsorozatban ugyan nem történik meg, és könyvtári állás helyett a rendőrkapitányságon minden aktához hozzáférni képes adatkezelő. A jelenleg is ’folyamatban’ lévő Barbara Gordon életútjához szükséges volt Joker kegyetlen módosítása, hogy egy új, szuperhős bőrébe bújhasson, ami felett ambivalens érzések keringnek évek óta, ugyanis a megváltozott munkaképességű hölgy a tolószékben egy csupa női hősökből álló munkacsoport, a Birds of Prey[4] szervezet fő koordinátoraként folytatja a harcot a bűn ellen Oracle fedőnéven. És mi se látszólagosan is ellentmondásos az egyszerű lelkeknek, mint egy egészségügyileg fogyatékos szuperhős, ugyebár.

Barbara kiváló akrobatikus képességei ugyan korlátozódtak a baleset okán, de önvédelemből használatos tonfákat így is kiválóan képes kezelni. A 2009-es év videójátékának is aposztrofált Batman: Arkham Asylum fabulájában pedig közvetlen rádiós összeköttetéssel van a Sötét Lovag segítségére, amit professzionális számítástechnikai ismerete és eidetikus memóriájának – ti. nem képes felejteni –  köszönhetően tökéletesen végre is hajt. Remélhetőleg az új Christopher Nolan filmben is kap legalább egy cameo, vagyis mellékzönge szerepet a felügyelő élelmes leánya.
Ezen a ponton meg kell jegyeznünk a rajongókat megosztó fő problémát, magát a történetek és a megjelenések közötti néha elég tarka változatosságot, elég csak a Tim Burton és a Christopher Nolan által rendezett filmekre gondolnunk, vagy akár a korai tévésorozatokra. Pedig a Batman-világ életrevalóságát mi se bizonyítja jobban, minthogy fél évszázadnál is többre tehető pályafutása során mindig képes volt az adott viszonyokhoz igazodni, amiért igen változatos, de mégis elemekben összetartó képet tudott nyújtani az első szuperhősről, akinek nincsenek emberfeletti képességei, és ezt illik nem figyelmen kívül hagyni.

Mindezekből könnyen beláthatjuk, hogy népszerűsége és fajsúlya miatt Batgirl mára már elengedhetetlen szereplővé vált Gotham Cityben.

SUPERGIRL

Mint a legkorábbi populáris szuperhős, Superman női megfelelője, az 1959-es megjelenése óta több alteregón és személycserén ment át a karakter, ezért most is a klasszikus kánonra támaszkodunk és persze a rajzfilmekre (Animated Series és Justice League) amikor Kara Zor-El-t adjuk meg Supergirl civil valójának. Mivel az első női counterpartnak számít, karaktere nem annyira kifinomult, mint Batgirl esetében, hiszen őszintén szólva, csak Superman egy bakfis megfelelője, szinte azonos múlttal. Mivel a Man of Steel mitológiájának rajongói és írói ragaszkodtak Clark Kent egyedüli Krypton bolygó túlélői védjegyéhez, így Kara-t annak testvérbolygójáról, az Argo bolygóról származtatják, szintén, mint egyetlen túlélőjét annak pusztulása után. A sztori ismerősen csenghet: űrkapszulában a Földre érkezik, majd a Supermant (anyakönyvezve: Kal-El) is felnevelő kansasbeli Smallville lakosú Jonathan és Martha Kent veszi szárnyuk alá, hogy az elkövetkezendőkben nagybátyjával együtt harcoljon az igazságtalanság ellen. Ettől eltér a rajzfilmsorozat története, ahol is Superman meglátogatván szülőbolygója maradványait, a testvérbolygón egy hibernáló kapszulában lel rá egyedüli túlélőként a leányzóra.

Ha Barbara Gordon telivér városi mátka, aki a betondzsungelt sosem hagyja el, akkor Kara ennek a gyökeres ellenpólusa, aki erre nemcsak a vidékiekre jellemző természethez közeli életmódjával hívja fel a figyelmet, hanem a házkörüli és háztáji munkák ösztönös elvégzésével, amiért Kenték igen hálásak neki. Gondolkodása józan paraszti, hálával vegyes tisztelettel szereti az őt örökbefogadó családtagjait, Superman-nek szinte azonos erejű famulusa. A nagyobb törésvonalak is ez utóbbi eshetőségben vonulnak fel a mindenkori történetek alatt: ugyanis Kara fokozatos érésével potenciális dudássá válik abban a csárdában, ahol Clark Kent is muzsikál. Ennek következtében érthető, hogy 1986-ban a ’gyengébbik’ neműnek mennie kell a DC világából, amikor is feláldozza magát egy konfliktusban. A hátrahagyott betöltetlen űrje és a lelkes rajongók kínos nélkülözése miatt 2004-ben ismét teljes valóban kapott helyett a Detective Comics szuperhős pantheonjában, ahol azóta is tündököl önálló sorozattal. Nyakatekert történet vezetésével több hasonló női szuperhős is felruházódott a Supergirl névvel, vagy mint ’önálló jogi utód’. Említést érdemel Power Girl, aki egy alternatív univerzum felnőtt Supergirlje, kissé erőltetett férfimagazinos megjelenéssel, és még egy felnőtt klónra is tellett belőle az Igazság Ligájában, Galatea személyében.

A Superman-jelenségről megannyi érdekes dokumentumot szült a vele foglalkozók munkája, ezért ezen egyszerű értekezletben nem is foglalkoznánk vele, mindazonáltal érdemes megjegyezni, hogy a szuperhősökre jellemző differenciálódás csírájában sincs jelen a legelső szuperhős legendáriumában. Ugyanis akinek mindent átolvasztó lézertekintetre telik, gyorsabb a kilőtt puskagolyónál, képes a levitációra, sebezhetetlen – leszámítva a Siegfried-i falevelét, a zöld kriptonitot –  és testi ereje határtalan, az nem más, mint az emberi lélek isteni tulajdonságokkal való kivetítése. Milyen kár, hogy Fauerbach nem élhette meg a szuperhősök kialakulásának idejét! Ki az ördög nem szimpatizálna egy ilyen hölgy tüneménnyel, akinek mindezeken kívül esztétikai szupremáciára is bőven jut?

A VÁLASZTÁS SEGÍTŐ KONKLÚZIÓK

Mivel e két hősnő között nagy az értékrendi és érdekbeli határ, az esetek többségében vagy az egyikre, vagy a másikra szoktak a szimpátiatüntetések irányulni, mintha csak egy érme két oldalát alkotnák. A képregénykiadó DC univerzumában ennek ellenére nagyon is jól kijönnek egymással az üdvöskék, tessék csak megtekinteni a The New Batman Adventures 20. részét, a Girl’s Night Out című epizódját, ahol is jóbarátokká vedlenek. De ez csupán az alkotói oldal, a befogadói részen igen is embere válogatja, hogy melyiknek szurkol a végtelenített kézitusák alatt. A fő töréspontokat figyelembe véve felettébb megkönnyül a dolgunk kicsikarni önön véleményünket róluk még akkor is, ha ez ideáig, egy pillanatig sem gondoltunk el ezen a választáson.

Az első szempont legyen az esztétikai megjelenésük, ha már két fiatal széplányról van szó, mi sem természetesebb. Barbara atletikus, kék szemű és az ír bevándorlókra jellemző vörös hajzuhataggal rendelkezik. Ez valamiféle képregényrajzolói kollektív öntudat terméke lehet, hiszen a Pókember kedvese, Mary Jane Watson kísértetiesen hasonló attribútumokkal bír, és mindig feltűnik valahol egy ’vörös démon’ az amerikai tömegkultúra embermustrájában. Kara Kent a nordikus nőideál szőke-kék dualizmusával rendelkezik, és bármennyire is számít történetileg földönkívülinek, Amerika agrárállamainak felmenői között nagytöbbségben német telepesek találhatóak, ami kissé valóságszagúnak adja el nekünk a szilaj erővel bíró vidéki szuperhősnőt. Amit a férfimagazinok mellett felvilágosodott egyszerű képregényolvasókat illeti, ami nem fért bele Supergirl tinédzser testalkatába, azt az írók pótolták Power Girl bögrecsárda jellegű megjelenésében. Civilként Barbara elegáns és nagyvárosian öltözik, míg Kara munkaruhában és kevésbé divatos vidéki öltözékben tűnik sokszor fel.
Mindezek után könnyedén átsuhanhatunk a lokális témakörre, ugyanis itt látványos urbánus-vidéki törésvonalat vehetünk észre a világváros Gotham felhőkarcolóktól szűkös világa és a nyílt, termőföldekkel taglalt Smallville farmjai között. Ez egyáltalán nem a fejlettségi különbözőségeket körvonalazni óhajtó gonosz szándék miatt jelenik meg, hanem hogy ezzel is képesek legyenek az írók az olvasótábor spektrumát kiszélesíteni a városias, és az országok legnagyobb részét alkotó vidékies célcsoport között, hiszen a legmélyebb rajongói erőt az azonos származás adja.

A legkönnyebben felismerhető ellenpontot is a ’származás’ mutatja, hiszen Batgirl ízig-vérig embernek számít az erre jellemző hátrányokkal együtt, amíg Supergirl földönkívüli eredetű és emberfeletti képességek tulajdonosa. Ezt tovább árnyalja a testi képességek különbözősége is, mivelhogy Barbara Gordon csupán fürgeséggel és ügyes észjárással tudja felvenni a harcot a nála erősebb ellenfeleivel szemben miközben Batman ellátmányát használja eszközként, addig Kara nemcsak, hogy a bivalynál is erősebb, neki nem szükséges osonnia sehova, nyíltan szembe száll bárminemű kihívással. A civil élethez szükséges anyagiakhoz fűződő viszonyuk pedig nem szembetűnő, és egyébként is marginális eleme a képregény és rajzfilmvilágnak, így ez hol eklektikus, hol ellentmondásos a két lány esetében. Barbarára jellemző a karrier iránti fogékonyság és lehetőség rá, ezt főleg a közismert állásánál érhető tetten, a kisebbik Kentet pedig gyakran látjuk a mostohaszülői háznál eltartottként, aki tanulmányait végzi, hol gyakornok a Daily Planetnél Clark mellett, vagy az Igazság Ligájának egyik praktizáló tagja.
Szóval, ha pálcát akarunk bármelyikük mellett is törni, érdemes ezek alapján megtenni.

Kétségtelen, hogy Batgirl és Supergirl személyében két örökzöld szimpatikus női résztvevőt köszönthetünk a szuperhéroszok világából, és erre rendre rászolgálnak. Beemelték az érett és kiforrott hősök szférájába a kamasz jótevők típusát, és így olyan ötlethalmazt indítottak el, amely nélkül a Teen Titans, és az egyéb fiatalokból álló csoportosulások aligha jöhettek volna létre, és nő létük akkor is emancipációt gerjesztett az igazságosztók között, ha egyébként egy férfi karakter pozitív női doppelgängerjeinek indultak. Valójában nem lényeges, melyikük felé dobunk virtuális puszit, csupán az, hogy jelenlétükkel kavarják és tisztítsák meg a néha nagyon is kanszagú szuperhős világokat.

____________________________________
[1] Superman: A rajzfilmsorozat, ill. Batman: A rajzfilmsorozat neveken sugárzott műsorok eredeti címei.
[2] Névjoglás
[3] Batman: A gyilkos tréfa. Magyarországon a Semic Interprint adta ki 1990 januárjában.
[4] Ragadozó madarak . Magyarországon szinte ismeretlen DC történet.

Galéria