Alejandro Gonzalez Inarritu mexikói rendező keze nyomán korábban olyan nagyszerű alkotások kerültek már vászonra, mint a Korcs szerelmek (2000.), a 21 gramm (2003.), a Bábel (2006.), vagy a Biutiful (2009.). Ezek bármelyike Oscart ért volna szerény véleményem szerint, most pedig itt van nekünk a Birdman, amit – többek között – szintén jelöltek a legjobb film díjára. Inárritu filmjeiben mindig nagy hangsúlyt kap az emberi lélek küzdelmeinek ábrázolása, ez – szerencsére – ezúttal sincs másként!

Riggan Thomson (Michael Keaton) alias „Birdman” életében nagy csatákat kell megvívnia. A legnagyobbat természetesen – ahogy mindenki – ő is saját magával játssza le. De emellett a lányával, Sammel (Emma Stone); volt feleségével; a színésztársával, Mike-kal (Edward Norton); a menedzserével és a fő színpadi kritikusával is csatáznia kell. Igen ám, merthogy volt képregényhősünk egy színdarab rendezésére adja a fejét. Újra ki akar emelkedni a tömegből. De nem a bugyuta Birdman szerepe miatt. Nem akarja, hogy emiatt ismerjék fel az utcán az emberek és, hogy beskatulyázzák. Mert ő más, mint a többi képregényhős. Nagyon nagy, ahogy a filmben oda-odaszúr napjaink jelmezes filmsztárocskáinak! Ő nem kíván közéjük tartozni immáron. Többre vágyik. Alkotni akar. A Broodway viszont meglehetősen nehéz terep egy volt képregény-sztárnak. Riggan Thomson bizony nagy fába vágta a fejszéjét!

A Birdman a maga nemében egyedülálló alkotás. Kategorizálni is nehéz, valamiféle abszurd vígjáték és néminemű dráma egyvelege talán. Inkább humoros, vicces, mulatságos, azaz a vígjáték irányába megy el, de emellett igencsak elgondolkodtató, azaz nagyon emberi is. Kiváló az a kamerakezelés, ahogy a főszereplőt követi a szűk folyosókon a színház kulisszái mögött. (Az ideglelés óta sok filmben láttuk ezt a fajta technikát.) A másik, ami nekem bejött, az a zenei aláfestés, azaz a dobpergés, amely a film legfontosabb pillanatait kíséri.

A film egyik nagyjelenete kétségkívül az, amikor lánya nagyhatású hegyibeszédet tart apjának! (Avagy intelmek a tulajdon apámnak.) Na de hogyan!  Bele a pacekba, cseppet sem kímélve az öreget. Palástolatlanul. Kőkeményen. Mindez persze megsemmisítő erővel hat szerencsétlenre. Sajnálhatjuk is szegényt.

A Birdman amúgy is penge módon mutatja be a sztárság árnyoldalait: Twitter, Facebook, stb. Ezeken a csatornákon ömlik a baromság. Ismerjük, ugye? Minél hülyébb valaki, annál több a követője, tweet-je vagy a like-ja, vagy akármije. Én nem is kommentálnám részletesebben a jelenséget. Elég hozzá annyi, hogy Keaton papához hasonlóan én sem vagyok fent az említett oldalakon…

Persze mindnyájan mások vagyunk, valaki kifejezetten szereti a rivaldafényt. Hogy melyik irány jobb (filmsztár vagy színpadi színész), azt mindenki döntse el maga! A legnagyobb kérdés természetesen az, hogy vajon melyik utat választja az olykor speciális, emberfeletti képességekkel bíró Birdman?

 

Értékelés:

10/10

 

Birdman (2014)

R.: Alejandro Gonzalez Inarritu.

Fsz.: Michael Keaton, Edward Norton, Emma Stone, Naomi Watts.

119 p.

 

Díjak és jelölések:

  • Golden Globe-díj (2015) – Legjobb színész – zenés film és vígjáték kategória: Michael Keaton
  • Golden Globe-díj (2015) – Legjobb forgatókönyv
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb film jelölés
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb rendező jelölés: Alejandro González Inárritu
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb férfi alakítás jelölés: Michael Keaton
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Edward Norton
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb női mellékszereplő jelölés: Emma Stone
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb operatőr jelölés
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb hangvágás jelölés
  • Oscar-díj (2015) – Legjobb hangkeverés jelölés

Előzetes:

Galéria