Pár napja egy igazán egyedi hangulatú filmvetítésen vettem részt. A Magyar Honvédség Altiszti Akadémiája adott otthont az eseménynek, ahol magasrangú honvédekkel és három szakasz növendékkel nézhettem meg ezt az újszerű dokumentumfilmet.

A hatvanperces vetítésen olyan kimagasló honvédeket ismerhettünk meg, akik nem csak katonai feladataikat, de sportéletüket is ápolva értek el rendkívüli eredményeket. A film narrációja is igen színvonalas és élvezetes volt, erről Sinkovits Imre fia, Sinkovits-Vitay András gondoskodott.

Az alkotás a katonasportolóink színe javát mutatta be. Többek között Dr. Simicskó Istvánt, negyedik danos Kung-Fu mestert, aki a Honvédelmi Minisztérium titkára, Kővágó Zoltán századost, athéni ezüstérmes diszkoszvetőnket, Martinek János őrnagyot, világ és olimpiai bajnok öttusázónkat, valamint Dr. Zöllei Zoltán alezredest a Magyar Közelharc-Kézitusa megalapítóját.

Dr. Zöllei Zoltán alezredes Úr a fent felsorolt katonák közül is kiemelendő személyiség. Túlzás nélkül mondható, hogy ez a 8. danos mester új önvédelmi ággal gazdagította a világ harcművészpalettáját. Tegnap este türelemmel megvártam, míg szálláshelyeikre masíroztak a vetítésen részt vett tisztjelöltek, kivártam amíg az utolsó magasrangú honvéd is gratulált az alezredes Úrnak, én magam is csatlakoztam, majd feltettem pár kérdést:

Milyen érzés volt a filmben szerepelni?
Vegyes! Mert természetes dolog, hogy ez a megbecsülés egy formája, ami igen jó érzés. Ugyanakkor keserű dolog, és maga a film is arra ébreszt rá, hogy a hadsereg jelenelgi szerkezete egyzerűen nem kínál olyan beosztást számomra, mely további fejldőséhez segíthetne hozzá.

Egy testhezálló feladatkör is a megbecsülés egy jele?
Így van. Mert örömmel tartok testnevelő kiképzéseket egyetemeken, de már évtizedek óta a katonai kiképzések speciális területein tevékenykedem, és inkább olyan tréningekre szeretném fordítani az időmet, ahol ezt a speciális tudást adhatom át. Más országok katonai szervezetei páldául ilyen tekintetben sokkal jobban struktúráltak. Ezekből nem árt okulnunk. Ezek fontos dolgok.

Van lehetősége külföldi tudáscserére?
Sajnos csak kevés, ezen a területen is fejlődésre van szükség. Sok-sok lehetőség lenne, de a jelenlegi kommunikációnk nem elég nyílt ahhoz, hogy ezeket megragadhassuk. Sokkal nyitottabbá kell válnunk.

Ön szó szerint megreformálta a magyar kézitusát. Mi az új Magyar Közelharc-Kézitusa definíciója?
A kézitusa fogalmán a közelharc olyan speciális fajtáját értem, amelynek során változó közegben, gyakran szélsőséges körülmények közötti test-test elleni pusztakezes vagy hideg fegyverrel végrehajtott küzdelem folyik, amelynek célja az ellenség legyőzése és a túlélés.

Miben áll az irányzat újszerűsége?
Ahhoz, hogy egy megfelelő harcmodort kidolgozzunk, igen fontos, hogy a gyakorlati ismeretekhez megfelelő elméleti ismeretek társuljanak. Tisztában kell lennünk vele, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie katonáinknak ma. A világunk változik, és ezzel a feladataink is változnak. Aktuális, főleg rendfenntartó bevetéseink komplexebb, több harcmodorból, harcművészetből átvett elemekben gazdag stílust igényelnek, mint egy homogén harcművészet.

Ez tényleg tudománynak hangzik.
Gondoljunk csak bele, hogy ma már haditudósítók százai számolnak be egyes háborús térségek rendfenntartói tevékenységeiről. Emberjogi szervezetek kísérik nyomon ezeket a műveleteket és civilizált országok nyilvánvalóan ezeket a szempontokat is figyelembe véve teljesítik kötelezettségeiket. Ezért tehát az ilyen feladatot végrehajtó katonát felelősségteljesen úgy kell kiképezni, hogy mindezeket a fenti szempontokat szem előtt tartva tudjon intézkedni.

Ezen túlmenően a közelharc-kézitusa tökéletes önvédelmi eszköz!
Természetesen.

Ha katonai, közelharc-kézitusát nem is, de kézitusát civilek is tanulhatnak?
Igen, még gyermekek is.

Ön is tart edzéseket?
Igen, természetesen! További információ a http://www.kozelharc-kezitusa.hu/  oldalon található.

Előzetes

Galéria