Szabó István már pici gyermekkora óta vonzódott a különféle fegyverekhez, ami később hobbijává, még később mesterségévé vált. A kardok, bajonettek és más fegyverek készítésének tudását könyvből kezdte elsajátítani, mára profi fegyverkováccsá vált. A nyíregyházán élő mester az egész ország területéről kap megrendeléseket, ám hiába a sok felkérés, minden egyes darabot saját „gyermekének” tekint és kellő alapossággal és gondossággal készíti el azokat. A mester azt mondja nincsen az alkotásai között két egyforma darab, a fegyverek mintha önálló személyiséggel bírnának.

Szerencsére a munkálatokban segítségére van felesége is, aki e különös elfoglaltságot nem hóbortnak, hanem komoly munkának tekinti, így minden munkafolyamatban segíti férjét, amiben csak tudja, akár a tüzes műhelyben is. A mester sokszor kéri ki felesége véleményét egy-egy különleges részlet, motívum megtervezésében, kivitelezésében is, alátámasztandó azt a tényt, hogy még egy ilyen férfias szakmában is hasznos lehet a női szemlélet.

Szabó István az elmúlt 30 évben több, mint 500 darab különböző típusú, hagyományos, kézi kovácsolással készült fegyvert alkotott az egyszerű honfoglalás kori késektől kezdve a veretes, drágakövekkel díszített vezéri szablyákig.

Kevesen tudják, de Szabó úr készítette a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Zászlóalj végzős tisztjeinek átadásra kerülő avatási szablyákat, és a Magyar Honvédség Honvéd Palotaőrségének és Koronaőrségének fegyverzetét is. Az említetteken túlmenően számos múzeumban találkozhatunk a mester alkotásaival, többek között a Hadtörténeti Múzeumban, a Mezőgazdasági Múzeumban és az egri és siklósi Vármúzeumokban is.

Nem meglepő, ha a filmek világa sem kerüli el egy fegyverkovács életét: A Hídemberben egy epizódszerep erejéig kovácsmestert alakított, de szerepelt már a „Honfoglalók Hagyatéka” című filmben is. Filmkaszkadőrök több csatajelenethez is használták a mester fegyvereit, sokszor teljesít megrendelést külföldi vagy magyar produkciók részére is.

Szabó István számos közjogi méltóságnak, köztük két alkalommal Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak is átadhatott egy-egy névre szóló díszkardot.

A fegyverkovács boldognak és elégedettnek vallja magát, azt mondja, szerencsés, hogy a szenvedélye egyben a munkája is. Az életben annyit szeretne még elérni, hogy öreg korára megtehesse, hogy csak saját kedvtelésére alkot mesterremek darabokat, amelyektől nem kell megválnia.

Kedves Szabó Úr! Kívánjuk, hogy így legyen!