Ha azt mondom, Vitézavatáson jártam, könnyen előfordulhat, hogy értetlenséget tapasztalhatok a hallgatóság részéről. Mit jelent az , hogy vitéz, miért is kell őket avatni és hogyan fér ez meg 2013-ban a XXI. századi modern világunkban? Kezdjük az alapoktól: A vitézavatás a több mint 800 éves hagyománnyal rendelkező vitézség nagy napja, mikor az 1920-ban alapított Vitézi Rend új vitézeket fogad soraiba ünnepélyes keretek között. De mi is az a Vitézi Rend? A közel száz évvel ezelőtti alapításkor a Vitézi Rend megfogalmazott célja „utódaikban is jutalmazni és az ország hűségében megtartani mindazokat, akik a világháborúban és a forradalmak alatt egyéni vitézségük és nemzeti érzelmükkel kitűntek; érdemeik méltánylásával ápolni a hazai erényeket és egyúttal állandó értékű nemzetvédelmi szervezetet teremteni úgy a kívülről jövő, mint a belső romboló erők újbóli forradalmi kísérleteivel szemben.”

Ahhoz, hogy valaki a hierarchikusan felépülő Vitézi Rend tagja lehessen, a világháborúk során elnyert, a viselt honvédségi állománycsoportjához igazodóan meghatározott fokozatú kitüntetéssel (I. osztályú, II. osztályú ezüst Vitézségi Érem, Arany Vitézségi Érem….) kellett rendelkeznie, ezen túlmenően büntetlen előélettel és példamutató életvitellel kellet mindennapjait élnie az illetőnek. Aki megfelelt a feltételeknek, a Vitézi Rend tagjává válhatott, amely a tradicionális külsőségek között megtartásra kerülő Vitézavatás keretén belül valósult meg. Az avatandókat egyesével szólították, a vitézek vezetője, a főkapitány pedig az avató karddal megérintve a fél térdre ereszkedő jelölt vállát, „Vitézzé avatlak” kijelentéssel az illetőt a Vitézi Rend tagjává avatta. Ezt követően a felavatott vitéz jogosulttá vált a „vitéz” előnév használatára, és a „nemzetes úr”, felesége pedig a „nemzetes asszony” megszólításokra. A Vitézi Rend tagjai kisebb méretű földbirtokot is kaphattak, állami állásokra jelentkezés estén pedig előnyt élveztek a felvételi eljáráson.

A II. világháborút követően sok 1920-1945 között alapított szervezethez hasonlóan Vitézi Rendet is feloszlatták, ám a külhonban a vitézek tovább folytatták hagyományőrző tevékenységüket. 1990 után, az újból szabad Magyarországon a Vitézi Rend immáron a megváltozott jogszabályi környezethez igazodva újjá éledt, később az Európai Unióban is hivatalosan regisztrálták. A vitézek a már említett hagyományőrzésen túlmenően kiemelt feladatuknak tekintik a két világháború hőstetteinek archiválását, a hősök felkutatását, hadisírok ápolását, megemlékezések és történelmi előadások szervezését, a Rend idős és elesett tagjainak támogatását, emléktáblák és emlékművek állítását,valamint a hadisírgondozást is.

Évente egy alkalommal a Vitézi Rend új tagokat avat, mely hagyományosan a történelmi egyházak képviselői jelenlétében történik. Idén a Jézus Szíve jezsuita templom adott otthont a vitézek legnagyobb ünnepének, melynek során az újonnan avatásra kerülők a Rend vezetői, tagjai, a történelmi zászlók és a Szent Korona hiteles másolata előtt esküt tettek az erkölcsös vitézi életre, majd egyenként járultak a Vitézi Rend rangidős tisztségviselője elé, hogy vállukat az avató pallossal megérintse, és ezáltal a Rend tagjává váljanak. Az avatást követően az ünnepség színvonalát emelte Sinkovits-Vitay András színművész drámai előadásában több gyönyörű vers, valamint elismert operett énekesek által előadott szívbemarkoló dalok.

Az ünnepségen a közel száz éves szervezetért végzett kiemelkedő tevékenységek, egyéni teljesítmények elismerése képpen kitüntetések átadására is sor került. Az egyik legmeghatóbb pillanat is ekkor következett: Szabó István fegyverkovács minden évben felajánl egy díszkardot azon tisztségviselő részére, akit a Rend vezetője, a főkapitány, vitéz József Árpád magyar királyi herceg érdemesnek ítél. Idén vitéz Szebedy Ottó több évtizedes eredményes és önzetlen szolgálatáért vehette át a gyönyörű műalkotást, melybe az adományozás éve és az adományozott neve is bevésésre került.

A Vitézavatást követően az ünnepeltek és családtagjaik ünnepi pezsgős koccintáson és díszebéden vettek részt egy, a templomhoz közeli étteremben, ahol lehetőségük nyílott kötetlen ismerkedésre és eszmecserére egymással.

Meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb ember furcsának, talán ódivatúnak gondolhat egy ilyen szervezetet, mint a Vitézi Rend, ám véleményem szerint mindig szükség lesz olyan magyar emberekre, akik az egyetemes isteni és emberi erkölcsök és a hagyományos vitézi értékrend szerint élnek és végzik munkájukat. Megtiszteltetés volt egy ilyen különleges és magasztos rendezvényen személyesen is részt venni. Végezetül álljon itt egy idézet az újonnan avatott vitézek esküjéből, melynél kifejezőbbet talán nem is találhattam volna:
„Becsülettel élek és vitézként halok”

Galéria