A „homo cogitans (gondolkodó ember)” egyszerűen nem képes leszokni a kézzel fogható, friss nyomdafesték szagú, lapozható könyvekről. A mindannyiunkat érintő, embert próbáló és kultúra ritkító gazdasági válságban példaértékű és igen ötletes kezdeményezést indított a Pegazus Tv Média és Oktató Kft. Olyan könyvet adott ki, amely valójában két különálló irodalmi terméket tartalmaz, mégpedig egy kortárs kisregényt és egy irodalmi antológiát. Nagyszerű kezdeményezésnek és követendő példának tartom, hogy a horribilis nyomdai költségeket leredukálandó ilyen frappáns megoldással áll ki egy szerkesztőség a nyomtatott formájú termékek megjelenése mellett.

A kisregény címe Szőke mocsár, írója pedig Petrusák János, aki – kicsit a ’reneszánsz embertípus’ mintájára – sok mindennel foglalkozik. Regénye egyaránt szól a művészről és az alkotás kínkeserves folyamatáról, az érzelmekről és a szerelemről, de elsősorban az Emberről, nagybetűvel. Nem életvezetési tanácsokat ad holmi didaktikus módon és nem szájbarágott konzekvenciákat, hanem habkönnyű rácsodálkozásokat, ahol azt érzi az olvasó, hogy lám, én is voltam hasonló szituációban, átéltem ezeket a pillanatokat és érzéseket. A regény inkább realista és minimalista, felesleges stilisztikai bravúroktól mentes. Egymásra halmozott dialógusokkal teszi még életszerűbbé a jeleneteket, melyekből végül kibontakozik a tanulság: a világon örök ellentmondásként feszül egymásnak a racionális és az emocionális. De ahhoz, hogy képesek legyünk élni, átélni és MEGÉLNI az életet igazi valójában, időről időre el kell vesznünk saját érzelmeink labirintusában, ahogyan a főhős vész el a ’Szőke mocsár’ örvényeiben, vagyis a féktelen szőke lány igéző szerelmében.

Mert mit is tesz egy grafomán ember, aki érzékenyen reagál a kortárs világ történéseire, és azokat – saját benyomásaival fűszerezve – próbálja közvetíteni a szélesebb közönség felé? Ahogyan az író önmaga megfogalmazza magáról az egyik vallomásában: „Persze írok, olvasok, tájképeket festek, fotózom és filmezek, egyesületet szervezek, egynek tagja vagyok, egynek meg elnöke, kicsit politizálok, néha mérgelődök, élek és remélek… Remélem, lesz még jobb is: a világnak, hazámnak, lakóhelyemnek, szeretteimnek, és persze rám is majd egy szebb nap tekint. Remélni kell!”

Az irodalmi antológia még mindig divatos forma, melyben különféle műfajú írásokat jelentet meg a szerkesztő. A Pegazus könyvek jelenlegi gyűjteménye ráadásul amatőr és kevésbé profi írók és költők munkáit szedte csokorba, vagyis lehetőséget nyújt az eddig kevés publicitást kapó alkotóknak a megjelenésre – ami szintén dicséretes kezdeményezés. A műfajok kevertek, van köztük dokumentarista novella, népies jellegű vers, klasszikus formájú szonett, ázsiai hangulatú haiku is. Olyan sajátos érzelmi szenzorokkal ellátott emberek írásait olvashatjuk, akik túlléptek az asztalfióknak szóló írogatás szintjén, és merik megmutatni magukat a szélesebb publikum előtt.

„Meggyőződésem, hogy a mesélőkedv, a minden rezdülésre odafigyelés, az alkotni vágyás öröme, az irodalom és az emberek szeretete részükre olyan élményt tud nyújtani, amely jó érzéssel, boldogsággal tölti el szívüket (…).” – írja ezeket a gyönyörű humanista gondolatokat a kötet egyik szerzője, P. Szőke Barbara. Mellette olyanok tettek tanúbizonyságot az irodalmi affinitásukról, akiknek polgári foglalkozása szoftverfejlesztő, bányamérnök, idegenvezető vagy háztartási alkalmazott, ápolónő vagy éppen egyetemi tanuló. Egy a közös bennük: a világra való emberi rácsodálkozás érzékeny szűrőjével rendelkeznek, és saját impresszióikat irodalmi formába öntve tartanak tükröt a világ elé.

Ég veled (Szergej Jeszenyin emlékére)
Borszeszláng a szerelem kékje,
elégetett, Ég veled, vége.
Ha nincs más tanú, hát vallja véred:
a Vers, csak a Vers. Ami halál. Ami élet.
(Hegedűs Attila)

*Marshall McLuhan 1962-ben jelentette meg A Gutenberg-galaxis című művét, melyben a nyomtatott sajtó, a könyv és egyben az olvasás halálhírét keltette.

Galéria