A sikerlisták tetején lévő könyv, melyet E L James írt nem éppen szokványos szerelmi történet. Sokan azért kezdik el olvasni, mert a csapból is ez a könyv folyik.

Általában nem futok bele a „divatregényekbe”, nem azért kezdek el olvasni egy könyvet, mert mindenki arról beszél. Azért kezdek el olvasni egy könyvet, mert beleolvasok és megfog valami a történetben és néhány sor után el is tudom dönteni, hogy érdemes e tovább olvasnom. Most belefutottam A szürke ötven árnyalatába és még mielőtt bármi fogalmam lett volna arról, hogy mibe kezdek bele, elkezdtem olvasni a könyvet. Az első körülbelül 100 oldalon a szereplő bemutatásán van a hangsúly, aki nem más, mint Anastasia Steele egy végtelenül bájos, eszes a diploma megszerzése előtt álló fiatal lány. Ana természetesen beleszeret egy elérhetetlennek tűnő gazdag, helyes, uralkodómániás fiatalemberbe. Talán itt húznék egy képzeletbeli vonalat, aki elkezdi olvasni, az itt még ne számítson nagy dolgokra, talán még romantikusnak is nevezhetjük a történéseket.

A regény első látásra a szerelemről, a vágyakozásról és a tapasztalatlanságról szól, hiszen a történet során derül csak ki, hogy Ana első szerelme Christian Grey, mely bonyodalmakat is szül a regény során.

Ahogy olvastam, egyre inkább úgy tűnt, hogy Ana nagyon hasonlít az Alkonyat című könyvben lévő Bellára, Christian pedig szintén hasonló tulajdonságokkal van felvértezve, mint Bella szerelme Edward. A jellemábrázolás ezáltal elég szegényesnek tűnik, hiszen Ana szinte minden egyes tulajdonsága megegyezik Bella tulajdonságával. Az esetlennek tűnő, egyszerű, mozgáskoordinációs problémákkal küzdő főszereplőnőnk Ana talán annyiban különbözik Bellától, hogy egy kicsit kevesebb szó esik botladozásairól. A férfi főszereplő Christian pedig az elérhetetlennek tűnő FÉRFI csupa nagybetűvel, hiszen Ana számára Ő lehet a nagy Ő. A férfi gazdag, helyes, megkapó személyiség és úgy tűnik, hogy az ellentétek nagyon vonzzák egymást. Úgy tűnik, hogy nemcsak Ana, de minden egyes nő az első perctől odavan érte. Mindenkit levesz a lábáról egy pillanat alatt és ez a mozzanat is kísértetiesen hasonlít az Alkonyatban fellelhető részekre. Az egyik ilyen az volt, mikor a pincérnő szájtátva szolgálja ki a főszereplőket, megbabonázva a férfi „szépségétől”, aki ügyet sem vet senki másra csak a főszereplőnőre.

A szexualitás ilyen mértékű részletezése, mely a könyvben szerepel szerintem kicsit sok, hiszen inkább a romantikára éhezők veszik kezükbe az ilyen jellegű könyveket. A regényen végigvonul az ALÁRENDELT és az URALKODÓ közti kapcsolat részletezése, mely néha kicsit közönségessé teszi a könyvet. Az írói stílus talán hasonlítani akar az Alkonyat könyvek stílusához, ezért néha el is tud kalandozni az olvasó, bele tudja élni magát Ana helyzetébe. Addig működik ez a belehelyezkedés, amíg nem kezdi részletezni az író a szokványosnál mélyrehatóbban az ágyjeleneteket, melyek cseppet sem nevezhetők „normálisnak” vagy éppen átlagosnak.

A mérhetetlen gazdagság is fontos szerepet játszik a történetben, még akkor is, ha Ana próbálja magát távol tartani ettől a fényűzéstől, ahogy Bella is az Alkonyatban.

Az első részben meg lehet szeretni Ana karakterét, mert eszes, barátságos lánynak tűnik, tervei vannak, mégis enyhe szánalmat érez iránta az olvasó, ahogy halad előre a cselekmény. Reménykedünk abban, hogy jó döntést fog hozni és nem hagyja, hogy Christian perverznek tűnő szexuális beállítottsága és sérült önbecsülése magával sodorja őt is.