A magyar származású Shelley jelen kötetének műfaját egyetlen szóval lehet jellemezni: blogkönyv. De mit is takar valójában ez a kifejezés? A blog, mint műfaj, az utóbbi évek legnépszerűbb internetes publikációs platformja, egy olyan saját oldal, ahol bárki megoszthatja a nyilvánossággal a gondolatait. Jelen kiadvány Shelley korábbi népszerű és vitageneráló blogbejegyzéseinek gyűjteménye, amelyek mára nem elérhetőek, lévén, hogy az író oldala megszűnt. Érdekes tapasztalat, amikor az elektronikus publikáció találkozik a nyomtatott formátummal, az „Egy konspirátor feljegyzései” élő cáfolata annak az állításnak, miszerint az Internet megöli a könyvet. Itt ugyanis a világhálón született írások kerülnek az olvasókhoz nyomtatott formában.

Duncan Shelley széles érdeklődési körrel rendelkező figura, a videójátékoktól a filmkritikákon át, a prostitúción keresztül, egészen a világvége-elméletekig minden foglalkoztatja, nem beszélve a világot globálisan irányító, háttérben meghúzódó vélt vagy valós „Hatalomról”. Az olvasó, aki kezébe veszi Shelley könyvét a fenti témákon túlmenően a különböző függőségekről, párkapcsolatokról is találhat benne írást, nem beszélve az író rajongói számára igazi kuriózumként ható riportokról. Az „Egy konspirátor feljegyzései”- ben ugyanis az író korábban már megjelent regényeiben megteremtett világ főszereplői is „nyilatkoznak”, a legkülönfélébb témákkal kapcsolatban, mint például a világvége. A rövid, alig 160 oldalas könyvben Shelly gondolatain keresztül megismerhetjük az író személyiségének, világnézetének egy kis szeletét, ami nem csak a rajongók számára lehet érdekes, de a teljesen „laikus” olvasók számára is tartogat meglepetéseket. Szerencsére Shelley érdekes személyiség, hiszen a bogbejegyzésekből álló kötet „fogyaszthatósága” véleményem szerint jelentős mértékben függ magától az író személyétől. Képzeljük el, mennyire lenne érdekes egy olyan könyv, amely egy teljesen átlagosan gondolkodó, jellegtelen stílusban fogalmazó tollnok egy átlagos napjairól és gondolatiról szólna? Duncan Shelley stílusa, a műfajból fakadóan is személyes, de nem személyeskedő, úgy hozza közelebb az író gondolatvilágát, hogy közben mindvégig titokzatos is marad.

Természetesen minden olvasónak megfelelni lehetetlen vállalkozás, és épp úgy, mint a való életben, ha valaki –jelen esetben maga a szerző- nem szimpatikus, akkor mondhat/írhat akármit, nem fogadjuk el tőle, nem olvassuk tovább. Úgy is mondhatnám, hogy az „Egy konspirátor feljegyzései” maga az író, ha szimpatikus nekünk, a könyv érdekes olvasmány lesz, de, ha valamilyen oknál fogva nem az, az első fejezet elolvasását követően az olvasó vélhetően leteszi a könyvet. Számomra mindenképpen egy sokoldalú és érdekes személyiségként marad meg Shelley, gondolatait érdemes papírra vetni és olvasni is egyaránt. És miért gondolom fura figurának az írót? A könyvben található egyik írásában például számba veszi a legvalószínűbb világvége-verziókat, és listát állít össze azokról a tárgyakról, amelyek az esetleges túléléshez elengedhetetlenül szükségesek lehetnek. Ezzel a tevékenységgel kitartóan és hosszan foglalkozik, olyannyira, hogy létrehozta a „Túlélők Klubját” is.

Az „Egy konspirátor feljegyzései” olyan kiadvány, amit nem tudnék ajánlani minden olvasónak, hisz olyan, mint az író maga: megosztó, mind a stílusában, mind pedig az érintett témák vonatkozásában. A könyv címe figyelemfelkeltő, ám csalóka is lehet. Aki mindenféle összeesküvés-elméletek gyűjteményét várja a kötettől, az csalódni fog. Aki viszont szereti a változatos témakörökben született személyes hangvételű írásokat, vagy az író korábbi rajongója, annak igazi különlegesség lesz az „Egy konspirátor feljegyzései”. Én az utóbbiak táborát erősítem.

Galéria