„Nehéz a tűzre emlékezni, amikor a hamut is hó lepi el.”

Ez az igen hangulatos borítójú könyv két szerző alkotása, izgalmas, egymásnak ellentmondó címmel. Tűz és víz egy mondatban. Chris Fabry (1961) újságíró, rádióriporter az egyik szerző, aki műsorában a keresztény vallás szellemében rendszeresen lelki segélyszolgáltatást nyújt a hozzá fordulóknak, ezen kívül számos regény írója is. Ezt a legújabb művét Gary Demonte Chapman-nel (1938) közösen írta, aki neves, keresztény író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó, az öt szeretetnyelv pár- és pszichoterápiai fogalom megalkotója. E szerzőpáros Parázs a hó alatt című regénye arra tanít, sosincs késő megmenteni a házasságot. Chapman Egymásra hangolva, leghíresebb könyvének is hasonló a témája, hogyan tanulható meg a házasságok kommunikációs zavarának feloldása.

Győri Katalin fordítása úgy láttatja a jeleneteket, mintha egy film peregne a szemünk előtt. Megfogalmazásai jól érzékeltették a szereplők lelki vívódását. Jelzői igen széppé, hangulatossá tették a szöveget.

A mű a szeretet elvesztéséről és megtalálásáról szól. A könyv kerettörténetbe helyezte a cselekményt. Az előszó és az első fejezet eseményei még a valóság síkján zajlanak. A második fejezettől a valóságosnak tűnő történések különös utazásra visznek minket. Az olvasó számára csak a regény befejezésekor derül ki, hogy mindez valóság volt vagy vízió. Életünket döntéseink határozzák meg. Marlee és Jacob a húsz évvel ezelőtti szentestén egy életre szóló döntést hozott és most ismét ilyenre készülnek. Úgy tűnik a szinte gyerekként kimondott „Igen” utáni félelem – jó feleség, jó férj lesz belőlük? – nem volt alaptalan. Mivé lett a régi szenvedély, a mindhalálig szóló szerelem? Fájdalmas a döntésük, közös megegyezéssel szétválnak az útjaik. Ide vezettek a viták, veszekedések. Rémálommá vált a házasságuk, már mérföldek választották el őket. Túl vannak a házassági tanácsadáson, jártak lelkésznél, pszichológusnál, a szakirodalmat se hagyták ki. Beletörődtek, nem illenek egymáshoz nincs több remény, nincs más kiút, csak a válás. Ez a szenteste nem ünnep a számukra, hiába szól a dal a tökéletes karácsonyról. A válóperes ügyvédhez tartanak, pont a huszadik házassági évfordulójukon. Autózás közbeni szívélyes csevegésük húszpercnyi hallgatással kezdődött. „Máshoz kellett volna hozzámennem!” – gondolta Marlee férje megvető pillantással tetézett lekezelő, kelletlen megszólalására. Szeretnének minél előbb túlesni a dolgon, ezért Jacob hirtelen letér az autópályáról a régi főútra. Mit se számít Marlee aggályoskodása, hogy jobb lenne a letakarított úton menni. Hirtelen egy feléjük száguldó kamion fényszórója elnyelte őket. Lehet, hogy ez Isten büntetése volt a miatt, amire készültek?

Az Egyedül c. fejezettel elkezdődött Marlee különös utazása. A kamion sehol. A kocsijuk egy árokban kötött ki. Jacob is eltűnt. Hogyan hagyhatta magára? Térerő híján elindult megkeresni. A szemközti domboldal hívogató fénye a segítség ígérete volt. A hideg a csontjáig hatolt, a facsemetékbe kapaszkodva dermedt lábakkal igen lassan araszolt. Végre elérte a házat, ahol egy idős férfi fogadta. Lelke csordultig volt fájdalommal. A körülötte sündörgő kiskutya némi vigaszt nyújtott, ahogy az ölébe kucorodott. Kedvenc teája felmelegítette. Közben házigazdája elment a férjét megkeresni, de csak az üres autót találta meg. Később tudta meg, hogy házassági válsággal küszködők számára átalakított pihenő házban talált menedéket.

A mindent elsöprő hóviharban minden hópehely egy döntés. Egymásra rakódnak. A fehéren csillogó hótakaró elfedi az igazságot, de az olvadó hó alól előtűnik. Az asztalon megcsillanó három aranyedény a reményvesztett párok házasságát segítenek megmenteni. Csak akkor működik, ha valaki nyitott szívvel áll előtte, ha még tud hinni abban, van még esély a közös jövőre. A következő három fejezetben – Első választás, A másik férfi, Pillantás a jövőbe – lejátszódik a múlt, a jelen és a jövő. A múlt előhozta férje fiatalkori mását, szerelemittas szenvedélyüket, a templomot, ahol házasságot kötöttek, a fogadalmukat, az első házassági évfordulójukat, első gyermekük születését, amikor még összhang volt köztük. A jelen képei szembesítették az eltávolodásukkal, láttatták a hallgatásba burkolózásukat, a templomi házassági tanácsadás kudarcát, végül frigyük fiaskóját, a rájuk várakozó ügyvédet, az aláírásra váró papírokkal. Gyermekeik kétségbeesése, nővére, szülei szeretetteljes aggódása elállította a lélegzetét. A jövő riasztó képét döbbenten nézte, a gyerekei félre siklott életét, a sajátját egy másik férfi durvasága miatt. Találkozása a ház asszonyával megrendítette, saját magát vélte felfedezni benne. Ez a jövőkép kétségbe ejtette, de a választás lehetősége bizakodással töltötte el.

Az aranyedények üzenete, a szeretet, a boldogság csak attól az embertől kapható meg, akinek valaha igent mondott. Marlee hitetlenül fogadta, hiszen a férje már régóta a „minden mindegy” állapotban volt. A kavargó hópelyhek újabb üzenete – Egyetlen döntés képes befolyásolni egy egész élet alakulását. Sosem fogja megtapasztalni az életre szóló szeretetet, ha nem akar harcolni érte. Ez vitte ahhoz a döntéshez, amitől ez a könyv a házassági gondokkal küszködő párok kézikönyve lehetne. Az Epilógus azt sugallja, hogy e szép befejezés minden olvasó életében bekövetkezhet.

 

Gary Chapman & Chris Fabry: Parázs a hó alatt
Kiadta a Harmat Kiadó 1114 Budapest, Bukarest u.3.
Felelős Kiadó: Herjeczki Kornél
Műszaki vezető: Bernhardt Péter
Tipográfia: Mikes Balázs
Készítette: mondAt kft
Fordító: Győri Katalin
Kiadás éve: 2012

Galéria