Az író Kaméleon című regénye kapcsán is elismerésemet fejeztem ki a kiadvány borítója kapcsán, és a jelen kritika tárgyát képező Célpont Párizsban esetében is elmondható, hogy a minőségi és szemet gyönyörködtető megjelenésű könyvön könnyedén megakad a könyvesboltok polcain kutató szemünk. Hét éves korom óta, mióta könyveket olvasok, különös jelentőséggel bírt számomra, mit is árul el egy könyvborító a történetből, vajon mit rejthetnek a lapok?

A Célpont Párizsban története szerint Victor Jacquard párizsi üzletembernek megszaporodtak a teendői. Nemrég alapított biztonsági cége jelentős megrendelést kap, amely megszilárdíthatja pozícióját az üzleti életben: Feladata két rejtélyes egyiptomi üzletember védelmének biztosítása egy titkos üzleti út során. Victort magánéleti gondok is terhelik: házassága válságban van, feleségével egyre gyakoribbak a veszekedések, és feltűnik ifjúkori szerelme, Chantal is, aki a segítségét kéri. Victor minden energiájával az új feladatra koncentrál, amikor is egy emberrablási ügy kellős közepén találja magát, amelyben senki sem az, akinek látszik. A francia titkosszolgálatot élénken foglalkoztatja bizonyos mozlim közösségek tevékenysége, mert tudomásukra jutott, hogy arab terroristák akcióra készülnek. Erre utalnak a dél-franciaországi tengerparton elkövetett gyilkosságok. Sentenacnak, a tapasztalt elhárítótisztnek azonban nemcsak az idővel kell versenyt futnia, hanem a Párizsban tevékenykedő izraeli ügynökökkel is, akik szintén a potenciális merénylőkre vadásznak.

A Kaméleon többé-kevésbé személyes hangvételű nyomozása helyett a Célpont Párizsban műfajt vált: egy több szálon futó, több szereplőt mozgató kémregénybe oltott akciókrimi, amelynek a fő mozgatórugója, mint oly sok mindennek a Földön, a SZERELEM. Ebből is kitűnik, hogy az olvasó a pénzéért egy rendkívül változatos története részese lehet. A könyv olvasása közben feltűnt, hogy egészen más stílusban íródott, mint a Kaméleon, közös pontként talán a részletgazdag karakter-, jellem- és helyszínleírásokat tudnám említeni, amik a történet hitelességét teremtik meg. Oldalról oldalra haladva ugyanaz a kérdés ötlött fel bennem, mint annak idején Dan Brown Da-Vinci Kód-ja olvasásakor: Hogyan lehet ilyen részletességgel és hitelességgel leírni a francia titkosszolgálatok, középkori összeesküvések és a műkincsek világát a nélkül, hogy a regény írója maga is részt vett volna hasonló kalandokban. A Célpont Párizsban olvasói biztosítva érezhetik magukat arról, hogy ismételten könnyen bele tudják magukat helyezni a történet világába, amit olvasnak, az hiteles, kis túlzással azt is mondhatnám, akár igaz is lehetne.

A főszereplő Victor Jacquard, a megkésett szerelem Chantal, a tapasztalt és dörzsölt titkosügynök Sentenac, a bosszúvágytól vezérelt Abu Musza és a többiek olyan karakterek, akiket már korábban filmvásznon vagy más történetekben már találkozhattunk, itt mégsem sablonfigurák, hanem egy ismételten fordulatokban gazdag –mert abból aztán van bőven- eseményláncolat aktív részesei, akikért MI olvasók izgulhatunk. A regény szinte egyetlen negatívumaként csupán a befejezését tudnám említeni, hiszen bizonyos szempontból a történet lezáratlan, folytatásért kiált.

A Célpont Párizsban profi módon papírra vetett, sötét titkokkal teli kaland. A Kaméleon főszereplő nyomozójának fanyar és cinikus stílusa helyett itt a nehéz döntések, emberi sorsok és az akció áll a középpontban, ezért egyaránt tudom ajánlani a könnyed szórakozásra vágyó, és az elgondolkodtató érzelmi szituációkat kedvelő könyvbarátoknak is. Személy szerint bízom benne, hogy egyszer a kezemben tarthatom a történet folytatását is.

Réti László ismételten bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül a „szomszédba” mennünk egy jó sztoriért, hiszen Magyarországon is vannak tehetséges és olvasóbarát stílusban gondolkodó íróink.

Galéria