Az elmúlt hetekben, hónapokban nemcsak Magyarország, de az Európai Unió valamennyi tagállama választási lázban égett. Nem csak politikai pártok kampányvideói, hanem magára a szavazás tényére buzdító ötletes animációk is megjelentek a közösségi médiában. Nem csoda, hogy az állampolgárok ilyen felfokozott várakozással tekintettek az országgyűlési és európai választásokra, hiszen az eredmény hosszú évekre meghatározhatja egy nép vagy közösség sorsát.

A magyar „Tom Clancy”, Réti László Vérvonal című regénye nem is jelenhetett volna meg jobbkor, mint a választások előestéjén. A szerzőtől korábban sem állt távol a nagy ívű, politikai szálakkal gazdagon szőtt történetek elbeszélése, elég ha csak a könyveiben gyakran fel-fel bukkanó nemzetközi terroristákra, vagy politikusokra gondolunk, vagy éppen a teljes egészében politikai machinációkra kihegyezett Elnök című korábbi regényére, ahol Magyarország köztársasági elnöki székének megszerzése volt a tét. Ahogyan az említett Elnök- ben, Réti Lászlóra mind inkább jellemző, hogy történeteit hazai helyszínekre helyezi.

Március közepe-Magyarország a parlamenti választások lázában ég. A jelenlegi kormányfő egész stábja éjt nappallá téve az újraválasztás sikerén dolgozik. Ám a miniszterelnök rosszul áll, ha nem történik valami, biztosan ellenfele fog győzelmet aratni.
Eközben egy budapesti bankfiókban megismétlődik a móri tragédia: Egy rabló válogatás nélkül agyonlő mindenkit. A terrorelhárítás helyszínen tartózkodó tisztje azonban végez a gyilkossal. A Budapesti Rendőr-Főkapitányság nyomozni kezd az ügyben, amit Lovassy Márk, a nagy tapasztalatú, ám kiégett nyomozótiszt kapja a feladatot, hogy felderítse, ki és miért ölt a bankban.

A rendőrség korlátozott kapacitását azonban újabb és újabb halálesetek teszik próbára. Két rejtélyes halott az Uzsoki utcai kórházban, egy újabb az Árpád hídon. Majd a bűnüldözők között is aratni kezd a halál. Lovassy őrnagy egyre reménytelenebbül igyekszik tenni a dolgát, miközben a kormánypárti és ellenzéki elnökjelölt stábja egyaránt nyomást gyakorol rá. A rendőrtiszt főnökei hol támogatják, hol akadályokat gördítenek elé.

A főhős rendőrnyomozó karakterét, valamint a gyilkossági nyomozást az író olyan hitelességgel és részletgazdagsággal tárja az olvasó elé, hogy le sem tagadhatná, hogy maga is hosszú ideig bűnüldözőként szolgált. A hitelességre tehát nem lehet panasz. Csak úgy, mint a fordulatokban bővelkedő történetvezetésre sem, hiszen a Réti Lászlótól megszokott módon szinte minden második fejezet tartogat egy (olykor kegyetlen) meglepetést vagy megdöbbentő csavart. A nem túl mélyen, de hitelesen ábrázolt szereplőit Réti úgy mozgatja, mintha egy sakktábla figurái lennének, a háttérben pedig a hatalom megtartására, illetve annak megszerzésére törekedő politikai csoportok mozgatják a szálakat. Így a kedves olvasó nem csak a már „megszokott” valósághű rendőri munkába, hanem a politikai kabinetek zárt tárgyalásaira, az alkuk világába is bepillantást nyerhet. A Vérvonalban nem a szerelmi szál a lényeg (bár nyomokban itt-ott az is fellelhető), hanem a kérlelhetetlen hatalomvágy, amely talán még a családot sem kíméli.

Réti László eddig megjelent könyvei, így jelen kritikai tárgya is olyan, mintha egy jó akciófilmet emelnénk le a polcról. Pörgős, értelmes, érthető, izgalmas. A Vérvonal tökéletesen beleillik az imént leírtakba, kérdés csupán az, mikor figyelnek fel az író immáron tetemes munkásságára a filmproducerek, hiszen minden alkotása nagyvászonért kiállt. Addig is javasolom, hogy „krimi szerda” néven ne a televíziót kapcsoljuk be, hanem emeljünk le egy Rétit a polcról. A minőségi szórakozás garantált lesz.

Galéria